Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-159

A nemzetgyűlés 159. ülése 1923. évi július hó 20-án, pénteken. 333 zottságokat megalakítsák, és ennek ellenére azt mondom, hogy ez az esztendő is el fog múlni anélkül, hogy sok községben vagy arra illetékes helyeken a mezőgazdasági mimkabérmegállapitó* bizottságok megalakulnának, és el fog múlni ez a gazdasági év anélkül, hogy a mezőgazdasági munkabérmegállapitó bizottságok, ahol meg is alakultak, belenyúlnának a munkabérek szabályozásába. Ennek következtében marad minden a régiben ; a nyomor, a szenvedés, a kin, melyek szükségszerű következményei az alacsony munkabéreknek csak fokozódik, és én borzadva gondolok arra, hogy mi lehet ennek a folyton fokozódó nyomornak a következménye. Mert ha a nyomor egyenlősége kínozna mindannyiunkat, talán nem félnék ugy a következményektől, de amikor látom, hogy mig az egyik portán szenvednek, nyomorognak és egész nap sem tudnak kenyérhez jutni, mert vannak ilyenek is, addig a másik oldalon minden emberi érzést megcsúfoló módon tobzódnak a jóléttől, akkor meg vagyok győződve arról, hogy az ilyen viszonyok bizony nagyon rosszra vezethetnek. T. Nemzetgyűlés! Amikor tárgyaltuk azt az általam már Emiltett javaslatot, megmondtam azt is, hogy ez a nemzetgyűlés összetételénél fogva nem alkalmas arra, hogy ilyen irányú egészséges törvényjavaslatokat hozzon, amit igazol az, hogy ennek a nemzetgyűlésnek az igen t. túlsó oldala a mezőgazdasági munkások érdekképviseletét megvalósítva látja a mezőgazdasági kamarákban ; az igen t. Nemzetgyűlés minden egyes tagja a túloldalról azt hangoztatta annak idején, hogy a mezőgazdasági kamarák, a mezőgazdasági bizottságok, amelyekből szervesen alakul ki a mezőgazdasági munkabérmegállapitóbizottság, épen olyan érdekképviselete a mezőgazdasági munkásoknak, mint a gazdáknak. Én akkor is kétségbe vontam ezt és határozottan tagadtam azok után a jelenségek után, amelyeket pl. a földbirtoknovella kialakulása körül láttunk. Azokat a mezőgazdasági kamarákat, amelyek egy pillantás alatt szinte automatikusan ellene szegültek annak a gondolatnak, hogy az 1920 .XXXVI. tcikket valamilyen formában módosítsák, hogy valamilyen formában egészségesebbé tegyék a földreformkérdés megoldását, amelyet szerintem minden körülmények között meg kell oldani, mert ha nem oldódik meg, majd nagyon veszedelmes formában fog megoldódni, nem láttuk sehol akkor, amikor a mezőgazdasági munkások nyomoráról, kínjáról és szenvedéséről volt szó, nem látjuk akkor, amikor szociálpolitikai intézmények kezdeményezése kellene a mezőgazdasági kamarák részéről, nem látjuk azt a készséget, amikor a mezőgazdasági munkabérmegállapitásról volna szó, amelyet csatasorba állítottak rögtön a földreformnovella hirére, amikor egyszerűen hadat üzentek még annak a gondolatnak is, hogy no^elláris formában módosítsák a földreformtörvényt. Ez csak elég bizonyíték fenti állitásom igazolására. Griger Miklós: ügy van! Tökéletesen igaza van ! Szeder Ferenc: En akkor is mondottam, hogy ez a parlament nem alkalmas arra, hogy a mezőgazdasági munkások érdekeit intézményes törvényekkel bástyázza körül, mert ez a parlament egyrészt erőszak utján jött létre, másrészt pedig a gazdagokat, a vagyonosokat egyesíti magában, akiknek érdeke homlokegyenest ellenkezik a munkások érdekeivel. Mert a gazdagoknak, a vagyonosoknak az a célja, az az érdeke, hogy minél több jövedelmet préseljenek ki még a munkabérek árán is . . . Erdélyi Aladár : Az nem tisztességes dolog ! Farkas István : Azért vannak három-négyszáz koronás munkabérek ! Szeder Ferenc : ... a munkásoknak viszont az az érdekük, hogy olyan munkabérekért dolgozzanak, amelyeknek eredményeképen családot alapithatnak és viszonylagos jólétet teremthetnek maguknak. Épen azért hangsúlyozom, hogy ha majd a magyar földmunkások jelentékenyebb számban lesznek képviselve a magyar nemzetgyűlésen, akkor lehet beszélni arról, hogy nagyobb megértéssel fogjuk kezelni a magyar mezőgazdasági munkások ügyeit, mint amilyen megértéssel kezelik ez idő szerint. A mezőgazdasági munkások munkaviszonyainak és munkabéreinek alakulásával szervesen függ össze az, hogy vájjon a mezőgazdasági munkások hogyan tudnak elhelyezkedni a mezőgazdaságban, mert ha sok az eszkimó és kevés a fóka, ez azt jelenti, hogy a magyar mezőgazdáknak egyébként is rendelkezésükre állván a közigazgatás s ennek segélyével lenyomván a béreket, még inkább le tudják nyomni, ha nincs munkaalkalom "és a mezőgazdasági munkások nem tudnak elbelyezkedni. Már pedig a béke idején is sajátságos jelenség volt az, hogy -bár nem volt valami túlságosan sűrűn lakott az országunk, a mezőgazdasági munkások mezőgazdaságunk extenzív volta miatt nem tudtak elhelyezkedni a magyar mezőgazdaságban. Fokozott mértékben nem tudnak elhelyezkedni most, amikor egyrészt a magyar mezőgazdaság az intenzivitás tekintetében egy lépést sem haladt előre, sőt inkább romlott — egészen határozottan állítom — másrészt, amikor olyan természetű közmunkákat, amelyek nemzetgazdasági szempontból rendkívül fontosak volnának, nem indítanak meg, azzal a megokolással, hogy nem áll megfelelő összeg rendelkezésére a pénzügyministernek. Újra elmondhatnám azokat, amiket e körül a kérdés körül annak idején elmondottam: utaink járhatatlanok, csatornahálózatunk kiépítetlen. Habár ezt látjuk, beszélünk a termelés intenzivitásáról, beszélünk arról, hogy majd többet termelünk, pedig a többtermelésnek nélkülözhetetlen előfeltétele az, hogy a csatornahálózatunkat kiépítsük