Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-160
4 A nemzetgyűlés 160. ülése 1923. évi július hó 24-én, kedden. betegségre nem a sebek folytonos vájkálásával kell keresni az orvoslást. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Ahol milliók akarnak feleslegesen fogyasztani, ott senkinek se jut ki az elég, ott a munkaadó nem gyűjthet tartalékot, bizonytalanná válik a holnapi nap kenyere, reá és a munkásra nézve egyaránt. Mindenkit szeretettel fogadunk a köz munkájában, aki azért dolgozik. De nem tekinthetjük ilyennek — bárhova tartozzék is — azt az embert, aki három éves termését gyűjti a hombárjában, hogy azzal spekuláljon ; úgyszintén azt sem, aki a hazának nyomorából élni akar. Örök igazság az, hogy lábujjunkra állva nem leszünk nagyobbak, valamint az is, hogy ha tűlfenn kezdjük a nótát, hamar berekedünk. Befejezem ezt a pár szót. Mi, akik pártállásunknál fogva ugy érezzük, hogy a kormány tagjait egyénenként közelebbről ismerjük igen sok százezer embernél, azt látjuk, hogy ezek a férfiak mindenüket áldozzák a haza boldogulására, s az az elvük, hogy a közélet emberének vagyonosodnia nem szabad. Becsüljük meg azokat, akik igy gondolkoznak és ne igyekezzünk őket lejáratni, mert ha minden közéleti embert lejáratunk, megszűnik az erő, s erő nélkül nincs nemzeti feltámadás. Tisztelettel kérem a Házat, hogy a bizottság indítványát elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólani! (Halljuk! Halljuk!) Nagy Emil igazságügyminister: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Az előadó ur szavaihoz nekem kevés hozzáadni valóm van, mert fentartom utolsó jottáig azt az álláspontomat, amelyet azon a szerencsétlen estén azonnal Ulain Ferenc képviselő ur felszólalása után kifejeztem. Fentartom azt most is, mert az a beállítás, amelyben ezek a dolgok a közönség előtt elmondattak, kétségkívül önmagában véve is, de a közönség szemében talán még inkább a nemzetgyűlés tekintélyét aláásni volt hivatva. (Ugy van! balfelől!) Ezt a kérdést sem agyonhallgatni, sem pedig egy kézlegyintéssel elintézni nem lehet; ezt a kérdést oda kell vinni a független bíróság elé. (Helyeslés half elöl.) Rassay Károly: Nagyon helyes! Nagy Emil igazságügyminister : Ott kell módot adni Ulain Ferenc képviselő urnák arra, hogy vádjait bizonyítsa. Amely percben a bizonyítás során ő egyes képviselőket meg fog nevezni, ezzel kétségkívül jogilag a kérdés át fog alakulni. Miután azonban Ulain Ferenc képviselő ur ismételt felszólításainkra neveket nem mondott, az egyedüli mód arra, hogy az igazság kiderüljön és hogy ez a csúnya vád a nemzetgyűlés összességéről elhárittassék, az, hogy ez az eljárás megindittassék. (Altalános helyeslés.) Ennek folytán kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy kegyeskedjék ehhez a felhatalmazást nekem megadni. (Helyeslés.) Ezen a ponton azonban én mégsem állhatok meg. (Halljuk ! Halljuk !) Kénytelen vagyok a t. Nemzetgyűlésnek lelkiismeretemből, hivatali állásomból kifolyólag olyan közléseket tenni, amelyeket én el sem tudnék kerülni, ha csak a saját magam erkölcsi lényével és a kormány erkölcsi lényével is nem jönnék ellentétbe. Én, miután elhangzottak azok a beszédek, egyfelől Ulain képviselő uré, másfelől az enyém, és módom volt érintkezni saját pártom embereivel is (Halljuk! Halljuk! balfélÖl.) s módom volt beszélgetni bizalmas barátaimmal a Ház minden oldaláról, komoly helyről hallottam olyan neveket, olyan tényálladékokat, amelyek bennem kétséget támasztottak a tekintetben, hogy ha esetleg rosszul, csúnyán feltálalva, rágalmazó köntösbe beleburkolva jelent is meg az a vád, nem rejlik-e valami ezen állitások mögött, ami engem a közélet tisztasága szempontjából érdekel. (Igaz ! Ugy van ! Tajps a jobb- és a baloldalon.) Ennek folytán én számot vetettem magammal, számot vetettem a kormány presztízsével, számot vetettem az egész magyar vezető intelligencia presztízsével, a nemzetgyűlésével, a magas ministeriumokéval egyaránt, és amikor ilyen neveket hallottam említeni a tegnapi nap délelőttjén, nem sajnáltam a fáradságot s nem bizva az ügyet semmiféle nyomozóra, nyakamba vettem a várost, elmentem magam és felkerestem egytől-egyig mindazokat az előkelő neveket, amelyek tulajdonosairól az állíttatott, hogy kaptak ilyen leveleket, de megbotránkozva visszautasították az ajánlatot. (Elénk helyeslés jobbfelöl és a baloldalon.) S ekkor bennem, t. Nemzetgyűlés, az az erkölcsi és jogi meggyőződés alakult ki, hogy ha vannak olyan egyének, akik ilyen leveleket kapván, azokat visszalökték, akkor esetleg lehetnek olyanok is, akik nem lökték azt vissza. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Haller István: UJain is ezt mondta! Nagy Emii igazságügyminister: Bocsánatot kérek, ha az én itteni fejtegetéseimre azt méltóztatik mondani, hogy Ulain Ferenc képviselő ur ugyanezt mondta, akkor nekem nem érdemes tovább folytatnom. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) Haller István : Ebben a kérdésben ugyanezt mondta! (Zaj) Rassay Károly: Ez még nem rontja le! Nagy Emil igazságügyminister : Nem méltóztatik meglátni a különbséget a között, ha valaki vaktában rágalmaz, vagy pedig kinyomozza az igazságot? (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) Rassay Károly: Ugy van! Objektiv előadás, miért kell izgulni ? Nagy Emii igazságügyminister: Mondom, mélyen t. Nemzetgyűlés, én bekopogtattam tegnap előkelő hivatali állású emberek szobájába és — amint mondani szokták — megkérdeztem tőlük aperte, hogy mi igaz ,ebben a kérdésben. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) És őszintén van sze-
