Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-165

290 À nemzetgyűlés 165. ülése 1923, Sándor Pál." á. házszabályok imperative intézkednek, hogy 30 nap alatt köteles a minister minden egyes interpellációra válaszolni. Mi már megszoktuk itt ebben a házban, hogy semmiféle interpellációra, amely fontosabb és amely kényelmetlen a kormánypártra nézve, mi, ellenzéki képviselők, sajnálatunkra választ nem kapunk. Dénes István : Meg nem szoktuk, de kénytelenek vagyunk tűrni ! Sándor Pál : Mikor utolsó interpellációmat terjesztettem elő ugyanerről a témáról, mikor figyelmeztettem a nemzetgyűlést arra, hogy a minister ur és a nemzetgyűlés egy tévedésnek lett áldozata, mikor semmiféle támadó szándék engem nem vezetett és a nemzetgyűlést felvilágositottam, akkor abban a szerencsében részesültem, — mondhatom, hogy nagyon ritka szerencse, — hogy a kormánypárt jórésze interpellációm elmondása alkalmával helyeselt nekem. Sőt voltak egyesek, akik nyilt fórumon is kijelentették, hogy amit elmondtam, az az igazságnak megfelel. Szomjas Gusztáv : Ha igaza van, ez csak természetes ! Sándor Pál : Ez bátorított engem mindenesetre, arra, hogy ma délelőtt egy nagyon igazságos indítvánnyal jöttem a nemzetgyűlés elé, amelyet tízezren és az egész ország becsületes közvéleménye követeltek és amely mégis leszavaztatott, t. i. a hadikölcsön ügyében, mindamellett megkísérlem, hogy most ezzel az üggyel is jövök, amely közbotrányt képez, pedig senki sem oka annak, hogy mi ezt a törvényt hoztuk, és senkit sem okozhatok ezzel, és egy indítvány formájában egy uj szakasz beillesztésével egyszerűen véget akarok vetni egy árdrágításnak, egy olyan uzsorának, amely hallatlanul tombol ebben az országban. Nem óhajtanám ugyanazt, amit akkor elmondtam, újból elmondani, hiszen elolvasható a naplóban, mert nem akarom a Ház drága idejét túlságosan igénybe venni, csak ismételni akarom annak egész röviden a lényegét. A lényeg a következő : Annakidején a nemzetgyűlés egy törvényt hozott, a gyufatörvényt, az 1921. évi XI. tcikket, amelyben szabályozta a gyufa elárusitását akként, hogy minden egyes 60 mm. magas gyufaskatulya, amely többet tartalmaz, mint 56 szálat, dupla adót és dupla kincstári illetéket fizet, ami lehetetlenné tette, hogy külföldről gyufát importáljunk. Mindamellett, hogy mindenkinek el kell ismerni, mert statisztikailag be van bizonyítva, hogy Magyarországon több gyufát, mint szükséglet 50%-át nem gyártanak, a magyar gyufagyárak az osztrák kartell kezébe kerültek és az osztrák kartell kiaknázta a magyar közönséget, ami hallatlan botrány. A magyar Szikra-gyár szubvenció alapján létesült és az összes magyar gyárakat hatalmába kerítette, azokat megvásárolta. Egy pakli gyufa ára két fillér volt a békében, ma 23 korona... Pikler Emil: Abszurdum, botrány! êvî augusztus hó 1-én, szerdán. Sándor Pál : ... és az a legfurcsább, hogy az állam segiti a gyárakat ahhoz, hogy ők rosszabb gyufát gyártsanak, mert csak ugy fizetik az egyszeri adót. A Szikra gyufaskatulya tartalmaz 35—37—40 szál gyufát, közönséges, meg nem munkált gyufákat, mig a külföldi gyufaskatulyák legalább 60—62 szálat tartalmaznak. (Egy hang balfelöl: Gyalázatos sviháhság!) Természetes, hogy a külföldi gyufagyáraknak eszükágában sincs, hogy Magyarország miatt ők az ő gépeiket átváltoztassák. Furcsa azonban az, hogy épen azok a külföldi gyárak, amelyek nálunk is majdnem az összes gyufagyárakat, a gyufagyáraknak körülbelül 90%-át kezükben tartják, kartellálva vannak az osztrák és a cseh gyufakartellel. Furcs ci B.Z, hogy ugyanaz a tőkeérdekeltség, amely megcsinálta Csehországban azt, hogy oda ne lehessen bevinni gyufát, megcsinálta Ausztriában is, hogy oda nem lehet gyufát bevinni, és megcsinálta Magyarországon is ugyanazt, azon tévedésbe ejtéssel, hogy csak 56 szálon túl szabad az egyszeri adóztatás; ugyanaz az érdekeltség megcsinálja azt, hogy egy monopóliumot élvez, amelyet megtörni nem lehet. Mert hogyha egy uj gyufagyárat akarnának alapítani, akkor a kormány természetszerűleg az itt meglévő gyufagyárakhoz fordulna véleményadásért, s azok a gyufagyár létesitését nem fogják a mmisteriumnak proponálni. A kartellszempontok legcsunyább kiaknázása ez a gyufakartell. Hiába figyelmeztettük a kormányt, hiába írtak ebben a tekintetben a hirlapok, hiába szellőztették ennek a gyufakartellnek botrányát, nem lehetett eddig segíteni. Most azonban én a t. pénzügyminister urat kérdezem, van-e abban a pénzügyminister urnák érdeke, hogy a közönség olcsóbb és jobb gyufához juthat, mikor tudomása kell, hogy legyen arról, hogy Solo- és Helios-gyuf akar teli azonos a magyar kartellel, mikor tudja, hogy legutóbb is a Pálfi-gyufagyárat Szegeden ugyanezen kartell már birtokba vette, ugy, hogy alig maradt kartell; mikor tudhatja a pénzügyminister ur a múltkori felszólalásomból, hogy milyen hallatlan otromba és közönséges módon tudták megakadályozni ugy a cseh, mint a magyar kormánynál, hogy ide más gyufa bejöhessen a magyar gyufán kivül. Nagyon egyszerűen fixirozza a pénzügyminister ur azt, hogy egy 60 milliméter gyufaskatulyába bármennyi fér el bizonyos számig — én is hetvenet mondtam, mert az az uzus a gyufagyáraknál, hogy 60—63-at vesznek, de én 70-et mondtam, — hogyha 70 szálig tartalmaz a 60 milliméteres sugarú gyufaskatulya, az akkor csak az egyszeri adót és az egyszeri kincstári részesedést köteles fizetni. Egészen más, hogyha olyan gyufaskatulya jön be, amely 70-en felüli, 100 vagy 200 szálat tartalmaz. De nem látom be azt, hogyha az a külföldi gyár ugyanazokkal a markoló gépekkel, melyek itt vannak, 62 szálat tud betenni