Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-153
À nemzetgyűlés 153. ülése 1923. évi július hó 11-én, szerdán. 37 idején, amikor a Népszava házát lerombolták, mi bemondottunk neveket, megmodtuk, hogy kik voltak ott, de ezek közül mindeddig egyetlen-egyet sem fogtak el. Kabók Lajos: Kit büntettek meg ezek küzül? (Zaj.) Szomjas Gusztáv : A maguk uralma alatt meg mindenünket elvették. Elnök: Csendet kérek. Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a közbeszólásoktól tartózkodni, mert különben a szónok képtelen beszédét folytatni. Saly Endre : Egyébként rácáfol a belügyminister ur kijelentésére egy levél, melyet nem akarok egész terjedelmében felolvasni, csak a végét olvasom majd fel. A belügyminister ur t. i. azt mondotta, hogy minden lázadás és ehhez hasonló dolog csak baloldalról jöhet, jobboldalról ellenben nem jöhet semmi sem. Beérkezett hozzánk egy levél, melyben megfenyegetnek bennünket, hogy majd nem tudom, mit fognak velünk csinálni. A levél vége így szól (olvassa) : »Most a »Nemzeti Multunk«-ról irt hazugságot a ti zsidó-bérenc koponyátok. A Magyar Nemzeti Multunk kulturális társaság, melyet méltán lehet a haza zászlóhordozójának, a haza gárdájának nevezni, azt mertétek ti megsérteni, bűnszövetkezetnek csúfoltátok. Ezért keservesen lakolni fogtok! Kinek mi köze a társaság tagjaihoz, akik egytől-egyig igaz hazafiak? Tagja vagyok én is, de még sok-sok ezren. Tehát vigyázzatok s vigyázzon a dicső rendőrség is, mert a bűn büntetlenül nem fog maradni!« Kabók Lajos: Ezt is helyeslik? Szijj Bálint: Mi is kaptunk ilyen levelet! Szomjas Gusztáv: Valószínűleg a másik szobában irják! Saly Endre: »A kormány se merjen egyet sem bántani, mert könnyen az ő széke fog felborulni. Eljön majd itt, ha kell, a Mussolini és Kemal is egy személyben s becsületre tanit mindenkit, aki nem igaz magyar, aki hazaáruló bitang. Tehát jól jegyezzétek meg, hogy Mussolini és Kemal fog eljönni egy személyben, aki lesújt majd a nemzetgyalázó, hazaáruló fejetekre. Budapest, 1923 VI. 28. Székely honfiak.« Várnai Dániel : A múzeumba vele ! A konszolidáció egyik aktája lehet ! Saly Endre : Aki nem hiszi el, hogy ez a levél tényleg beérkezett hozzánk, az megnézheti az eredeti levelet, melyet illetékes helyre juttattam. Méltóztassanak oda elfáradni, ott megláthatják eredetiben borítékkal együtt. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Kérem a képviselő urakat, tartózkodjanak az állandó beszélgetésektől, mert igy nem lehet a tárgyalást folytatni. Saly Endre : Még csak a lakáskérdéssel és a lakásépítési akcióval kívánok foglalkozni. Ennek kapcsán rá akarok mutatni arra, hogy a magyar kormányt itt is nagy mulasztás terheli. Magyarország itt is az utolsó helyen áll, mert mig Bulgária, Szerbia, Románia, tehát a jobbvalutáju országok mind hozzáfogtak az építkezéshez, akár a magántőke utján, akár állami támogatással, addig Magyarországon semmisem történt ebben az irányban. Aki járt Belgrádban és Zágrábban, tudhatja, hogy egész házsorok épültek a háború óta, hogy ott hozzáfogtak a munkához, dolgoznak és építenek. Ausztriában és Németországban is nagyarányú épitőakció indult meg, egyedül Magyarországon nem történt semmisem, mert Magyarországon afelett vitatkoznak, hogy ki illetékes az építkezés megindítására, a kormány-e vagy a magánvállalatok. Ilyen és ehhez hasonló, mondhatnám, élcelődések történnek akkor, amikor igazán a komoly munkához kellene fogni, hogy ebben az országban végre rend, nyugalom és béke legyen. A kormánynak ez a kijelentése igazolni látszik a három—négy évvel ezelőtti álláspontot, hogy az építkezés nem kormányfeladat. Ugy látszik, hogy a kormány csak azt tartja feladatának, ami egyes társadalmi osztályoknak tetszik és kedves. Négy év óta teljesen szünetel az építkezés és ezt a kormány tétlenül nézi, semmiféle épitési programmja nincs, ilyennel nem is foglalkozik és nem is kísérelte meg, hogy végre valahára Magyarországon is megindulhasson az építkezés. A mig Németországban a törvényhozás elérkezettnek látta az időt arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék és 1923-ra körülbelül 100.000 lakás felépítését irányozta elő, amit meg is kezdett, ami folyamatban van már, addig a magyar kormány a meglevő lakásokat foglalja le hivatali helyiségek számára. A statisztikai adatok szerint 103 magánépületet tart lefoglalva ilyen célokból a kormány itt Budapesten. Az erdészeti hivatal például a Zoltán-utcában magánépületben van. Az adőfelügyelőségek a IV. kerületet kivéve mind magánépületben vannak. Esztergályos János : Iskolákat vesznek el lakás célokra! Saly Endre: Valamennyi rendőrkapitányság konyhával és fürdőszobával épült magánlakásban van. Budapest liszthivatala, a vízmüvek igazgatósága, a községi műszerüzem, több kerületi elöljáróság és a hadiközpontok mind magánházakban vannak. Az államnak és a városnak szerintem legelső kötelessége, hogy ha már más számára nem is, legalább a saját hivatalai számára építsen megfelelő helyiségeket, és ne foglalja le azokat a magánépületeket, amelyek lakások céljaira szükségesek. Az államnak mielőbb vissza kell adnia rendeltetésének rat a 103 magánépületet, és gondoskodnia kell arról, hogy hivatalai számára megfelelő épületek emeltessenek, hogy ezáltal is sokan, akiknek ma lakásuk nincs, megfelelő lakáshoz juthassanak. Az építkezést még a bankóprés megindítása árán is meg kellene indítani a magyar kormánynak, mert lehetetlen dolog ily viszonyok mellett rendes megélhetést teremteni az országon belül,
