Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-153
A nemzetgyűlés 153. ülése 1923. évi július hó 11-én, szerdán. elé, hogy ezt a sérelmes kontingenst törölje eHa kormány, annál is inkább, mert Európa minden államában, még Németországban is el van törölve, ahol pedig sokkal rosszabb a valuta, mint nálunk. Kértük ezt azon a címen is, hogy a kormánynak és minden törvénynek az egyenlő teherviselés elve alapján kell állnia, már pedig ez az ipar erején túl van sújtva. A kormány magas képzettsége, szellemi tudása dacára is gyakorlati tudással nem rendelkezvén, igen téves és sérelmes hibákat követ el. Csak egyet hozok fel. A kormány, illetve a közélelmezésügyi ministerium azon az alapon akart a múltban igazságos kivetést csinálni, hogy bekéri a vetési statisztikát, és a szerint adóztatja meg a molnárokat, hogy milyen volt az illető vidéken a búza- és a rozsvetés. Azonban elfelejti azt, hogy az a kisgazda, akinek négy-öt hold vetése van, amelyből egy hold vagy másfél hold a rozs, ezt kukoricával pótolva megőrölteti kenyérnek, ellenben ha van neki eladó, azt búzában adja el, a cselédség pedig egy negyed részét kapja búzában annak, amit rozsban kap. így nem lehet igazságos a vetési statisztika alapján való kivetés, és igy ezen a címen nagy sérelmek történnek. De sérelmek történnek egyébként is. Az idei sérelem az, hogy a kormány a kontingens 60%-át akarja megtéríteni olyképen, hogy a hivatalos ár 60%-át akarja kifizetni. Egy malom, amely hét vagont keresett a múlt évben, 20.000 koronájával számítva métermázsa]át, 14 milliót keresett. Az egyenlő teherviselés alapján kellett volna fizetni ennek a malomnak 420.000 korona forgalmi adót, ezzel szemben kivetettek rá 3 vagon gabonát, ami hat millió koronának felel meg, a három vagonra a hivatalos ár alapján nem kapott egészen 900.000 koronát, vagyis 5,100.000 koronát kellett fizetnie. Ez olyan sérelem, amelyet a malmok hovatovább tűrni nem tudtak és Somogy, Tolna és Baranya megyék molnárai összejöttek Dombóváron gyűlésre. Én is ott voltam, tudtam, hogy mit akarnak elhatározni, kértem, hogy ne határozzanak hirtelen, inkább próbálkozzanak újra kérelemmel. De nem használt semmi, elhatározták, hogy másnap bezárják malmaikat. Ez a három vármegyében meg is történt. Ebből igen nagy kár származik. Ha volna is itt-ott kereskedelmi malom, amely beváltaná a gabonát és lisztet adna érte, 20—30 kilométert kell az embereknek megtenniök és drága fuvart fizetniök. Egyes üzemek igy nem tudnak exisztámi. A búza kétezerszeres drágulásával szemben a szén, a selyem, az olaj és más cikkek ára háromezerszeres, nincsen tehát indokolva, hogy a malomiparra ilyen súlyos adót rónak. Igy van az, hogy beszüntették a molnárok az üzemeiket, amiből általános kár származik. Hem akarom a nemzetgyűlés idejét és türelmét tovább igénybe venni, és ezért a következő interpellációt terjesztem még egyszer a közélelmezésügyi minister ur elé, és amennyiben erre sem kapok érdemleges választ. .. NAPLÓ xiv. Rothenstein Mór : Akkor egy harmadikat fog előterjeszteni ! (Zaj a jobboldalon.) Tankovics János : . . . legközelebb a ministerelnök urat fogom meginterpellálni. Interpellációm a közélelmezésügyi minister úrhoz a következő (olvassa) : »1. Van-e tudomása a közélelmezési minister urnák arról, hogy a folyó évre a vámőrlőmalmokra vonatkozólag tervezett kontingentálási szerződés a vámőrlőmalmokra nézve elviselhetetlen olyannyira, hogy a legtöbb vámőrlőmalom üzemét folytatni nem képes és igy a dunántúli malmok egy olyan konklúzióra jutottak, hogy mindaddig, mig a közélelmezésügyi minister ur olyan határozatot nem hoz, hogy a hatósági ellenőrzés alól a malmokat feloldja, üzemüket folytatni nem fogják? 2. Tudja-e a közélelmezési minister ur, hogy ezáltal az ország közélelmezése erősen szenved és ép a legszegényebb mezőgazdasági munkások és kisemberek lesznek súlyosan sújtva, mert megtermelt vagy nehéz munkával megkeresett gabonájukat felőröltetni csaknem képtelenek lesznek? 3. Igaz-e, hogy a közélelmezési minister ur maga is kijelentette, hogy az őrlési adó igazságtalan és ha igaz, miért nem tesz a közélelmezési minister ur aziránt intézkedést, hogy az őrlési adó eltöröltessék? 4. Mivel magyarázza a közélelmezési minister ur, hogy a fentiek tudatában mégis akarja kötelezni a vámőrlőmalmokat, hogy azok kontingensüket az átlagár 60 százalékáért beszolgáltassák, ami egyenlő azzal, hogy a vámőrlőmalmok üzemükre a szén, továbbá egyéb üzemi, anyagi és a gabonaárak között előállt disparitás folytán egyenesen ráfizessenek és ezáltal a különben is megrongált anyagi helyzetüket véve tekintetbe, egyenesen a csődbe kergettessenek? 5. Igaz-e az, hogy a milliárdos tőkékkel rendelkező nagymalmok az államtól valorizálatlan hitelek révén sok milliárdos ajándékban részesültek, igaz-e továbbá, hogy ezen nagymalmok nemcsak ezen állami ajándék révén, de mert az őrlési adót teljesen a fogyasztóközönségre hárítják át s mert a lisztárakat eddig teljesen szabadon állapították meg, olyan horribilis hasznokra tettek szert, ami őket meg nem illette, mig ellenben a vámmalmokat már a tavalyi kontingentálással is csaknem teljesen tönkretették? 6. Hogyan magyarázza a közélelmezési minister ur, aki theoriában nagyon sokszor kijelentette, hogy a kisexisztenciákat pártolja, hogy ebben az esetben a milliárdos vállalatok mellé állott, szemben azokkal a vámőrlőmalmokkal, amelyek 10 év óta igen nagy áldozatokat hoztak az ellátatlanok és a köz érdekében, s tudja-e a közélelmezési minister ur, hogy amennyiben a nagymalmok őrlési adóját csak 1%-kal felemelné, ugy nem volna szükség a vámmalmok kontingentálására sem, mert ugyanazt a gabonamennyiséget azoktól a nagymalmoktól is beszedhetné, amelyek a tavalyi évben az államtól milliárdokat kaptak a valorizálatlan hitelek révén s amelyek ezt a terhet elbirták, mig ellenben a 10
