Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-162
'Ä nemzetgyűlés 162. ülése 1923. évi július hó 26-án, csütörtöhört. 127 összeülnek, bogy véglegesen összeegyeztessék, összbangbabozzák és a nemzetgyűlés elé teriesszék bírálatra, megállapítás végett. Ezt a tervét kívánja ettől az országtól nemcsak a nemzet, hanem a külföld is. Nincs példája más országban annak, a mi nálunk történik, hogy t. i. leirott programm nélkül, lesüritett programm nélkül vinnék a kormányzást. Minden állam, bármilyen sülyedt valutájú is, számol ezzel az alkotmányjogi követelménnyel, és minden állam rendszeres költségvetés alapján dolgozik. Receptet kell irni az orvosnak a beteg részére, mert szóval hiába tanácsolja, hogy menjen a patikába, ahol majd ezt vagy azt a gyógyszert megcsinálja a gyógyszerész. Elküldenék az illetőt, mert az orvos felelős azért, amit mond, amit tanácsol. A kormánynak is igy kell felfognia a maga feladatát. Nem szabad lekicsinyelnünk ezeket a szempontokat, és tévednek azok, akik engem arról az oldalról számkukacnak néznek, (Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) aki valami olyan kicsinylő szemmel minden rezonszerüség nélkül birálom az államháztartást és az államügyek vitelét. Erre a pályára én nehéz körülmények között készültem, és ami képesség csak bennem van, azt idehozom a nemzet r oltárára, de nem gáncsoskodó kritikaként, (Élénk helyeslés.) hanem azért, hogy azzal a kormányzatot segítsem. Homonnay Tivadar: Strausztól csak ezt várjuk. Szomjas Gusztáv: Ez szép beszéd! Strausz István: Az igen tisztelt előadó urnák még más kijelentését is kénytelen voltam bonckés alá venni, épen a kormánynak, főleg pedig a pénzügyminister urnák az érdekében, mert hiszen ő, mint már a délelőtt is megjegyeztem, azt imputálta a pénzügyminister urnák, hogy a kisgazda exisztenciákat mentesiti a kincstári haszonrészesedés alól. Megdöbbenve hallottam ezt az előadói szószékből, s magamban kérdeztem, hogyan lehet még csak feltételezni is Kállay Tibor pénzügyminister úrról, hogy a közteherviselés elve ellenére egy társadalmi osztályt mentesítsen, favorizáljon. Azért mondottam, hogy a t. előadó ur ezt nem eléggé meggondolva mondta és inkább propagandaeszközként használta fel az előadói székben, amikor azt hirdette onnan, hogy, ez vivmany a kis agrárexisztenciákra nézve. Épen ezért nem is cáfolom a magam okfejtésével ezt a kijelentését, hanem felolvasom erre vonatkozólag a pénzügyminister ur törvényjavaslatának indokolását, amely a következőképen hangzik (olvassa) : »A bérbe nem adott és egy, vagy legfeljebb két lakószobából álló épületek (családi házak) szociális szempontból mentesitendők a kincstári haszonrészesedés alól, mert ezek a kis családi házak többnyire kisjövedelmű egyéneké.« Ebből világosan megállapítható, hogy akinek ilyen kis családi háza van, legyen az tisztviselő, munkás, iparos, vagy kereskedő, annak részére ez a kedvezmény, ez a mentesítés biztosítva van. Homonnay Tivadar: Nemcsak egy osztálynak] Strausz István: De itt egy kitéréssel élek, utalva arra, hogy a t. egységespárt jobbszárnyán _ szívta magába az előadó ur ezeket az elveket. Önök szembeállítani törekednek a különböző társadalmi osztályokat. Lapok is vannak erre beszervezve. Majd végszókónt leszek bátor felolvasni egy lapot, amely a korona mai értékének befolyása alatt egészen megváltoztatta az álláspontját. Mondom, szembeállítják egymással a felekezeteket, és ezzel a törekvésükkel az igen t. ministerelnök urnák nagyon sok baja van; ha ő nem tud annyi sikert felmutatni, amenynyit ereje és képessége folytán felmutathatna, annak oka, hogy ilyen törekvések leszerelésével kell foglalkoznia, arra kell pazarolnia idejének nagyobb részét. A felekezeti téren már elérték azt, hogy egymásra uszították a felekezeteket. Most a társadalmi osztályokat szeretnék egymással ellentétbe helyezni. A kisgazda-társadalom nem fogékony az ilyen törekvések iránt, mert az semmi mást nem akar, mint békét, nyugalmat és dolgozni, a tisztelt egységespárttól mintha elfordulni látszanék. (Mozgás a jobboldalon.) Elfordulni látszik pedig azért, mert ilyen törekvéseket lát, felekezetekkel és társadalmi osztályokkal szemben. Hiszen, ha csak a földreform kérdését tekintem, ebben a kérdésben is az egységespártban napról-napra változnak az elvek. Az alaptörvényről nekem speciell az a véleményem, hogy az igen jó törvény, csak megértő bírák kellenek. Utalok Börcsök Andorra, az Országos Földbirtokrendező Bíróság másodelnökére, aki ennek a nagy problémának a horderejét minden vonatkozásban mérlegeli, átérti és kivitelre iparkodik segíteni. Homonnay Tivadar: Kiváló biró. Strausz István : Neki csak papíron van szabadsága, asztala roskadozik az aktáktól, de siet dűlőre vinni ezt az ügyet, ahol az ő tanácsa szerint oldották meg ezt a kérdést, nevezetesen a földbirtokreform-munkálatok keresztülvitelét, mindenütt a legnagyobb megelégedést váltotta ki. Itt tehát csak bírák kellenek. A közelmúltban szükség volt egy tüzrakétára, belevetették tehát a földreformnovellát a gazdasági és társadalmi életbe. Milyen ellentéteket váltott az ki az egész vonalon! És ez is csak rakétaszerű dolog volt, mert szépen elaludt. Ma már senki sem beszél itt róla, de annál többet beszélnek róla a perifériákon, mert igen jó izgató anyag. Ámde nem az ellenzék használja fel izgatásra, hanem a másik oldalon van szükség rá, mert az egységet a bomlás veszélye fenyegeti, ott kellett felbocsátani egy tüzrakétát, hogy mindenki afelé nézzen és elfelejtse azokat az ellentéteket, amelyek az egységespártban naponta mutatkoznak. Tovább kívánok foglalkozni még az előadó 17*
