Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-162
118 "A nemzetgyűlés 162. ülése 1923. évi július hó 26-án, csütörtöMn. zavarták azt az ösztönös, azt a tudatlan emberleiket, amelynek nem volt meg a megfelelő nevelése, amely maga sincs tisztában önmagával és minden jött-ment kalandor alkalmas arra, bogy a maga céljai számára idomíthassa. Ezért fontos, hogy céltudatos, becsületes, komoly, nemz et nevelő munka induljon meg. Erre a munkára hívom fel a kultuszminister urat, akinek ilyen nehéz időkben itt van a helye a nemzetgyűlésben a maga törvényjavaslataival és akinek kötelessége, hogy a pénzügyminist er ur szükkeblüségével szemben, képviselje a magyar kultúra érdekeit. Mindenekkel szemben, minden politikával szemben a kultúra a legfontosabb tényezője az emberi fejlődésnek és boldogulásnak. A kultúra mécsét hiába szorítják pohár alá, világítani fog. a sötétséget oszlatja el, a sötétséget a lelkeknek a sötétséget a nemzetek orientációjában és fejlődésében, a sötétséget ott, ahol egyre sűrűbben omlik reá magára az országra. Nem volfc még ország soha, ahol nagyobb szükség lett volna a kultúra világító erejére, mint nálunk. Csodálatosnak látom én azt, hogy ebben az országban a legvadabb "politikai jelszavak rögtön megtalálják a maguk visszhangját, azért, mert éretlen az a társadalmi réteg, amelyben valamely tetszetős és pillanatnyilag rokonszenvesnek feltűnő jelszó nyomán egy tévgondclat csillan fel, amely után ugy halad, mint valami lidércfény után. Kultúrát különben azért sem lehetett itt csinálni — és ezt mentségül hozom fel, — mert a nemzetgyűlés és az ország idejét az áldatlan belsőpolitikai harcok foglalták le. De azt kérdezem, vájjon tűrnünk kell-e nekünk, eszmélő és gondolkodó embereknek azt, hogy itt mindenféle politikai kalandor szabadon portyázhasson, a nemzet javait letiporhassa, kulturért ékeket pusztulásra Ítéljen, csupán azért, mert ő érvényesülni akar ? A legszentebb eszméket sajátították ki, a keresztény és nemzeti gondolatot vitték bele a politikai ütközetbe és ezzel destruálták a lelkek nagy tömegeit. Ebben az országban, mely a keresztény civilizáció levegőjében nőtt naggyá, megfertőzték magát a keresztény civilizáció levegőjét, mert sok keresztény emberben azt a hitet keltették, hogy a kereszténység az, gyűlölettel fordulni a más vallású ellen, holott a kereszténység ennek ép az ellenkezőjét hirdeti, azt, hogy mindenkit egyforma szeretettel embertestvérnek kell tartani. Ilyen egyszerűen áll ez a harci tétel, amelyet felállítottak. Megtették önmagukat keresztény, nemzeti lovagoknak és tiszta f aj magyaroknak olyan urak, akik nem dicsekedhetnek sem mentalitásuknál, sem véralkatuknál fogva ezen attribútumok egyikével sem. Hogy keresztények volnának, ezt megtagadták a gyűlölség politikájával, hogy tiszta magyarok volnának, megtagadták azzal, hogy a magyarság faji tulajdonságaival merőben ellentétes politikai utakra tévedtek, hiszen a magyarság ősidőktől fogva, amióta megvetette itt a lábát, ez a bolygó magyarság mindig a megértésnek volt nagyszerű fajtája, amely a legnehezebb első időkben be tudta fogadni magába a keresztény eszméket, levetette ősi pogány dacos gondolatvilágát, annyira megértő és fejlődésképes volt. A kultúra mohó ösztöne vitte előre. Márpedig a kultúra merő tagadása és a magyar fajiság tagadása hirdetni azt, hogy itt különböző emberek vannak, akik nem egyenlőjogu tagjai ennek a társadalomnak, hogy azért, mert az egyik más templomban imádja istenét, kárhozatra Ítélendő. Ezt a magyar soha nem ismerte, ez a magyarság lelkének mélyében sohasem volt meg, ez mindig azoknak a politikai kalandorok lelkében élt, akik időnkint kihasználták az elfogult emberek tudatlanságát és hajtották a maguk céljai felé a tömegeket. Nem akarok itt konkrété rámutatni bizonyos dolgokra, mert hiszen hajtogattak itt eleget. Általában azt látom, hogy a politikának uj istenei támadtak, akik nem maguk teremtik meg a maguk evangéliumát, .... Rothenstein Mór : Félistenek ! PakotS József : . . . hanem a nyomorból, a vérből, a szenvedésből kiáramló megzavart gondolatokat teszik meg evangéliumuknak, alkalmazkodnak hozzájuk és megteszik magukat azok isteneinek. Erre nézve nagyon alkalmazható Anatole France-nak egy paradox mondása, amely ugy hangzik, hogy az istenek mindig pontosan alkalmazkodnak imádóik érzéseihez. Ez történt a magyar politikában is. Az a söpredék, amely a háború után a forradalmakban jelentkezett és amely elhelyezkedni és érvényesülni próbált, kiváltott magiból tagadó gondolatokat, a nihilizmus gondolatait, mindent tagadott, ami igazi, régi erkölcs volfc, mindent uj alapokra akart fektetni. Rögtön jelentkeztek azok az istenek, akik megérezték ezt az uj kívánalmat, oda állottak és hirdették azt, mint annak megteremtői. Ilyen volt a nemzeti és keresztény gondolatnak olyan értelmezése, ahogyan történt ; ilyen volt a fajvédelemnek az az értelmezése, amelyről még a mai nap is sok tanúbizonyságot szerzünk. Azt is látjuk viszont, hogy mindezek az irányzatok, amelyek itt a kibontakozás nyugodt menetét zavarják, voltaképen csak az öné rvé nyes ülés célját szolgálják. Nem törődnek magával az országgal. Ezt tapasztaltuk ugy az ország ügyeinek intézése körül, mint a budapesti városházán. Fábián Béla : Különösen ott ! PakotS József : Például a budapesti városházán nem törődtek azzal, hogy ez a város közben leromlik, hogy üzemei tönkremennek, hogy Budapest ma már a legpiszkosabb és legzüllöttebb városok egyike, hogy a nyomor itt égbekiáltó s hogy ezen valahogy segíteni kellene. Nem ! Mindig az volt a legfőbb princípium, hogy minél több ember tönkretételével, enerválásával és ellenállóképességének csökkentésével biztosítsák a maguk uralmát. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Itt van ez a végzetes, gonosz politika, hogy ők azt hiszik, hogy minél több ember megy tönkre és fogyatkozik meg erkölcsi és anyagi erejében, annál inkább lehetnek urak, mert egy erős., erkölcsös, anyagilag is
