Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-165

À nemzetgyűlés 105. ülése 1923. idején még hivatali elődöm nagy súlyt helyezett arra, hogy a gyufaadó kérdésének rendezése kapcsán valami megoldást találjon a tekintetben is, hogy a hazai gyárak állítsák elő a hazai fogyasztás részére szükséges mennyiségeket. Ezért bizonyos megállapodást létesített velük. Én ennek a megállapodásnak részleteit ezidőszerint igazán nem tudnám ismertetni, mert ennyire nem emlékszem rá, de a tendencia, a célzat az volt, hogy a hazai fogyasztás kielégítését a hazai produkció utján biztosítjuk. Azt hiszem, ez mindenesetre olyan cél volt, amelynek érdekében még áldozatokat is lehetett hozni, de hogy a megállapodásban hozott-e áldozatot és ha igen, milyet, arra ebben a pillanatban igazán nem volnék képes teljesen precíz feleletet adni. A helyzet azóta ugy alakult, hogy a gyárak, részben azok, amelyek tényleg kartellirozva vannak, részben pedig azok, amelyek a kartleien kivül állanak, a magyarországi fogyasztás nagy részét de facto képesek kielégíteni, sőt már a legközelebbi jövőre nézve az a helyzet, hogy Magyarország egész gyufaszükséglete rövidesen kielégíthető lesz a belföldi produkció utján. Sándor Pál : Mind a Szikra birtokában van! Káílay Tibor pénzügymínister: Nem mind! Mindenesetre ez oly jelentékeny eredmény az ország közgazdasága szempontjából, amelyet, azt hiszem, mindnyájan csak örömmel üdvözölhetünk. (Ugy van! Ugy van!) Ezzel szemben természetes dolog, hogy behozatalra kisebb mértékben vagyunk rászorulva, mindaddig azonban, amig a behozatalra rá voltunk szorulva,... Gaal Gaston: Addig olcsóbb volt a gyufa, mint ma, Káílay Tibor pénzügymínister:... ezt a behozatalt természetesen meg kell vámolni. Már itt általában felmerül a kérdés, hogy a behozatal korlátozásának, vagy a behozatal szabadságának álláspontján legyünk-e. A magam részéről normális viszonyok között mindig a behozatali, általában a gazdasági szabadság mellett foglalnék állást, de azok között a rendkívül nehéz viszonyok között, amelyekben ma vagyunk, és fizetési mérlegünknek igen nagy deficitje mellett, kénytelen vagyok arra az álláspontra helyezkedni, hogy a legnagyobb mértékben korlátoztassék mindenféle behozatal, és igyekezzünk minél kevesebb behozatalra rászorulni. Itt nem speciálisan a gyufagyárakról beszélek, hanem általában és kivétel nélkül minden cikkről. Tervem, szándékom és intencióm az volna, hogy a behozatalt a lehetőséghez képest ne gátoljuk épen a mi fizetési és kereskedelmi mérlegünk passzivitásának megterhelése érdekében. Kétségtelen dolog, hogy ez bizonyos belső drágulással jár, és ennek első következménye kétségtelenül az, hogy azokban a cikkekben, amelyekben a hazai produkció csak NAPLÓ xv. évi augusztus kő 1-én, szerdán. 293 kevéssé, vagy nem túlságos plusszal elégíti ki a magyarországi szükségletet, drágulás áll elő, de ezzel szemben áll az az igazán nagy közgazdasági érdek, amely a behozatal visszaszorításához fűződik? Pikler Emil : A fogyasztók érdeke micsoda ? Kállay Tibor pénzügymínister: Ezzel szemben áll az az igen nagy érdek, hogy itt minden a produkciónak kifejlesztéséhez, megerősítéséhez kapcsolódik és végerdményben ez ugy a fogyasztónak, mint az egész közgazdaságnak hasznára válik. Sándor Pál: Éljen a kartelpolitika! Kállay Tibor pénzügymínister: Ezek voltak azok, amiket általában véve elmondani akartam nem speciálisan a gyufagyárakra vonatkozóan. Ez utóbbiakról csak annyit voltam bátor említeni, hogy ezek ma már tudomásom szerint vagy egészen, vagy legalább is a legközelebbi jövőben egészen fogják tudni fedezni a belföldi szükségletet. Más kérdés az ár alakulásának kérdése. Azzal kapcsolatban, hogy mi ]lyen restrinkciót alkalmazzunk a behozatallal szemben, szükségesnek tartjuk, hogy az árak mindenkor ellenőriztessenek, és az árak megállapításába beleszólhassunk. Kétségtelen dolog, hogy ma, amikor a gyufa meg van adóztatva, szemben a békebeli állapottal, amikor ez nem volt, ez a megadóztatás az árakban természetszerűen élénken kifejezésre jut, és ennélfogva a fogyasztó számára a gyufa lényegesen drágább — legalább arányban — mint békében volt, mikor nem volt megadóztatva, már ebből az adóztatásból kifolyólag is. De ha ettől eltekintünk, akkor kapjuk meg a helyes képet, csak akkor kapjuk meg azt az árt. amelynek helyes, vagy helytelen volta felett diskussziónak van helye. Ebbe a kérdésbe én mint pénzügymínister nem tudok beleszólni. Oly kérdés ez, amelyhez a kereskedelmi minister alatt álló árvizsgálóbizottságnak van szava. A helyzet az, hogy az árvizsgálóbizottsággal való közreműködésben állapíttatnak meg a gyufaárak, és ennélfogva az érvényben lévő árak olyanok, amelyekhez ezek a szakértő emberek hozzászóltak, illetve azokat valamiképen akceptálták. Sándor Pál : Ugy, mint a szénnél. (Zaj.) Az árvizsgáló bizottság nem bántja őket. Káílay Tibor pénzügymínister: Ebben a tekintetben mindenesetre lehet diskussziónak helye, de én a magam részéről csak arra bátor vagyok hivatkozni, hogy az árvizsgáló bizottság megállapitása szerinti árakkal van itt dolgunk. Ami pedig a kérdésnek másik részét illeti, fel kell hívnom a figyelmet, mondom, ismételten arra, hogy nemcsak árról, nemcsak a gyárakra eső termelési költségekről, hanem egyszersmind bizonyos adóról is van szó, amely adónak összege természetszerűleg emeli a cikkek árát. Ezekben voltam bátor kifejtem a helyzetet és azt hiszem, hogy ennek a helyzetnek orvoslása tekintetében csupán egy módszer, vagy egy 40