Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-154
72 A nemzetgyűlés 154. ülése 1923. évi július hó 12-én, csütörtökön. nemzetgyűlés szíves türelmét ; de tiltakoznom kell az ellen, hogy az ellenzéknek eddigelé legalább tárgyilagos és a legtöbb esetben magas színvonalú vitáját bárki obstrukciónak tartsa ebben a Házban. A kormány iránt bizalommal már csak azért sem viseltethetem, mert annyira negligálja a nemzetgyűlést, hogy annak utasitásait sem tartja be. Saly Endre : Diktál, mint Kun Béla ! Kiss Menyhért : Abszolutisztikus kormány! Meskó Zoltán : Amikor a múlt évben a kormányzópártból kiléptem, kilépésem egyik oka az volt, hogy a kormány a háborús vagyonokat nem adóztatja meg, csak igéri azok megadóztatását. Több izben határozati javaslatot terjesztettem be, amelyben követeltem a háborús konjunkturás vagyonok megadóztatását. Ezt az indítványomat a t. kormány javaslatára a többség elvetette, de legutóbb, múlt év decemberében egyhangúlag megszavazta. Az igen t. pénzügyminister ur akkor hozzájárult ehhez és kijelentette, hogy ez a törvényjavaslat záros határidőn belül a Ház elé kerül. Én türelemmel vártam hét hónapig, de ez a javaslat még ma sincs itt a Ház előtt. Égbekiáltó igazságtalanság, hogy akik a fronton küzdöttek, nyomorékok, bénák, betegek lettek, az itthonmaradottak pedig vagyonokat halmoztak össze és most a nyomorgók nézhetik, hogy akik itthon voltak, hogyan tobzódnak, milyen fényűző életet élnek, vígan autóznak. Az ember keze ökölbe szorul, s kijelentem, hogy ezt tovább nem tűrjük, hanem követeljük a kormánytól, hogy a most már sí berekké átalakult hadimilliomosokat, papirbakancsszállitókat, szóval ezeket a tőzsde-gentlemaneket adóztassa meg alaposan. (Helyeslés jobb- és half elől.) Én már akkor kijelentettem és most csak megismétlem, hogy nem vagyok hajlandó egy fillér adó beszedéséhez sem megadni a kormánynak az engedélyt mindaddig, amíg a háborús konjunkturás vagyon megadóztatva nincs. Ezt a könnyen, sokszor mások vére árán szerzett pénzt meg kell adóztatni ! (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Erre vonatkozólag a következő határozati javaslatot terjesztem be (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a háborús konjunkturás vagyonok megadóztatását elrendelő előbbi utasítását haladéktalanul hajtsa végre.« De nem lehetek a kormány iránt bizalommal már csak azért sem, mert a kormány politikáját nem tartom egészen őszintének és egyenesnek. Keresztény-keresztyénnek nevezi a kormány és a pártja magát a falvak derék, becsületes, kereszténylakói előtt. Ott kereszténypárt, ott kisgazdaés foldmivespárt ez a párt, de amint a liberális városokat keresik fel az igen t. minister urak és a díszkíséret, akkor elmarad a »keresztény« szó, elmarad a »kisgazda« szó, akkor nincs már szó földmivespártról, akkor előrukkolunk az egységespárti elnevezéssel. (Mozgás a jobboldalon.) Nyíregyházán is tapasztalhattuk ezt. Én nem voltam ott, de egy szavahihető barátom, aki az egész gyűlést végigélvezte, mondotta nekem, hogy a t. keresztény kormány, a t. keresztény kormánypárti szónokok szájából ezt a szót : »keresztény« egyszer sem hallotta. Kiss Menyhért : Restellik ! Meskó Zoltán : Ugy látszik, a kormánynál ez már kiment a divatból. Pedig valamikor nagyon divatban volt. Két-három évvel ezelőtt mindenki keresztény-keresztyén kisgazda- és földmivespártinak nevezte magát ; nem győztek annyi téglát égetni, ahányszor téglával verték egyes urak a mellüket, hogy milyen kiváló keresztények, milyen kiváló kisgazda- és földmivespártiak. Akkor persze a mandátumról volt szó, akkor a józan falusi népet kellett megnyerni. Ez a csalétek akkor nagyon jónak bizonyult. A kormány — mint mondom — kerüli ezt a szót, hogy : »keresztény«. Kiss Menyhért : Oka van reá ! MeskÓ Zoltán : Pedig ennek köszönheti a létét, ennek köszönheti azt, hogy ma itt ülünk. Egypár lelkes, becsületes, elszánt keresztény embernek lehet köszönni, hogy ma jogrend van ebben az országban, keresztény többség van, egy konszolidált keresztény kormány uralkodik egy konszolidált országban. Barthos Andor : Beismerik, hogy konszolidáció van ! (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) MeskÓ Zoltán : Az természetes, hogy a forradalmak után nem lehet máról holnapra az országban a jogrend olyan, amint a t. képviselő ur talán szeretné és én is óhajtanám. Sal y Endre : A forradalom óta már négy év eltelt. MeskÓ Zoltán : Eltelt négy év, de kommunizmus is volt, forradalom is volt. Akkor sokan, ugy látszik, csak kölcsönkérték ezt az elnevezést, hogy : »keresztény kisgazda- és foldmivespárt«. Kölcsönkérték, hogy szebbnek lássák őket. Ugy vagyunk ezzel, mint a nyíregyházi bandériummal : kölcsönkérték a kucsmákat Debrecenből, hogy a bandérium szebb legyen. Emellett a kormánynak nincsen egyetlenegy intézkedése sem, amely a kereszténység egyetemes érdekét szolgálta volna. Ugy a keresztény polgárság, mint a keresztény munkásságnak érdekével a kormány, ugy látszik, keresztény szempontból eddig vajmi keveset törődött. Napról-napra, talán mondhatnám óráról-órára látjuk azt, hogy miként tér le a kormány a keresztény politika útjáról. A ministerelnök ur ma már egészen máskép beszél. A régi liberális pártiból kisgazdapártivá lett Rakovszky Iván belügyminister ur is egészen máskép beszél. Nem arról a beszédéről akarok most megemlékezni, amelyet a vármegyei gyűlésen mondott a közigazgatási reformról, erről majd más alkalommal fogok szólani. De egészen máskép beszélnek most, mint beszéltek a választások előtt. A ministerelnök ur ma már takarodót fuj. Hogyha azonban mi keresztények, akik nem kurzusemberek vagyunk, — mert ez ellen az elnevezés ellen titakozom — itt leszünk akkor is, amikor a
