Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-154

92 A nemzetgyűlés 154. ülése 1923. évi július hó 12-én, csütörtökön. Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Nagy János (egri) : Ezért nem kell nekem Nyugatnak a demokráciája, amely megszégyenítette az ő demokratikus békéjével az ős vadembert . . . (Zaj.) Rupert Rezső: Fagnet könyvéből tanulta; szószerint benne van ! Elnök : Rupert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni, különben kénytelen leszek erélyesebb rendszabályokhoz nyúlni. Nagy János (egri) : . . . mert az ős vadember, lia összeveszett a társával és megette . . . (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Olvastuk már, de azért csak halljuk ! Elnök : Kérem a képviselő urakat, nem méltóztassanak örökösen közbeszólni, mert ez a házszabályokba ütközik. Nagy János (egri) : Én nem tudok Benes kedvéért demokrata lenni, — timeo Danaos — én csak a magyar nép kedvéért és érdekében tudok demokrata lenni. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Rupert Rezső* : Csak bizza rá a magyar népre ! Nagy János (egri) : Amit Nyugatnak a kultúrája felszínre vetett, azt én nem önmagáért veszem át, hanem azért, hogy azzal nemzetemet erősítsem és boldogitsam. (Éljenzés jobb felől.) Reisinger Ferenc : Éljen a kanonokság S Nagy János (egri) : önnek adom ! (Zaj és közbeszólások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Reisinger képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Haller István : Éveken át mást hirdetett ! Sándor Pál : Egy konok kanonok ! (Derültség.) Nagy János (egri) : Konok ember az, aki megrögzött ítélete mellett marad, tanulni pedig becsületes dolog. Griger Miklós : Micsoda ? ! Hát már nem vallja azokat az elveket, amelyeket vallott ? (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) ElnÖk : Griger képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni ! Nagy János (egri) : Az elveket vallom, de a mai megtestesülését nem . . . (Zaj.) Haller István : Néha hasznos, ha az ember eltér az elveitől ! Elnök : Haller képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Rassay Károly : Egyesek mindig a hatalom árnyékában revideálják az elveiket ! Rupert Rezső : A kanonok úrral is ez történt ! Elnök : Csendet kérek Î Nagy János (egri) : Én a népért élek és dolgozom, a népet becsülöm . . . Csik József : De nagyon szereti ! Nagy János (egri) :. . . és ez az én demokráciám, nem pedig a jelszavak demokráciája. Ha a Nyugattól valamit át akarunk venni, előttem mindig Magyarország egyik legnagyobb élő publicistájának a mondása él, melyet D'Arzol-lal való vitájában írt. Azt mondja ez a nagy publicista, hogy Európa kultúrája, civilizációja virágos kert, amelyben a nemzetek mindenfajta művészei, tudósai, politikusai virágról-virágra járnak, hogy nemzetük műveltségének gyarapitására, fejlesztésére, szinei élénkítésére és leiküknek tökéletesítésére mézet és illatot szállítsanak. Én azt szeretném, ha mindazok, akik Nyugatért rajonganak és Nyugat kultúrája előtt meghajolnak, méhek lennének, hogy Nyugat civilizációjának és politikai törekvéseinek vívmányaiból mézet hozzanak a nemzet megerősítésére, de ne legyenek darazsak, hogy mérget hozzanak abból a virágból a nemzet testébe, hogy ezzel a nemzet rothadását minél könnyebben előmozdítsák. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Hogy lehet órákon keresztül ennyi frázist mondani ! Nagy János (egri) : Eddig is az volt a legnagyobb magyar bűn, hogy publicistáink, politikusaink, újságíróink, költőink és iróink sokszor kritika nélkül hasra vágódtak a Nyugat kulturhullámai előtt és észre sem vették, hogy az ideérkezett kulturhullámokon sokszor csillogó hab és ragyogó piszok van s ezt tartották értéknek és nem mertek a mélybe nézni, ellenben mindent, ami magyar volt, megvetettek, elhanyagoltak és ezzel lelohasztották a magyar ellenállásnak acélakaratát épen akkor, amikor legnagyobb próbának voltunk kitéve. Én is meghajlom Nyugat civilizációja előtt, de Nyugat civilizációjának vívmányait, még demokráciáját is azért veszem át csak és azért hozom a magyar politikába vagy pedig a magyar közéletbe, hogy ezt a magyar népet, ezt a magyar nemzetet erősítsem, ne pedig porlasszam vele. Nehogy kockacukor legyen az Benesék feketekávéjához, hanem erős kőszikla Észak és Dél szlávjainak tengerében. Igen, én a magyar alkotmányt, amelyért ez a nép egy évtizeden keresztül oly sok vért hullatott . . . Propper Sándor : Melyiket? Nagy János (egri) :. . . amelyet hatalmas egyéniségek alkottak meg, amelyhez hasonló Európában nem volt . . . (Zaj a baloldalon.) Griger Miklós : Legitimista vagy nem legitimista? (Nagy zaj jobbjelől.) Elnök : Csendet kérek ! Griger MiklÓS :Akatholikus paptól kérdezem : Legitimista vagy nem legitimista? (Nagy zaj a jobboldalon.) Barthos Andor: Ne terrorizáljon ! Pap létére mit terrorizál itt? [(Zaj bal felöl.) Ez igenis terrorizálás ! Rassay Károly : Joga van kérdezni ! Halász Móric : Szép kis demokrácia ! Barthos Andor : Ez az önök demokráciája ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Haller István : Csak érdeklődik az elvek és a következetesség iránt ! Nagy János (egri) : A demokráciának legszebb erénye, hogy másoknak nemcsak meggyőződését, hanem véleményét is tiszteletben tartja.