Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-158

304 A nemzetgyűlés 158. ülése 1923. felismerni nem olyan nehéz müvelet, mint ahogy hiszik és mint ahogy a kisgazda rendesen hirdeti, aki idegenkedik és vonakodik attól, hogy messze a városba vigye el a földjét és vétesse vizsgálat alá. De még azzal sincsenek szélesebb rétegekben tisztában, hogy tulajdonképen a műtrágyának mi a rendeltetése, hogy az nem azért van, hogy helyettesítse a természetes, az istállótrágyát, hanem hogy a humusz-tartalmát fentartsa a földnek. Szomjas Gusztáv: Ohó! Erdélyi Aladár: Hogy kiegészítse! Beck Lajos: Méltóztassék a mondat végét meghallgatni. Hogy ennélfogva kiegészítse azokat a hiányokat, amelyek pótlására az istállótrágya egyedül nem elegendő. Szomjas Gusztáv : Tehát nem humuszképző ! Beck Lajos : Nem mondom azt, hogy humuszképző, hanem humuszfentartó. Ami már most a műtrágyának különböző fajait és ezek alkalmazhatóságának kérdését illeti, a műtrágyánál Magyarországon — mint erre utaltam — elsősorban a nitrogénre, foszfátra és kálira kell a fősúlyt helyezni. A nitrogént jól pótolhatjuk az istálló- és a zöld trágyával is, legnehezebb azonban a foszforsavnak és a kálinak a pótlása. Eendkivül érdekes a műtrágya kérdésének helyzete a háború óta. Azóta az egész világ lecsökkentette a valutáris nehézségek folytán ennek alkalmazását s egyedül Németország, amelyről tudjuk, hogy közvetlenül a háború előtt szinte egyeduralmat gyakorolt a kálitermelés terén, ez a Németország a kegyetlen béke folytán elvesztette Elszászban az ő legnagyobb kálitermelő vidékét, és mégis SZÍVÓS ós le nem csökkenthető erőkifejtéssel annyira vitte, hogy a strassfurti medencében olyan mértékben pótolta káli termelését, hogy amig 1913/14-es gazdasági évben 557.00 tonna tiszta kálit — C2O — termelt, addig 1921/22-ben 557.000 tonna helyett 775.000 tonnát tudott előállítani. A foszforsavaknál, t. Nemzetgyűlés, óriási a hiány. Tapasztaljuk ezt különösen mi itt Magyarországon, ahol a Thomas-salak a Peruguano a csontliszt és a többiek rendkívül hiányoznak. Tiszta foszforsavra átszámítva Németországban a háború utáni termelés a következőképen alakul: 1913/14-ben 530.000 tonnát produkáltak, 1921/22-ben már csak 312.000-et, ugy hogy jelentékeny csökkenés állott be. Utalni vagyok bátor egy szóval érdekes Aereboe—Wrangell-féle tanulmányra, amely tekintettel a foszfornak nehéz előállítására, azt proponálja, hogy egy különös és általuk állítólag kipróbált módszer szerint mobilizálni kell a földben foszfortartalmat, és azt külön módszer szerint kell a mezőgazdaság számára felhasználni és hasznosítani. Németország a csili salétromot ugyancsak valutáris nehézségek miatt nem tudja beszerezni, nitrogén termelésénél pedig a szén- és tőkehiány szintén óriási évi július hó 19-én, csütörtökön. akadályokat gördit az útba. A nyersanyag hiánya miatt itt 5—6 százezer tonnával kevesebbet termel Németország, azaz ma 300.000 tonnát, 8—9 százezer tonna háború előtti termelés helyett. És ennek látjuk is már az eredményeit. Németországban a terméseredmények óriási csökkenése mutatkozik ennek következtében. Amig 1913-ban hektáronkint búzából 24'1 mm. volt az átlagos termés, addig 1920-ban ez lecsökkent 16'3, 1922-ben pedig 14 mm-ára. A rozsból pedig 1913-ban 19'3 mm. 1922-ben már csak 12*6 mm. volt az átlagos termés. Pedig a német gabonatermelés sikerét annyira értékelték maguk a németek, hogy egy tudományos és teoretikus számítás szerint azt mondták, hogy 1850—1914-ig a bekövetkezett óriási mezőgazdasági termelési fellendülésnek 50%-a a műtrágyának, 30%-a a nemesitett vetőmagnak, 20%-a pedig a föld jobb megművelésének tudható be. T. Nemzetgyűlés! A műtrágya olcsó előállításától várja az egész világ gabonatermelése és mezőgazdasági a mezőgazdasági termelés fokozását. Halász Móric : Azért nem szabad belőle monopóliumot csinálni. Beck Lajos : A nitrogéntrágyázás mindezen nehézségek ellenére is megduplázódott a háború óta s az ilyen gyárak Európában háború előtti képességüknek húszszorosát fejtik ki, s nitrogéntartalmú trágyájukat a magas valuták következtében főleg Amerikába viszik ki. Ami már most rendkívül érdekes világot fog vetni a magyar viszonyokra, méltóztassanak megengedni, hogy a háború utáni magyar műtrágyatermelés eredményeit is bemutassam. (Halljuk ! Halljuk !) A hazai-iparnál ez természetszerűleg valutáris kérdés. Mi lerongyolódott valutánkkal, — amely lerongyolódás okaira terjedelmesen kitértem már beszédem első felében, — olyan alkatrészeknek, vagy pláne olyan kész műtrágyának beszerzésére csak nehezen gondolhatunk, amely jóvalutáju országokból lenne behozható. Sajátmagunk termelése pedig teljesen egyoldalú s csupán a szuperfoszfát termelésére szorítkozik. Magyarországon — mindig csonka Magyarországot számítva — évente átlag 18.000 vagon volt a szuperfoszfát termelés, a fogyasztás pedig 1913-ban 13.000 vagon, ma ellenben mindössze 4000 vagon. Szomjas Gusztáv: Mert nincsen! Beck Lajos : Rögtön rátérek ! Ennek is egynegyedrésze ma belföldi csontlisztből készül. Szomjas Gusztáv: Ugy van! Beck Lajos : Ami a külföldről való behozatalt illeti, 1922-ben behoztunk két vagon ásványi foszfátot cseh elszakított területről, és kivittünk 1922-ben — annak cáfolatára mondom, hogy nincs kivitelünk — 244 vagont, ebből Csehországba 75 vagon ásványi foszfátot, Ausztriába pedig 186 vagont,