Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-153

'3. évi július hó 11-én, szerdán. 32 À nemzetgyűlés 153. ülése 19 kereshesse. (Felkiáltások jobbfélől : ügy-e milyen jó világ volt az?) Azt hiszem, ezzel igazolva van, mily nehéz a munkásság helyzete, valamint az is, hogy a drágaságot nem az ipari munkások és nem a sztrájkok idézik elő, mert ha ez igaz volna, akkor sokkal jobban kellene a munkásságnak díjazva lenni. Patacsi Dénes : Viszont valamikor egy métermázsa búzáért egy lószerszámot kapott a gazda, ma pedig négy métermázsáért kap egyet ! (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Álljon fel és ugy szónokoljon !) Reisinger Ferenc : Patacsi csak igy kompromittálja az egységespártot, nem szónoklatokkal ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Saly Endre : így van a többi élelmiszerekkel is. Egy évvel ezelőtt a cukor ára 140 korona volt, ma 2500 korona. (Felkiáltások jobbfélől ; Ki drágította?} A zsir 268 korona volt, ma 5600 korona kilogrammonként. Szabó István (sokorópátkai) : Nem engedték a kivitelt ! Saly Endre : A kivitelt nem én adom, hanem az ön ministere. Szabó István (sokorópátkai) : Igen, de az önök terrorja miatt nem merte megtenni ! (Igaz! Ugy van ! jobbfélől. Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Vicceket tetszik mondani ?) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Reisinger Ferenc : Sokorópátkai egészen lesoványodott a terrortól ! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Szabó István (sokorópátkai) : Maga pedig a nemzetvédő munkában hízott meg ! (Élénk derültség jobbfélől és a középen.) Patacsi Dénes : Sokorópátkait nem eszi a méreg, azért hízott meg, de magukat megeszi. (Derültség. Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Ne méltóztassanak beszélgetéseket folytatni egymással. Saly Endre : A zsir és a cukor ára egy év alatt a tizennégyszeresére emelkedett, a munkabérek pedig alig emelkedtek hétszeresre. Egy órai munkabér egy évvel ezelőtt 40—50 korona volt, ma 400—500 korona, vagyis a régi bérnek alig hétszerese, (Felkiáltások jobbfélől : Pontosan a tízszeresei), a munkásság életstandardja tehát mindig lejjebb és lejjebb sülyed és ez hovatovább arra fog vezetni, hogy a munkásság teljesen lezüllik, megbetegszik. Pedig ha a munkásság megbetegszik és munkásvédelmi intézkedésekkel sem iparkodik a kormány a munkás egészségét megvédeni, akkor nem lesz kivel ezt az országot felépíteni. Azt is mondja a kormány, hogy az adókat M kell vetni fogyasztási és egyéb adók címén, mert az államnak adókra szüksége van. Ezt nem vitatom, én is állítom, hogy adóra szükség van, de a kormánynak olyan politikát kell folytatnia, hogy annyi adót szedjen az állampolgároktól, amenynyire feltétlenül szüksége van, hogy az állami apparátust fentarthassa . . . Propper Sándor : És attól vegyen, akinek van ? Saly Endre : ... és onnan szedje az adókat, ahol van, ne a szegény emberektől. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Az állami adminisztrációt az én megítélésem szerint csökkenteni kell. Lehetetlenség most fentartani azt az állami apparátust, ami volt a békeidőben, ezért a fölösleges tisztviselőket el kell bocsátani. Nem mondom én azt. hogy ki kell őket dobni, belátom és tudom, hogy egyetlen egy embert, legyen akár tisztviselő, akár munkás, ha dolgozott és most már nincs rá szükség, nem lehet és nem szabad az utcára kilökni, de igenis lehet olyan megoldást találni, amely az ország válláról ezt a nagy terhet leveszi s amellett az érdekelt tisztviselőket is kenyérhez juttatja. Szabó István (sokorópátkai) : Például ? Saly Endre : Mindjárt megmondom azt is. Hegymegi- Kiss Pál : Semmiképen ugy, mint a létszámcsökkentési javaslat akarja. Saly Endre : A kormány nagy hibát követett el, — nem a mostani, évekkel ezelőtt a régebbi kormányok, ... Reisinger Ferenc : Egyformák ! Saly Endre : ... amikor úgyszólván ide csalogatta az elszakított országrészeken lévő tisztviselőket. Feldicsérte őket, hogy milyen hazafiak, és most itt vannak a kormányzat nyakán és nem tudják őket elhelyezni. Véleményem szerint ez nagyon súlyos problémája a magyar kormányzatnak, amit csak nehezen fog tudni megoldani s meg vagyok róla győződve, hogy emiatt még nagyon sokat fog fájni a mindenkori kormányzat feje. Nem azért, mintha lehetetlenség volna ezt a kérdést megoldani, hanem azért, mert a kormányzat nem mer erélyes kézzel belenyúlni ebbe a dologba. Szerintem azokat az állami tisztviselőket, akiknek vagyonuk van, amiből rendesen megélhetnek, minden további nélkül el lehet bocsátani, a többiek elhelyezését pedig tessék szukcesszive, fokozatosan megkísérelni, mert bizonyos az, hogy az állam válláról ezt a nagy terhet, ezt a nagy apparátust le kell venni. Nincs az a polgárság, amely egy ilyen nagy adminisztrációt a maga adófilléreiből íenn tudna tartam. Nem akarok hosszú statisztikát felsorakoztatni, csak arra utalok, hogy az 1914/15. évi költségvetés szerint magában a belügyministeriumban 18.173 tisztviselő volt, az 1922/23. évi költségvetés szerint pedig 31.829 van. Tehát majdnem 100%-kal szaporították a tisztviselők számát 1914-től 1923-ig. Propper Sándor : Kopinitsek vannak ! Saly Endre : Ez az, ami,ellen súlyos kifogásaink vannak. Ez az, amin változtatni kell ! (Felkiáltások jobbfélől : Majd a most beterjesztett törvényjavaslattal !) Azzal a törvényjavaslattal, amit beterjesztettek, a kérdés nem lesz megoldva, mert amint kimutattam, a tisztviselők létszáma csaknem, megduplázódott, és ha most legjobb esetben 20%-ot elbocsátanak is, még mindig több tisztviselő marad