Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-158
314 A nemzetgyűlés 158. ülése 192 jövedelmeket, amelyek igen gyakran luxuriózus életmódot biztositanak. De van még nagyon sok más túlzott jövedelem, amelyet talán már nem is fogok részletesen felsorolni, s amelyeket erre a célra megadóztathatnánk. Hogy minő túlzott jövedelmek kerülték meg a rendes megadóztatást, azt legyen szabad csak egyetlen egy példával illusztrálnom. 1921-ben a búza ára 800 és 1000 korona volt. A búza ára a gazdasági év végéig 6000 koronára emelkedett. Mivel a malmok szükségleteiket természetesen jóelőre biztositják, ennek az 5000 koronás gabonaáremelkedésnek legalább is jelentékeny részét élvezték. Ha ezt minimálisan számítom, métermázsánként legalába is 1000 koronát tesz ki. Mivel egy malom őrlőképessége, hacsak részben használja is ki, legalább is egy millió métermázsa, igy tehát a rendes polgári hasznon kivül egy milliárd rendkívüli konjunkturális hasznot élvezett a malom. Kérdem, hol van ez a milliárd és hogy gondolja ezt a t. pénzügyminister ur megadóztatni? Farkas István: Ezt nem fogja meg! Bottlik István: Nem terjesztek elő pozitív tervet, hanem csak mint eszmét vetem fel, hogy dacára annak, hogy a pénzügyminister ur mindig tartózkodott a titkos alapok súlyosabb megadóztatásától, az életviszonyok teljes leromlása nem tenné-e indokolttá a t. pénzügyminister úrra nézve azt, hogy ezeket a nagy titkos tartalékokat, ezeket az óriási vagyonokat legalább a népjólét céljaira, a nyomor enyhítésére megadóztassa. (Helyeslés.) Fel kell továbbá hivnom a pénzügyminister ur figyelmét a tőkemelések és emissziók ügyére. (Halljuk! Halljuk!) amelyek voltaképen leginkább csak milliárdos jövedelmeknek a fokozottabb adózás alól való elvonását jelentik. En ugy tudom, hogy a t. pénzügyminister [ur már foglalkozott ezeknek magasabb alapon megadóztatásával, én távollétében is nagyon kérem a t. pénzügyminister urat, hogy ebbeli tervét valósítsa meg minél előbb, s amikor ezt az államháztartás javára megteszi, gondoljon a nyomor enyhítésére is. (Helyeslés.) A nagyvállalatok egyáltalában nem hivatkozhatnak arra, hogy a TEBE utján épen, eleget adnak jótékonycélra. Mert hiszen a TEBE kimutatása, amelyet minden képviselőnek megküldött, a következő adatot mutatja: Egészségügyi és kórházi célokra négy és fél milliót, gyermekegészségügyi és gyermekvédelmi célokra 27 milliót, általános jótékonysági célokra 77 és fél milliót fordit. Azt hiszem, hogyha tekintetbe vesszük, hogy a bankok, pénzintézetek és vállalatok az elmúlt évben milyen óriási hasznokat vágtak zsebre,. . . Györki Imre : Egy napi tőzsdei betöréssel töhbet keresnek. B. Bottlik István : . . . akkor ez az összeg egészen elenyészőnek tűnik fel. (Igaz ! Ugy van !) K évi július 19-en, csütörtökön. Hogy az általam felsoroltak mennyit juttatnának ezekre a célókra külön közjótékonysági adó címen, ezt egészen precizitással a rendelkezésemre álló apparátus hiányossága folytán meg nem mondhatom, azonban approximativ számítással ennek összegét 40—42 milliárdra teszem. S ezeknek kezelése külön apparátust legalábbis jelentékeny mértékben nem igényel, mert ugyanazok a szervek, akik a jelenlegi adókat kezelik, ezeket az adókat is kezelhetnék, amelyeket azután eljuttathatnának a népjóléti ministeriumnak, a népjóléti ministerium pedig ezekből az összegekből diákotthonokat, diákmenzákat, továbbá szegényházakat, napközi otthonokat létesíthetne, amely napközi otthonokban a kissiny gyermek elhelyezést találnának azalatt, amíg édesanyjuk mánkában van és ahol ebédet is kapnának ; továbbá a társadalmi szervezetek bekagcsolásával fel lehetne keresni a nyomortanyákat és azokat a szerencsétleneket, akik nem képesek magukat rászánni a koldulásra és akik nagyon sokszor egészen önhibájukon kivül jutottak ilyen szomorú sorsra. T. Nemzetgyűlés ! Hogy mennyire aktuális és sürgős az exisztenciális feltóteleikben megtámadottaknak lelki és anyagi megmentése, arranézve legyen szabad néhány kiváló egyetemi tanárnak a lapokban közzétett valóságos vészkiáltására utalnom. Moravcsik a kitűnő pszihiater megállapította, hogy a nyomor következtében az előző évekhez viszonyítva az ideges elmebetegek száma 15-szörösre emelkedett. Bogya János : Borzasztó ! B. Bottlik István : Még sokkal elszomorítóbb az öngyilkosok statisztikája. A rendőrség feállitotta az életuntak védőirodáját, ahol nemeslelkü emberbarátok minden anyagi érdek nélkül, azokat, akiknek öngyilkossági kísérlete nem sikerült, vigasztalják, támogatják, igyekeznek megtartani az életnek. Ezek megállapították, hogy az öngyilkosoknak legalább 80°/o-a a nyomor következtében válik meg az élettől. Megállapították továbbá, hogy mig a békében mindössze 60—70 ember lett évente öngyilkos, addig 1918-tól kezdve az áldozatok száma ijesztő arányokban emelkedik. 1919-ben már 908an követtek el öngyilkosságot . . . Bogya János: Borzasztó! B. Bottlik István: A következő évben már 1200-at is meghaladja az öngyilkosok száma... Szomjas Gusztáv : Az egész országra vonatkozik ez? B. Bottlik István : ... csak a fővárosra, az egész országra nézve, sajnos, nem voltak beszerezhetők az adatok. 1921-ben 1380-an, 1922-ben pedig már 1600-an váltak meg önként az élettől. Ez év első négy hónapjában máris több, mint 500 ember követett el öngyilkosságot. Reisinger Ferenc: Nagyrészük magyar ember volt ! Bogya János: Kivétel nélkül azok voltak, zsidó nem volt közöttük.
