Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-165

À nemzetgyűlés 105. ülése 1923. idején még hivatali elődöm nagy súlyt helye­zett arra, hogy a gyufaadó kérdésének rende­zése kapcsán valami megoldást találjon a tekin­tetben is, hogy a hazai gyárak állítsák elő a hazai fogyasztás részére szükséges mennyisége­ket. Ezért bizonyos megállapodást létesített velük. Én ennek a megállapodásnak részleteit ezidőszerint igazán nem tudnám ismertetni, mert ennyire nem emlékszem rá, de a tendencia, a célzat az volt, hogy a hazai fogyasztás kielé­gítését a hazai produkció utján biztosítjuk. Azt hiszem, ez mindenesetre olyan cél volt, amely­nek érdekében még áldozatokat is lehetett hozni, de hogy a megállapodásban hozott-e áldozatot és ha igen, milyet, arra ebben a pillanatban igazán nem volnék képes teljesen precíz felele­tet adni. A helyzet azóta ugy alakult, hogy a gyá­rak, részben azok, amelyek tényleg kartellirozva vannak, részben pedig azok, amelyek a kartleien kivül állanak, a magyarországi fogyasztás nagy részét de facto képesek kielégíteni, sőt már a legközelebbi jövőre nézve az a helyzet, hogy Magyarország egész gyufaszükséglete rövidesen kielégíthető lesz a belföldi produkció utján. Sándor Pál : Mind a Szikra birtokában van! Káílay Tibor pénzügymínister: Nem mind! Mindenesetre ez oly jelentékeny eredmény az ország közgazdasága szempontjából, amelyet, azt hiszem, mindnyájan csak örömmel üdvözöl­hetünk. (Ugy van! Ugy van!) Ezzel szemben természetes dolog, hogy behozatalra kisebb mér­tékben vagyunk rászorulva, mindaddig azonban, amig a behozatalra rá voltunk szorulva,... Gaal Gaston: Addig olcsóbb volt a gyufa, mint ma, Káílay Tibor pénzügymínister:... ezt a be­hozatalt természetesen meg kell vámolni. Már itt általában felmerül a kérdés, hogy a behozatal korlátozásának, vagy a behozatal szabadságának álláspontján legyünk-e. A magam részéről normális viszonyok között mindig a behozatali, általában a gazdasági szabadság mellett foglalnék állást, de azok között a rend­kívül nehéz viszonyok között, amelyekben ma vagyunk, és fizetési mérlegünknek igen nagy deficitje mellett, kénytelen vagyok arra az állás­pontra helyezkedni, hogy a legnagyobb mérték­ben korlátoztassék mindenféle behozatal, és igyekezzünk minél kevesebb behozatalra rászo­rulni. Itt nem speciálisan a gyufagyárakról be­szélek, hanem általában és kivétel nélkül min­den cikkről. Tervem, szándékom és intencióm az volna, hogy a behozatalt a lehetőséghez ké­pest ne gátoljuk épen a mi fizetési és kereske­delmi mérlegünk passzivitásának megterhelése érdekében. Kétségtelen dolog, hogy ez bizonyos belső drágulással jár, és ennek első következ­ménye kétségtelenül az, hogy azokban a cik­kekben, amelyekben a hazai produkció csak NAPLÓ xv. évi augusztus kő 1-én, szerdán. 293 kevéssé, vagy nem túlságos plusszal elégíti ki a magyarországi szükségletet, drágulás áll elő, de ezzel szemben áll az az igazán nagy közgaz­dasági érdek, amely a behozatal visszaszorítá­sához fűződik? Pikler Emil : A fogyasztók érdeke micsoda ? Kállay Tibor pénzügymínister: Ezzel szem­ben áll az az igen nagy érdek, hogy itt min­den a produkciónak kifejlesztéséhez, megerősí­téséhez kapcsolódik és végerdményben ez ugy a fogyasztónak, mint az egész közgazdaságnak hasznára válik. Sándor Pál: Éljen a kartelpolitika! Kállay Tibor pénzügymínister: Ezek voltak azok, amiket általában véve elmondani akartam nem speciálisan a gyufagyárakra vonatkozóan. Ez utóbbiakról csak annyit voltam bátor em­líteni, hogy ezek ma már tudomásom szerint vagy egészen, vagy legalább is a legközelebbi jövőben egészen fogják tudni fedezni a belföldi szükségletet. Más kérdés az ár alakulásának kérdése. Azzal kapcsolatban, hogy mi ]lyen restrinkciót alkalmazzunk a behozatallal szemben, szüksé­gesnek tartjuk, hogy az árak mindenkor ellen­őriztessenek, és az árak megállapításába bele­szólhassunk. Kétségtelen dolog, hogy ma, amikor a gyufa meg van adóztatva, szemben a béke­beli állapottal, amikor ez nem volt, ez a meg­adóztatás az árakban természetszerűen élénken kifejezésre jut, és ennélfogva a fogyasztó szá­mára a gyufa lényegesen drágább — legalább arányban — mint békében volt, mikor nem volt megadóztatva, már ebből az adóztatásból kifo­lyólag is. De ha ettől eltekintünk, akkor kapjuk meg a helyes képet, csak akkor kapjuk meg azt az árt. amelynek helyes, vagy helytelen volta felett diskussziónak van helye. Ebbe a kérdésbe én mint pénzügymínister nem tudok beleszólni. Oly kérdés ez, amelyhez a kereskedelmi minister alatt álló árvizsgálóbizottságnak van szava. A helyzet az, hogy az árvizsgálóbizottsággal való közreműködésben állapíttatnak meg a gyufaárak, és ennélfogva az érvényben lévő árak olyanok, amelyekhez ezek a szakértő emberek hozzászól­tak, illetve azokat valamiképen akceptálták. Sándor Pál : Ugy, mint a szénnél. (Zaj.) Az árvizsgáló bizottság nem bántja őket. Káílay Tibor pénzügymínister: Ebben a te­kintetben mindenesetre lehet diskussziónak helye, de én a magam részéről csak arra bátor vagyok hi­vatkozni, hogy az árvizsgáló bizottság megállapi­tása szerinti árakkal van itt dolgunk. Ami pedig a kérdésnek másik részét illeti, fel kell hívnom a fi­gyelmet, mondom, ismételten arra, hogy nemcsak árról, nemcsak a gyárakra eső termelési költsé­gekről, hanem egyszersmind bizonyos adóról is van szó, amely adónak összege természetszerűleg emeli a cikkek árát. Ezekben voltam bátor kifejtem a helyzetet és azt hiszem, hogy ennek a helyzetnek orvos­lása tekintetében csupán egy módszer, vagy egy 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom