Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-153
66 A nemzetgyűlés 153. ülése 1923. évi július hó 11-én, szerdán. Fel kell hivnom a kormány figyelmét még arra is, hogy közeledik az iskolai tanév, és a közszolgálati alkalmazottak nincsenek abban az anyagi helyzetben, hogy iskoláztatandó gyermekeiknek a tandíját és az iskolával kapcsolatos egyéb költségeket fedezni tudják. Gondoskodjék tehát a kormány arról valamilyen segély formájában, hogy a közszolgálati alkalmazottak gyermekeiket a tanév elején iskolába tudják járatni. Én azt hiszem, hogy a pénz ügyminist er ur, ha lesz szives interpellációmra válaszolni, azt fogja mondani, hogy könnyű csak beszélni, de honnan teremtse elő az ehhez szükséges összegeket. Mert azt mondja a minister ur, — ugy hallom, —• hogy adhassak valamit, azt valahonnan el kell vennem. Igaza van, t. minister ur, el kell valahonnét venni, s a kormánynak módjában is áll ehhez a szükséges fizetési eszközöket megteremteni. Hozzon be a kormány progresszivitást a forgalmi adórendszerben, gondoskodjék a kormány arról, hogy a kiviteli vámokat emeljék fel ; a szerencsejátékot és a lóversenyt tessék fokozottabban megadóztatni, adóztassa meg erősebben a tőzsdét, a tőkeerős bankokat és vállalatokat. Nem veszem ki ez alól a nagybirtokokat és középbirtokokat sem, Kern akarok a részletekbe belebocsátkozni, mert hiszen eleget foglalkoztam az indemnitási vita során ezzel a kérdéssel, csak rá kívánok mutatni arra, hogy ezek volnának azok a módok, amelyekkel a szükséges fedezetet elő lehetne teremteni. A kormánynak igenis módjában lenne megtalálni azt az alapot, amelyen a közalkalmazottak kérdését gyökeresen meg tudná oldani. Végül, mielőtt interpellációmat beterjeszteném, kötelességem újból felhívni a kormány figyelmét arra a veszedelemre, amely bekövetkezhetik. A közszolgálati alkalmazottak vezetősége és más érdekképviseletek vezetősége — le kell ezt itt szögeznem — ma már olyan erős nyomás alatt áll, hogy kérdés, hogy a vezetést meddig tudja kezében tartani. Addig, amig ennek a vezetőségnek és a többi érdekképviselet vezetőségének kezében van ennek a nagy tömegnek az irányítása, addig itt fegyelmezett alakulatokkal van dolgunk. Kérdezem a kormányt, hogyha ennek a tisztességes komoly és nemzeti érzéstől átitatott vezetőségnek a kezéből kicsúszik a vezetés és a hatalom, mi fog akkor bekövetkezni? Szabó István (öttevényi) : Ki vállalja a felelősséget érte? Homonnay Tivadar : Ne gondolja a kormány azt, hogy akkor egyszerű félreállással a kérdést el lehet intézni. Ahogy mondtam, ezt a pénzügyminister úrra, épugy mondom az egész kormányra nézve : igenis, a kormány oldja meg ezt a kérdést s ha nem akarja megoldani, ezért távozzék ; ha, meg meg akarja oldani, de nem tudja, akkor pedig azért adja át a helyét másoknak, akik inkább megtudják oldani. (Nagy zaj és ellenmondás a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Szilágyi Lajos : Csontos egész beszéde a pénzügyminister ellen szólt, most meg igy beleszerettek. Homonnay Tivadar : A következő interpellációt intézem a pénzügyminister úrhoz (olvassa) : 1. »Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a legutóbb 90%-nak hirdetett, a közalkalmazottak részére kiutalt és sok helyen még mindig ki nem fizetett rendkívüli segély a júniusi rendkívüli segélynek nem 90, hanem csak 266%-a? Hajlandó-e a kormány — tekintettel a már elviselhetetlen drágaságra — még a július hónapra haladéktalanul ujabb rendkívüli segélyt kiutalni? 2. Tudja-e a kormány, hogy a július hónapra 10.500 koronában megállapított élelmiszerkészpénz váltságdíjra a közalkalmazottak egyes személy után 4—5000 koronát kénytelenek ráfizetni? Hajlandó-e azonnal intézkedni a kormány, hogy ezen készpénzváltságdíj a mindenkori tényleges piaci árakhoz mérten, ne pedig a kormány ötlete szerint állapíttassák meg s a júliusi különbözet haladéktalanul utaltassák ki? 3. Hajlandó-e a kormány haladéktalanul intézkedni, hogy, amennyiben a már egységesített és lényegesen felemelt fizetés augusztus elsejére még nem lesz kifizethető, ugy augusztusra a rendkívüli segélyt megfelelő összegben állapítsa meg és a vonatkozó rendeletet haladéktalanul adja ki. 4. Hajlandó-e a kormány intézkedni még idejében, hogy a közalkalmazottaknak módjukban legyen iskolaköteles gyermekeik részére a tandíjat és egyéb, az iskoláztatással járó kellékeket beszerezni. Ezirányu külön iskoláztatási segély kiutalása iránt hajlandó-e a kormány gondoskodni ? Kérdezem a kormányt, hogy mindezen előterjesztéseimre vonatkozólag mikor és mily intézkedéseket kivan tenni ? (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldahn.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. A minister ur válaszolni kivan. Kállay Tibor pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! A kormány annakidején bejelentette a ministerelnök ur által a t. Nemzetgyűlésnek azt, hogy minden hónapnak a második ministertanácsa alkalmával foglalkozni kíván a tisztviselői kérdéssel, a tisztviselői illetmények dolgával. Ebből az alkalomból fogunk foglalkozni ezzel a kérdéssel ezidőszerint is, tehát még ezen ministertanács előtt nem vagyok abban a helyzetben, hogy végleges választ adhatnék a t. képviselő ur interpellációjára. (Zaj.) Megjegyezni kívánom azonban, hogy ami az élelmiszerkárpótlásnak összegét illeti, az mindig az előző hónapnak adatai, illetőleg azon adatok alapján állapittatik meg, amelyek akkor vannak, amikor kiadatik a rendelet. (Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez a hiba ! Ez nem helyes ! Az utolsó napon tessék !) Dénes István : Tessék a tényleges értéket kifizetni. (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni.
