Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-153

34 A nemzetgyűlés 153. ülése 1923. évi július hó li-én, szerdán. akkor a magyar kormány és egységespárti képviselőtársaim felszólalásaikban kifogásolják azt, hogy mi innen az ellenzék padjairól felszólalunk, nyújtjuk a vitát és elmondjuk mindazokat a panaszainkat, amelyeket el szoktunk mondani. Legyen szabad megemlítenem azt. hogy sehol sincs olyan fórum, amely előtt ezeket elmondhatnék, csak itt a nemzetgyűlésen mondhatjuk el. Ha sérelmeinkkel közvetlenül megyünk el! a ministeriumba, amint a minister urak már sokszor mondották, vannak ugyan ministeriumok, amelyek elintézik ezeket az ügyeket, — már a törvényes formákon belül, mert nem kívánunk kivételt — de vannak olyan minister urak is, akik még csak válaszolni sem tartják érdemesnek a hozzájuk intézett kérelmekre. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Vannak, vannak!) Csak a belügyminister úrra akarok utalni, akihez még február hóban beadtam nem a magam ügyében, hanem közérdekű ügyben panaszt, s még a mai napig sem kaptam erre választ. így kénytelen vagyunk ezekkel a panaszokkal és bajokkal esetről-esetre ide jönni a nemzetgyűlés elé, hogy a nemzetgyűlés bírálja el, vájjon panaszaink jogosak-e vagy nem? Baticz Gyula: Hároméves fellebbezésem hever a ministeriumban válasz nélkül! Saly Endre ". Mi látnók a legszívesebben, ha Magyarországon az állapotok olyanok volnának, hogy nem kellene a panaszokkal ide jönni ós ha sérelmeink vannak, ezeket a rendes törvényes utón, törvényes formák között meg lehetne oldani. Már délelőtt utaltam arra, hogy a minister urak és az egységes párt tagjai elmentek és előadták programmjukat vidéken egyes helyeken, ahelyett, hogy itt mondották volna el véleményüket bizonyos kérdésekben és a kormány itt mondotta volna el, hogy mi a programmja. Ezeken a vidéki utazgatásokon néha nagyon furcsa kiszólásokkal is találkozhatunk s bizony úgyszólván röstellem megmondani, hogy egy nemzetgyűlési képviselő mondotta vidéki nyilvános gyűlésen azt, ami itt egy ilyen gyűlési tudósításban van. Eszerint egy egységespárti képviselő egy vidéki gyűlésen — irja a tudósítás — (olvassa) »a drágasággal foglalkozva felvilágosította a falu népét, hogy róluk micsoda rágalmakat terjesztenek. Azt mondják, hogy a gazda drágítja meg a tejet, a tojást. Ezt az újságírók kürtölik világgá. A budapesti újságírók rágalmazzák a termelőket. Van azután Pesten még más baj is. Például mindennap fellocsolják az utcákat csak azért, hogy a sok hizott budapesti meg ne fulladjon a hőségben. Vidéki embernek még eszébe sem jut, hogy a por miatt panaszkodjék«. Hegymegi Kiss Pál: Ki mondta ezt? Saly Endre: Dr. Erdélyi Aladár! (Zaj.) Esztergályos János : Hát ő beszélni is tud ? (Derültség a hátoldalon. Zaj a jobboldalon.) Még nem hallottuk. Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Saly Endre (tovább olvassa): »Pesten sokszor látni, amint piros zászlóval, hangos trombitaszóval autó szalad végig a városon, mintha legalább is a Lánchíd beleszaladt volna az alagútba.« Esztergályos János : Hoyos gróf autójára gondolt ! Saly Endre (tovább olvassa) : »Pedig nem történt más, mint az, hogy egy szerelmes kis falusi leányt, aki Pestre jött szolgálni, az őrmester ur nem vette fel a hajóhintára. Emiatt a szerelmes cseléd bánatában este hazament, feloldott egy pakli gyufát és megitta. A szerelmes kis cselódért szaladt a doktor és az autó és az egyik doktor azon fáradozott, hogy levegőt pumpáljon a lányba, a másik pedig azon fáradozott, hogy a kénsavat igyekezzék kinyomni belőle. Ahelyett, hogy ennyit törődnének a szerelmes kis cselédleánnyal, inkább falun kellene kórházat felállítani, mert ott bizony, ha valakinek megvágja lábát a kasza, egy orvos sem szalad autóval utána.« Majd kijelentette, hogy (olvassa): »hibája van az indemnitásnak s harcolni is fog ellene«. Ugy látszik csak kint harcol ellene, mert (olvassa) : »nem engedheti meg, hogy az állam az Operára és a Népszínházra milliókat költsön, hogy ott szinésznőknek szép ruhái legyenek, akkor, amikor az országnak iskolára volna szüksége«. Ha van demagógia, akkor ez igazán demagógia, hogyha így beszél egy egységespárti képviselő, mert hiszen kétségtelen, hogy közegészségügyi szempontból szükség van arra, hogy az utcákat fellocsolják. Hogy falun nem locsolják fel az utcákat, az elég baj, tessék megcsinálni a falun is s akkor sokkal kevesebb tüdőbajos lesz a falun, mint amennyi most van. (Felkiáltások jobbfelöl : Ha ráérnének ! Ott dolgoznak !) Elég szomorú az, hogy falun, ahol jobb a levegő, mint Budapesten, sokkal több a tüdőbeteg ember, mint itt a fővárosban. Az is igaz, hogy vidéken kórház és orvos nincs, de a kettő megfér egymás mellett. Lehet Budapesten is orvos s mehet Budapesten is autón az orvos a szerelmes kisleányhoz, de amellett vidéken is lehet orvos, lehetnek gyógyszertárak, kórházak, ahol a betegeket el lehet ezekkel a dolgokkal látni. Ilyen kiruccanást csinálnak egyes képviselők s ez legjobban jellemzi azt a helyzetet, ami ittbenn van. Szomjas Gusztáv: Maguk is csak ennyire menjenek ! Viczián István : Maguk mit szoktak beszélni! Saly Endre : Ilyet mi nem mondunk ! Legutóbb Nyíregyházára elment a belügyminister ur is, és felvetette mindazokat a politikai kérdéseket, amiket énszerintem itt a Házban kellett volna felvetni, de valószínű, hogy itt ellenállásra, ellenmondásra talált volna s ezért jobbnak látta elmenni Nyíregyházára s ott poli-