Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-159
A nemzetgyűlés 159. ülése 1923. évi július hó 20-án, pénteken. 373 Homonnay Tivadar: E kettős szempontból vezéreltetve — az egyik a közalkalmazottak gazdasági helyzetének mielőbbi javítása, (Helyeslés a középen és halfelől.) a másik pedig az, hogy megcsömörlöttem a botrányoktól —• nem vagyok hajlandó az elnök ur indítványát elfogadni. Elnök (csenget) : Friedrich István képviselő ur kért szót. Friedrich István : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) En az igen t. elnök ur napirendi javaslatát elfogadom, annál inkább, mert a magam részéről azt akartam javasolni, hogyha lehetséges, ezt a kérdést még ma tárgyaljuk le. Homonnay Tivadar képviselőtársam tévedésben van, mert ez nem személyes ügy (Igaz! ügy van !) viszont nem is a nemzetgyűlés ügye. Én nem akarom, hogy ebből személyes ügy legyen, a dolog személyi részével nem is vagyok hajlandó foglalkozni. (Zaj és mozgás jobbfelől és a középen.) Kiindulok azonban abból a tényből — és magam is állitom, hogy ez tény, — hogy igenis kaptak képviselők leveleket bankintézetektől. Fábián Béla: Csak neveket hallanánk már egyszer ! Friedrich István : Bizza rám a képviselő ur ! Sohasem szoktam kitérni a nevek elől ! Mondom, egyes képviselők igenis leveleket kaptak bankintézetektől. (Zaj.) Teljes lehetetlenség, hogy ez az ügy napokig elintézetlen maradjon. (Általános helyeslés,) Teljes lehetetlenség, hogy ma, amikor népünk legnagyobb része nyomorban tengődik, akkor a spekuláció édes nedvét különböző álutakon, különböző helyekre juttassák el, csak azért, hogy ezáltal még a törvényhozás házát is megtámadják, mert ez olyan példátlan destrukció, amely ellen, ha ez a nemzetgyűlés azonnal fel nem emelné a legerélyesebben tiltakozó szavát, én magam egy pillanatig sem maradnék mandátumom birtokában, itt rögtön lemondanék erről. (Altalános helyeslés és taps.) T. Nemzetgyűlés! Hogy egy képviselőtársunk vádolt, hogy tud-e igazolni vagy nem, az engem nem érdekel, ez az ő ügye. (Nagy zaj és ellentmondások.) Azt majd ő el fogja intézni. (Mozgás.) Kiss Menyhért : Történt-e ilyesmi vagy nem, az a kérdés! Fábián Béla : Az összes intézeteknél meg kell vizsgálni a könyveket! Friedrich István : Engem az érdekel, t. Nemzetgyűlés, hogy azok ellen a bankok ellen, amelyek ilyen kisérletet tettek, az igen t. ig ügyminister ur hajlandó-e azonnal a legszigorúbban eljárni. (Élénk helyeslés halfelől.) Teljes lehetetlenség, hogy azok a bankigazgatók még mindig szabadlábon járjanak,... (Igaz ! Ugy van ! Taps balfelöl.) Barla-Szabó József: Igaza van! Friedrich István : ... akik képviselőkről feltételezik azt, hogy néhány milliócskával talán az ő Fahrwasserükbe fognak minket hozni. Tehát felszólítom addig is azokat a t. képviselőtársaimat, akik ilyen levelet és pénzt kaptak s vissza nem küldték, hogy ne jelentkezzenek, kegyelemben elbocsáttatnak, mondjanak le mandátumaikról ! Viszont felszólitom azokat a képviselő urakat, akik ilyen levelet kaptak és becsületesen visszaküldték, legyenek szívesek itt felállani és ezt megmondani. (Elénk helyeslés a johbés baloldalon.) Ha nem fogják megmondani, akadni fognak olyan képviselők, akik ezeket a neveket is közölni fogják. (Helyeslés a jobbés a baloldalon.) Egész Budapest tudja, hogy főtisztviselők, (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk !) magasrangu katonatisztek is kaptak ilyen levelet és ilyen pénzeket. Ha rákerül a sor, el fogom mondani azoknak a kéviselőknek a neveit, akik nekem a folyósón elmondták, hogy kik vannak ilyen levelek birtokában. Ebből én titkot nem csinálok. (Helyeslés.) Fábián Béla : Meg kell mondani a neveket ! Friedrich István : Azoknak a kategóriáknak, amelyek csak keservesen dolgoznak, keservesen izzadnak és keresetükből tengődnek, nincsenek nagy vezérférfiai. Azok a kategóriák, amelyek a Kállay-féle pénzgyárból kapják a cédulákat, tengődnek, de nincsenek nagy vezérei. A harmadik kategóriának, a herék kategóriájának, amely a spekuláció fertője felett lebegve akarnak élni, még pedig a milliók keserves verejtékébői, vannak hatalmas vezérei : ezek a hosszés a besz kormányfőtanácsosok. Ezek most már odáig vetemednek, hogy a nemzetgyűlést, a nemzet szilárd bázisát is megtámadják rothasztó elemükkel, a spekulációs anyaggal (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Ily körülmények között nem lehettek tekintettel arra, amit Homonnay t. képviselőtársam mond, hogy t. i. emiatt ne szakítsuk félbe az indemnitási vitát. Nincs értelme, hogy tovább tárgyaljunk, ha ez a kérdés kedden nincsen tisztában. Ha mi ezzel a váddal kegyetlenül szembe nem szállunk, keddig olyan közvélemény alakul ki, hogy nemcsak a kormány, hanem valamennyien nemzetgyűlésestül együtt elsöprődünk. Nem lehet ezt a kérdést tanácsokra, bizottságokra és sablonos fórumokra bizni. (Ugy van! a balközépen.) Ez egészen rendkívüli eset. Ha az igazságügyminister urnák nincsen rá paragrafusa, csináljon kormányrendeletet. Istenem, milliárdokról hoznak kormányrendeleteket 10 perc alatt; ez a nemzetgyűlés utólag megadja mindenre a szankciót, ami példát statuál. A kormány ittlevő t. képviselőjét hazafiúi aggodalomtól eltelve óva intem, mert rettenetes a helyzet ebben az országban : ha a nép lelkébe belegyökerezik az a gyanú, — bevallom, énbennem már megvan — hogy ennek a spekulációnak rejtekeibe belenyúlnak különféle funkcionáriusok körmei. Már magam is gyanakszom, hogy a spekuláció azért a legnagyobb tekintély