Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-158

A nemzetgyűlés 158, ülésé 1923. Szomjas Gusztáv : 440-től 560-ig ! Beck Lajos : Még kevesebbet veszek fel. Ha összehasonlítjuk ezt a csapadékmennyiséget Németország legelső kultúrájú vidékének csapadékmennyiségével, azt látjuk, hogy pl. Magdeburgban és környékén, amely a cukorrépatermelésnek par excellence vidéke, a csapadék csak 581 milliméter, tehát egyáltalán nem haladja meg a mi alföldi atlagainkat, Stettin vidékén pedig még ennél is kevesebb, 562 milliméter. Az Alföldön az 500—700 közt mozgó csapadékból májustól szeptemberig 215—260 miliméter az átlag, a Dunántál pedig, amely bővebb a csapadékban és ahol nem 5—700, hanem 6—700 milliméter az átlag, a nyári hónapokra 250—300 milliméter jut. Nagyon helyesen jegyezte meg azonban közbevetőleg dabasi Halász Móric t. képviselőtársam, hogy nem is a csapadék összes mennyiségében rejlik a hiba, hanem inkább a csapadéknak egészségtelenül, aránytalan megoszlásában. A nyári csapadék magában és együttvéve még elegendő lenne, de a hiba és a beteges tünet abban jelentkezik, hogy július és augusztus sokkal szárazabb, mint május és június. Ennek folytán — gazdának ezt természetesen nem kell bővebben magyaráznom — a nap jobban kisüti, kiszárítja a földet és nagyobb nedvességek befogadására sokkal alkalmatlanabbá teszi, amit azonban — és ez ennek a kérdésnek a lényege — kellő és hozzáértő gazdálkodással paralizálni, ellensúlyozni lehet. Hiszen ott van Amerikának, Dániának és Németországnak a példája. Nem akarom untatni a nemzetgyűlést újra számadatoknak felsorolásával, de ezekben az államokban is nem e'gy vidék van, ahol a csapadéknak ugy összes mennyisége, mint megoszlása kedvezőtlenebb a magyarországi viszonyoknál. A baj lényege abban rejlik, hogy mi a földet ugy megművelni és előkészíteni, hogy az a kellő időben a vízmennyiség felvételére és konzerválására, azaz megtartására alkalmas legyen, nem tudjuk. Nem tudjuk azokat a gazdasági termelési és megművelési módokat felhasználni, amelyek a fejlettebb mezőgazdasági kultúrájú országokban már egészen el vannak terjedve. Szomjas Gusztáv: Tudjuk azt î Beck Lajos : Mindig arról beszélek, hogy a kisgazda és nagy általánosságban a magyar gazdálkodás ezt még igy nem teszi meg. Nem vonatkozhatik természetesen ez a megjegyzés azokra a kitűnően kezelt közép- és nagygazdaságokra, amelyek mindazokat a gépeket, amelyeket a kultúra előteremt, nyomban be tudják szerezni és alkalmazni. Nálunk nagy átlagban a viz konzerválására nem tudjuk azokat a megmunkálási módokat felhasználni és nem is használjuk fel, amelyek arra alkalmasak volnának. Nevezetesen rögtön az aratás után igen kevés ' helyen használják a tárcsás borona val való meg- , művelést, amire Campbell oly jellemzően mondta, hogy egyetlen módja a talaj víztartalom helyes megoszlásának. De ezen felül nem szoktunk; kellő módon és rögtön kellő időben, kellő mélyt-i július hó 19-én, csütörtökön. 301 seggel szántani és ekképen a megboronált, a megművelt és csapadékot már magába foglalt földet nem tudjuk a kellő időben ugy megtömni, mint az amerikaiak a subsoil packerrel, ezzel a tömitővel csinálják, amiáltal a földnek oly tömörítését érik el, ami egyfelől a csapadék megoszlására, másfelől annak konzerválására alkalmas. Meg kell jegyeznem, hogy az éghajlat különbözősége szerint természetesen a subsoil packer használhatósága is változik, sőt Magyarország különböző vidékein is ezeknek a packereknek különböző eredményeit lehet konstatálni. A viz konzerválásása a lényege annak, amit ezen a téren még tenni kell. Méltóztassanak megengedni, hogy itt újra gyakorlati példákra és eredményekre hivatkozzam. Itt vannak Fechtig bárónak, egy jász gazdának Campbe l-rendszerével való próbái, amelyek szerint ő a saját kimutatása szerint hektáronkint 20—30 métermázsa búzát tudott termelni, mig szomszédai csak 5—10 métermázsát produkáltak, a Fechtig báró birtokának aránylag kis területével szemben. Ellenben Dererának Temes megyében több ezer holdra terjedő birtokon végzett próbái azt mutatják, hogy a Campbell-féle rendszer alkalmazása és főképen a viz kellő felhasználása és konzerválása eredményeképen katasztrális holdanként 4—6 métermázsa gabonatöbbletet tudtak produkálni és pedig nem kis, hanem 2000 katasztrális holdat meghaladó területen. Itt vannak egy igen elismert agronómnak, Pétzy Emilnek Újvidék környékéről való próbái, amelyek szerint 13 métermázsáról 22 métermázsára emelte a gabonatermelés hozadékát. Szomjas Gusztáv : Hektáronkint? Beck Lajos : Igen. Szomjas Gusztáv : Nagyon kevés ! Beck Lajos : Mégis nagy különbség van a kettő között, mert 13 métermázsa volt az előbb és ezt 22-re emelte fel. Itt van a régebbiek között a legklasszikusabb példák egyike, egy ismert mintagazdaság, a diószegi Kuttner báró tulajdona, ahol 600 milliméter alatt van a csapadék és többezer hold a háború előtt kimutatott 14 éves átlagban, tehát nem véletlen folytán, hektáronkint búzában 2270 métermázsát, árpában 23*75 métermázsát termett, mig a körülfekvő többi gazdaságban ezeknél az eredményeknél 25—30%-kal kisebb eredményt értek el. Szomjas Gusztáv : Ez csak normális termelés ! Nem nagy eredmény ! Beck Lajos: A viz konzerválásán és helyes felhasználásán kívül egyik leglényegesebb tétele a mezőgazdasági termelés fokozásának a gépek használata. Méltóztatik tudni, hogy a legfőbb kifogás a kisgazdákkal szemben az, hogy nekik birtokuk kis terjedelmére és sajnos, Magyarországon való szétszórtságára való tekintettel, de anyagi helyzetükre való tekintettel is, nincs módjukban azokat a nagyobb formátumú gépeket okosan és helyesen felhasználhatni, amelyek az intenzív gazdálkodás garanciáját képezik. 42*