Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-158

324 r A nemzetgyűlés 158. ülése 1923. évi Julius M 19-én, csütörtökön. dologgal, amivel, ha nem foglalkoznánk, sokkal üdvösebb volna. Szomjas Gusztáv: Uti figura doeet! Rothenstein Mór : Nem mi vagyunk az okai ennek, nem mi vagyunk azok, akik erre az anyagot szolgáltatjuk, hanem mindig mások. Mindezek után érthetőnek fogják találni azt, ha az előterjesztett törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Elnök : A tanácskozásra szánt idő letelt, a vitát megszakítom és megteszem elnöki előter­jesztéseimet. Bemutatom a t. Nemzetgyűlésnek az Usetty Ferenc elhalálozása folytán behívott Petrovácz G-yula nemzetgyűlési képviselő ur megbízólevelét. A megbízólevél megvizsgálás és jelentés­tétel végett kiadatik az igazolási állandó bizott­ságnak. Bemutatom Lingauer Albin képviselő ur levelét, amelyben betegsége kezelése végett július hó 19-étől három heti szabadságidő engedélye­zését kéri. Javaslom, hogy a kért szabadságot engedélyezni méltóztassék (Helyeslés.) A nemzetgyűlés a kért szabadságot meg­adja. T. Nemzetgyűlés! TJlain Ferenc képviselő ur tegnapi felszólalásában ceglédi beszédének tartalmát lényegében a következőleg reprodu­kálta : »Amikor ceglédi beszédemben az általános kormány kritikával foglalkoztam, körülbelül eze­ket mondottam: »Csak ilyen pénzügyi politika mellett lehetséges az, hogy megtörténhessen, ami a közelebbi hetekben megtörtént, hogy ami­kor a Magyar Általános Hitelbank két pipirost, az Interreximet és MFTB-t a tőzsdére be­vezette, közéleti férfiak és képviselők, ezenkívül a komittensei között közel 300 millió koronát osztott ki nyereségként. Tehát abszolúte nem igaz az, mintha azt mondottam volna, hogy a nemzetgyűlésnek osztotta ki. Azt mondottam, hogy komittenseknek, ezenkívül képviselőknek és közéleti szereplést betöltő egyéneknek osz­totta ki. Ezt állítottam, ez felel meg a való­ságnak«. Minthogy az ekként reprodukált vádnak konkretizálásával, illetőleg az állítása szerint ilyen nyereségben részesített »képviselőknek és közéleti szereplést betöltő egyéneknek« megne­vezésével a képviselő ur adós maradt, ezzel ceglédi beszédében mégis az egész nemzetgyűlést helyezte a közvélemény előtt olyan súlyos meg­gyanusitás alá, amelyet a nemzetgyűlés saját tekintélye és reputációja érdekében tisztázatla­nul nem hagyhat. (Igaz! ügy van!) Ennek a maga illetékes utján való lehe­tővé tételére kötelességemnek tartom erről a helyről tenni meg a kezdeményező lépést, ami­dőn javaslom, hogy a t. Nemzetgyűlés hívja fel az igazságügyi bizottságot az Ulain Ferenc kép­viselő ur vádjai folytán a nemzetgyűlés becsü­lete és tekintélye érdekében megkívánt eljárásra vonatkozó indítványának sürgős előterjesztésére. (Élénk helyeslés) Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzá­járulni? (Igen!) Ha igen, ezt határozatkép mondom ki. A házszabályok 188. §-a alapján Hebelt Ede képviselő ur mentelmi jogának megsértését kívánja bejelenteni. Hebelt Ede képviselő urat illeti a szó. Hebeit Ede: T. Nemzetgyűlés! Abban a harcban, amelyet pártunk a magyarországi dol­gozók, az összes dolgozók képviseletében a kor­mány és a mai rendszer ellen folytat, egyetlen fegyvert kívánunk használni, amint ezt épen Propper Sándor t. képviselőtársam tegnap nagyon szépen kifejtette beszédében : a szellem fegyverét. Tankovics János: Szép. Reisinger Ferenc : Mi az, hogy szép ? Tankovics János: Magyarul mondtam! Azt mondjam talán: Schön? Hebelt Ede : Mi nem akarunk erőszakos fegyverekkel élni! Reisinger Ferenc : Ostoba ! Ez is magyarul van mondva! Hebelt Ede: En magam antimilitarista va­gyok és igy erőszakos fegyvereket akkor sem vennék igénybe, ha ezeknek igénybevétele bizo­nyos kilátásokra nyújthatna is alkalmat. De a szellem fegyvereivel élni akarunk és tiltakozunk mindenféle akadály ellen, amelyet ezen fegyverek megszerzése és használása ellen a kormány gördít. Nekünk képviselői kötelességünk, hogy tájé­kozódjunk a világ soráról, és pedig nemcsak a bel­földön történő eseményekről, hanem a külföldön előforduló dolgokról is. Nekünk képviselői köteles­ségünk, hogy megismerkedjük mindazon szellemi áramlatokkal, amelyek az egész világon küzdenek egymással és hogy az eseményekről olyan mun­kából nyerhessünk értesülést, amelyeket e célra alkalmasaknak tart a külföld, az egész világ s mi magunk is. Ha a kormány ebben akadályt gördít elénk, akkor ugy érzem, képviselői köte­lességeink teljesítésében gátol minket és a men­telmi jogba és a parlamentarizmusba ütköző cselekményt követ el. Pár hét előtt megjelent a lapokban egy hir, hogy én ez évi január 3-án vagy 4-én — a dátumra nem emlékszem — tiltott sajtótermékeket hoztam az országba. A Soproni Hírlap, az ottani kleri­kálisok és ébredők lapja, ezt a hirt mindjárt felhasználta arra, hogy szokásszerüen néhány hazugságot is fűzzön hozzá. Nagy betűkkel jelent meg a hir e lapban, hogy »Hebelt képviselő kom­munista iratokat akar becsempészni az országba.« En csempészni nem szoktam, semmit sem szoktam alattomban cselekedni, mindent nyíltan teszek. Amikor ezeket a bizonyos sajtóterméke­ket behoztam, akkor is megjelentem a vámőr előtt és megmondtam, hogy semmi elvámolni­valóm nincsen, de velem vannak kitiltott nyom­tatványok. Megmondtam azt is, hogy nemzet­gyűlési képviselő vagyok és hogy a mentelmi jog

Next

/
Oldalképek
Tartalom