Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-162

1.22 À nemzetgyűlés 162. ülése 1923. évi július hó 26-án, csütörtöhön. sanak engem háborura, akik ilyen tanúbizonyságot tettek arról, hogy nem hajlandók véráldozatot hozni. (Zaj.) Könnyű felelőtlenül háborura izgatni, könnyű megmételyezni a közhangulatot, könnyű a kormány ellen is ugy dolgozni, mikor a kormány nehéz helyzetben van, mert köti őt egy kegyetlen békeszerződés. A kormány ezt^ nyugodtan nézi és tűri ? Mindent szabad ott? És mégis mi izgatunk mindennel, ami a nyomor hangjait megszólaltatja? A ministerelnök ur beszédem elején azt mondotta, hogy izgatás az, amit cselekszem, mert hangot mertem adni a nyomornak. Engedelmet kérek, öntsünk tiszta vizet a pohárba. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szabad-e ilyet cselekedni? Minden Csáky szalmája-e itt : minden érték és minden becsület ebben az országban? (Ugy van! Ugy vanl Taps a szélsőbaloldalon. Zaj.) Halász Móric : Nincs itt a ministerelnök ! Bogya János: Tapsoljanak a defétizmusnak! Pikler Emil: Hallgasson! Mit beszél ez a niemand? (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Pikler képviselő urat rendreutasítom ! Rothenstein Mór: Konzul kettő! Pikler Emil: Nyerít a konzul! (Nagy zaj.) PakotS József: Nekem nem szokásom és nem kenyerem az, hogy embereket leplezzek le, ezt a munkát nem szeretem. De már mégis bocsánatot kérek, amikor olyan pretenzióval lépnek elénk ezek az urak, akik minket kereszténységre és fajszeretetre akarnak tanítani, viszont ezzel szemben ilyen árulásokat követnek el, akkor igenis, meg kell mondani végre, le kell álcázni őket az ország színe előtt, mert ők azok a politikai vasálarcosok, akik rejtelmes lényükben nem tudom, mit hordanak. Vasálarccal fölruházva megjelennek a politikai fórumon. Ugy látszik, mint hogyha Isten tudja, micsoda veszedelmes és nagyszerű bajnokok volnának a nagy gondolat szolgálatában ; bennük pedig egy erkölcsi csontváz van, amely tévetegen jár. Nincs bennük igazi gondolat, igazi vér, igazi hus, mert lerágta róluk a romlottság. (Egy hang a szêlsôbaloldalon : Csepüvel vannak tömve !) Nagyon sajnálom, hogy kénytelen voltam ezt elmondani. Rupert Rezső : Jellemző, hogy a legfőbb kurzuslovagok ilyenek közül kerülnek ki. Megfürdött a kommunizmus kloakájában és ma a legnagyobb keresztény nemzeti hős! (Zaj.) Pakots József: Mikor én nem vagyok hajlandó bizalmat szavazni a kormánynak az indemnitási javaslat elfogadásával, bennem ezt a bizalmatlanságot főként az a kétszínű politika ébreszti, amelyet a kormány tanúsít. Mert nagyon nagy kétszinüség kell ahhoz, hogy a kormány egyrészről veszedelmesnek itéli ezt a szélsőjobboldali állandó izgatást és forradalomba kéregetést, másrészről melengeti és védi őket akkor, amikor mi rámutatunk ezeknek a súlyos következményeire. Ha mi a hangunkat fel merjük emelni, akkor izgatók vagyunk, nekik pedig minden szabad. Engedelmet kérek, meg kell szűnnie ennek a játéknak, ha azt akarja a kormány, hogy kitűzött célját, a konszolidációt elérje. Es ne méltóztassék arra hivatkozni, ha itt ezekből a padsorokból elhangzanak ilyen súlyos megállapítások, hogy mi az entent-nak, a kisentent-nak teszünk szolgálatot, mert ez is hipokrizis. Bogya János: Azt teszik pedig! Rupert Rezső : Hol volt, mikor a kisentente ellen kellett harcolni? Itthon döglött! Mi a háborúban voltunk! (Nagy zaj.) Elnök : Rupert Rezső képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Bogya János : Egy megpofozott embernek nem felelek! (Zaj.) Elnök : Bogya János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Rupert Rezső : Maga egy nulla ! Bogya János: Megpofozott ember! Elnök : Bogya János képviselő urat rendreutasítom ! Rupert Rezső : Maga senki ! Ilyen szemét ! Elnök : Rupert Rezső képviselő urat kénytelen vagyok harmadszor is rendreutasítani. Ha a képviselő ur még tovább is közbeszól, kénytelen leszek a mentelmi bizottság elé való utasításra javaslatot tenni. Pakots József : Szomorú dolog, hogy nekünk ezekről egyáltalán beszélnünk kell. Mi nem beszélnénk, ha a mélyen t. kormány intézkednék, ha lehetővé tenné azt, hogy itt végre a nyugalom biztosítékai olymódon legyenek elhelyezhetők, hogy semmiféle kilengés se jobbra, se balra ne történhessék. De épen a tegnapi napon hallhattuk Peyer t. képviselőtársunk előadásából, hogy olyan csodálatos szervezkedések vannak, hogy mi, akik itt nyugodtan és gyanútlanul sétálunk az utcán, azt se tudjuk, hogy a szervezet melyik csökevényévei kerülünk szembe. (Ellenmondások jobbfelöl. Felkiáltások : Ez nem igaz !) \ Szomjas Gusztáv: Ilyen nincs! (Ellenmondások a szêlsôbaloldalon.) Pakots József : Nyugtasson meg minket a kormány, hogy nincsen. Vanczák János: Csak ne dédelgessék és ne tagadják, mert van ! Horváth Zoltán : Tessék felvilágosítani bennünket ! Pakots József: Hogy mi van ós mi nincs, ezt a kérdést majd úgyis el fogják dönteni az események. Mi állunk elibe. Mi ellenzéki hivatásunknál fogva minden kockázatot vállalunk abban az irányban, hogy amit megtudunk, idehozzuk a nyilvánosság elé. (Ugy van! balfélől.) Méltóztassék leszámolni ; mert mi megpróbáltuk azt a módszert is, hogy elmentünk a ministerelnök úrhoz és bizalmasan mondtuk el, nehogy a nagy nyilvánosság tudomást szerezhessen róla. De erőtlennek bizonyult, s bár jószándéka meg