Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-162

124 À nemzetgyűlés 162. ülése 1923. nyilvánosság előtt másképen, mint ahogy a magánéletben berendezkednek. Tisztán erről van szó. Elnök: Szólásra ki következik? Petrovits György jegyző: Strausz István! Strausz István : T. Nemzetgyűlés ! Szabódva, kelletlenül szólalok fel az indemnitási vitában, nem azért, mintha témám nem akadna, mint olyannak, aki önhibámon kivül lettem ennek a vitának sereghajtója, hiszen a tulajdonképeni indemnitási törvényjavaslat anyagáról alig hangzott el kritika. Ahova nézek, ahol tapintok, a vita végén is mindenütt uj és uj kérdésre, uj és uj anyagra akadok. Attól tartok, hogy a kormány szemében én is ugy fogok majd fel- * tűnni, hogy húzom a vitát. Pedig itt nem hangzott el egyetlen egy olyan beszéd sem, amelyre rá lehetne sütni ezt a bélyeget. Közvetlenül előttem Pakots igen t. képviselőtársam szólott, aki maga mondta magáról, hogy szereti a virágokat és akiről egyébként is tudjuk, hogy poétikus lelkű ember. Mégis kritikája a kormányzatról igen-igen sok olyan gondolatot, tervet foglalt magában, amelyekből egy megértő kormányzat üdvös, hasznos, értékes tanulságokat merithet a maga számára, főleg a kormányzat iránya, szelleme szempontjából. Az indemnitási vita főleg azért nyúlik, mert a kormány helytelenül állította be. Szakadatlan, de egyszersmind tarthatatlan láncolatával állunk szemben az indemnitási törvényjavaslatoknak, illetőleg törvényeknek. Nemes Bertalan : Zárszámadásoknak ! Strausz István : A zárzsámadást sem lehet lekicsinyelni. Az egységespárt majd akkor álljon álljon helyt, amikor a zárszámadást be fogják terjeszteni; arra is rá fog kerülni a sor. Mondom, itt elsősorban az lett volna kötelessége a pénzügyi kormányzatnak, hogy egy terjedelmes, mindent felölelő pénzügyi expozéval terjessze elő az indemnitási törvényiavaslatot. Ezzel azonban adós maradt. Emiatt itt fekszik előttünk az indemnitási törvényjavaslat s annak nincs egyéb megvilágítása, mint az indokolás, a pénzügyi bizottság jelentése ; a kormány maga nem nyilatkozik. Hozzá kell még tennem, hogy az előadó ur előterjesztése, beszéde szintén szerves része az indemnitási törvényjavaslatnak, mert hiszen minden törvényjavaslatnál fontos és igen lényeges az előadói beszéd, mert az idők multával jogforrás az illető törvény intencióinak megvilágítására. Elsősorban az előadó előterjesztésével kívánok foglalkozni. Szilágyi Lajos: Nincs előadó! Lassanként magunk maradunk! Csik József : Elszállingózik mindenki ! Strausz István : De van még külön megjegyezni valóm. Minden parlamentben — a mi parlamenti életünkben is — az volt a gyakorlat, hogy a törvényjavaslat előadója, főleg a szakelőadó ós elsősorban a költségvetés előadója, az egész cikluson keresztül megtartotta ezt a évi július hó 26-án, csütörtökön. tisztét, sőt ha a következő ciklusban megválasztották, akkor is rendszerint az lett a költségvetési előadó, aki az előző ciklusban volt. Szilágyi Lajos : Az volt a lépcső a ministeri székhez ! Strausz István: Mutatja a kormány kapkodását, hogy az előadói tisztségben rövid egy év alatt már változás állott be. A folytonosság az előadói székben a szakkészültség gyarapodását, a tárgyilagosságot, a függetlenséget jelenti és mindez az ellenzék részéről az előadó iránt a rokonszenvet váltja ki, a bizalmat hozza meg, ami a tárgyalás, a vita menetében a higgadtságot és a nivósságot mozdítja elő. A mi lelépett előadónk, — hogy ugy fefezzem ki magam — igen t. Ivády Béla képviselőtársam, teljesen kiérdemelte az ellenzék rokonszenvét is. Mindig helytálló érvekkel dolgozott az előadói székben s nem rendelte alá a maga véleményét, a maga meggyőződését a kormányénak. Meg is tudta győzni az ellenzéket, de viszont magát is megtudta győzetni. Nagy alkotmányjogi kérdésekről volt szó a két indemnitási vita alatt és a legdominálóbb alkotmányjogi kérdésekben is Ivády Béla volt előadó ur teljesen magáévá tette az ellenzék álláspontját. Kiemelte az előadói székből, hogy az alkotmány flagráns megsértése nélkül csak költségvetési törvényre lehet alapítani egy indemnitási törvényjavaslatot ; kiemelte, hogy tarthatatlan az alkotmány szempontjából az a rendszer, hogy az indemnitási javaslatot különféle önálló törvényekbe tartozó rendelkezésekkel tömjék tele. Most, hogy az előadói székből távozott, — meg vagyok róla győződve, hogy önként mondott le, mert nem akarta vállalni ennek az indemnitási törvényjavaslatnak képviseletét a nemzetgyűlésen, — ez nekünk, ellenzékieknek, nagy elégtétel. Innen erről a helyről, az ellenzéki oldalról Ivády t. képviselőtársunkat az elismerés illeti meg magatartásáért. Példát mutatott lemondásával arra, hogy a többségi pártban sem fojtható el nagy kérdésekben a tárgyilagos, önálló vélemény. Szabó József: Aki ezután lemond, annak mindenkinek köszönetet mondunk! A ministerelnöktől lefelé ! Strausz István : Oh nem ! Aki ilyen okokból mond le, feltétlenül köszönetet érdemel. Mulasztás lett volna az ellenzék részéről, ha ez meg nem történik. Az új előadó, ugy látszik, ambicionálta ezt a tisztséget, de sajnos, nem a lemondott előadó ur nyomdokain halad. Gaal Gaston : Mindjárt le kellett volna mondania! Strausz István : Mindjárt beszédének elején azzal a megállapítással élt, hogy a mostani időkben rendszeres költségvetési irányzat készítéséről vitatkozni teljesen akadémikus dolog. Ezt a megállapítást egyedül a korona értékének változására alapította.