Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-160

A nemzetgyűlés 160. ülése 1923, évi július hó 24-én, kedden. 23 Csik József: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Délelőtti beszédem folyamán addig jutottam, hogy egy határozatot olvastam fel arra nézve, hogy a közigazgatási hatóság miképen akadályozza meg a keresztényszocialista mezőgazdasági kisemberek szervezkedését. Erre nézve még egy adatot leszek bátor felhozni. Gyöngyös vidékén történt, hogy egyik titkárunkat kihívták a földmunkások, hogy az órabérrendszer bevezetéséről tárgyaljanak vele. A gyöngyösi főszolgabiró ezt nehezményezte és csendőröket küldött utána, akik házról-házra keresték az illető titkárt. Egyben a főszolgabiró arra nézve is kiadta az utasitást, hogy ahol elfogják, azonnal tartóztassák le. Már mcst a főszolgabiró el is Ítélte az illető titkárt s az ügy felebbezés utján a belügyminister úrhoz került, aki a következőleg itélt az ügyben (olvassa) : »Hivatkozással a központi panasziroda múlt évi október 25-én kelt 74/1922. számú beadványára közlöm, hogy a belügyminister ur Fekete Pál okleveles mérnök, keresztényszocialista párt titkára kihágási ügyében hozott harmadfokú ítéletével Heves megye alispánjának másodfokú ítéletét jóváhagyta azzal a változtatással, hogy tekintettel a terhelt büntetlen előéletére, a hatvan napi elzárás főbüntetés helyett 6000 korona pénzbüntetést állapított meg.« Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Bizonyos szomorú megállapítást kell tennem arra nézve, hogy a keresztényszocialista szervezkedést ekként akadályozzák, hogy egy titkárt, akit semmiféle kereszténytelen és nemzetietlen elvek nem vezettek, csupán csak a föld népének baján akart segíteni, egyszerűen elitélnek és 6000 korona pénzbüntetéssel sújtanak. A mai kormányzati rendszer részéről egyáltalában nem értem meg azt, hogy a keresztényszocialisták szervezkedését miért akadádályozza. Hiszen valamennyien tudjuk, hogy a keresztényszocialista párt és a szakszervezetek, valamint a földmunkások szövetsége is keresztény alapra helyezkedett ; mi a keresztény elveket respektáljuk, mi azokkal akarjuk átitatni a politikai és a társadalmi életet is. Egyáltalában nem értjük tehát azt, hogy egy magát kereszténynek nevező kormányzat miért üldözi a keresztényszocialistákat és miért nem akarja megengedni nekik, hogy szervezeteket állithassanak fel és szervezeteiket fentarthassák. Az is köztudomású, hogy a keresztényszocialisták nemzeti alapon állanak. Kevés olyan szervezet van Magyarországon, amelynek annyi embere küzdött volna a harctéren, mint a keresztényszocialistáknak ; ők vérük hullásával pecsételték meg a nemzethez való ragaszkodásukat. Méginkább érthetetlen ezért a kormányzatnak az az eljárása, hogy ezeknek az embereknek, akik keresztényszocialistáknak vallják magukat, akik tehát keresztény és nemzeti szempontból nemhogy kifogás alá esnének, hanem inkább dicséretre méltók, szervezkedését megakadályozza. De nem is okos politika a kormányzat részéről a keresztényszocialisták szervezkedésének megakadályozása. Valamennyien tudjuk, hogy ezeknek az embereknek legnagyobb része, amennyiben nem szervezkedhetik, hajlandó lesz olyan destruktiv szervezetekbe átmenni, amelyek azután nemzeti és keresztény szempontból igazán kifogásolhatók lesznek. Tudjuk azt, hogy ma mindenki a szervezkedés alapjára helyezkedik. Ma a munkásság és egyáltalán mindenki belátja azt, hogy a saját élet bol dugulásának előmozdítása végett szervezkedésre van szüksége. Ezt a gondolatot a munkásság lelkületéből és meggyőződéséből ma kiradírozni nem lehet, épen azért a legoktalanabb politika — kimondom őszintén — a kormányzat részéről, hogy olyan szervezetben, amely a keresztény és a nemzeti elveket mindig kellőleg respektálta, nem engedi szervezkedni a munkásokat. En tehát figyelmeztetem a kormányzatot, hogy ezzel a törvénytelen eljárásával hagyjon fel, Nem mondom azt, hogy épen a legfelsőbb tényezők részéről történik a keresztényszocialista szervezkedésnek ez a megakadályozása, de annyi bizonyos, hogy a közigazgatási hatóságok a legnagyobb intoleranciával viseltetnek ezzel a szervezkedéssel szemben, ami — ismétlem — az államra nézve káros kihatással lehet azon oknál fogva, mert ezek az emberek azután később destruktív, nemzetellenes, kommunista szervezetekben fognak szervezkedni. Épen azért vagyok bátor a következő határozati javaslatot beterjeszteni (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hegy sürgősen intézkedjék aziránt, hogy a közigazgatási hatóságoknak a keresztény-szocialista földniunkásck és földmivesek országos szövetségének szerve; ke de sé vei szemben tanúsított jogtalan eljárása megszűntettessék és addig is, amig az egyesülési és gyülekezési jog a törvényhozás utján nem rendeztetik, a mezőgazdasági kisemberek szervezkedése a nemzet érdekeinek szemmeltartásával rendeleti utón biztosittassék.« A harmadik kérdés, amelyet felszólamlásomban alaposabban akarok körvonalazni, a földreform kérdése. Erre a reformra nézve már voltam bátor többizben leszögezni álláspontunkat. Én ezeket a gondolatokat ismételni nem akarom. A földreformtörvénynél most bizonyos fázisig jutottunk el, novella fázisáig. Végre a földmivelésügyi kormányzatban is megérlelődött az a tudat, hogy a földreformtörvény mai alakjában nem felel meg a gyakorlati életnek és hogy azon valamiképen változtatni keli. A magam részéről örülök annak, hogy a mai kormányzat eddig a gondolatig elj irtott s meg van benne a törekvés arra nézve, hogy a földreformtörvényt a gyakorlati élet számára valamiképen alkalmassá tegye. Én a földreformtörvényt jelen -alkalommal ugy fogom ismertetni, hogy a novellának jelenlegi tervezetére — minthogy az úgyis különösebb változásokon megy át, — nagyobb tekintettel nem leszek. Ha arról van szó, hogy a mai földreformtör-