Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-158
294 A nemzetgyűlés 158. ülése 1923. évi július 19-én, csütörtökön. értékekké változtassák — mondom, ha ezen az értéktőzsdén az árakat vizsgáljuk, azt kell látnunk, hogy pénzforgalmi eszközök hiányában az értékpapirok átértékelése még mindig igen kezdetleges stádiumban van az értékpapirok igen sok nemében. (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) Azt látjuk, hogy az embereknek és a tőkéknek odaáramlása ellenére is megindult a magyar értékeknek valódi értékük alatt való végzetes kivándorlása s ezáltal legnagyobb és legkiválóbb értékeinknek expatriálása, ami ugyanolyan sajnálatos és szomorú jelenség, mint volt a háború előtt az amerikai kivándorlás, sőt szomorúbb és sajnálatosabb annál, mert az amerikai kivándorlóktól mindig remélhettük azt, hogy munkában megedzve, tőkében meggazdagodva visszatérnek még ide, mert a magyar haza földje vissza fogja hozni őket, ellenben azok az értékek, amelyeket az első időkben potom áron és ma is még mindig valódi értékükön alul vásárolnak össze és visznek ki, ebben a formában soha többé nem fognak ide visszatérni, a magyar tőkét, a magyar vagyont, a magyar erőt sohasem fogják reprezentálni. (Igaz ! Ugy van!) T. Nemzetgyűlés! Azon előbbi állitásom igazolására, hogy — akár a dollárt, akár a svájci frankot nézzük — az átértékelés még mindig kezdetleges stádiumban van, bátor leszek egy-két adatot felhozni. Nevezetesen konstatálom, hogy amig 1914-ben például a beocsini részvény 249 svájci frankot ért, most csak 209-et ér ; az urikányi kőszánbánya 1914-ben 315 svájci frankot ért, ma csak 270-et ér. De jönnek még más adatok. A gőzmalmok köréből például a Budapesti gőzmalom részvénye 1914-ben 348*5 svájci frankot ért, ma csak 36'5 svájci frankot ér; a Viktória-malom 196'5 svájci frank volt ugyanebben az időben, ma csak 64'68 svájci frankot ér ; amig például az Athenaeum könyvnyomda 1914-ben 124 r '68 svájci frankot ért, ma csak 91-et ér, az Altalános légszesz pedig, amely 1914-ben 924 svájci frankot ért, ma csak 124 svájci frankon áll, aminek — mint az előbb szerencsém volt rá utalni — természetes következménye mindezen értékeknek kiáramlása T. Nemzetgyűlés ! Amikor ilyen a pénzügyi helyzet, jegyintézetünknek igen tisztelt és érdemes elnöke, Popovics Sándor a legutóbbi napokban naiv és kedves őszinteséggel azt mondotta: be kell ismernünk, hogy mi nem csinálunk egyebet, mint mesterkedünk azon, hogy a pénzügyi politika tekintetében a középút politikáját kövessük. Ha nem Popovics Sándor mondotta volna ezt, akkor azt kellene hinnem, hogy ezzel bele akarták vinni az arany középút politikájának fogalmát a pénzügyi fogalmak körébe is. Ismervén azonban az ő egyéniségét, tudván azt, hogy Popovics Sándor teljesen távol áll és távol kivan állni minden politikától, és ilynemű kijelentései semminemű politikai célzattal vagy háttérrel nem birnak, ezt egyébnek, mint naiv önbevallásnak nem minősíthetem. Nagy sajnálatomra azonban nem mondhatom ezt a középút politikájának, hanem olyan Janus-arcú politikának kell neveznem, amely — mint Popovics Sándor igen t. elnök ur mondotta — mesterkedésekkel arra törekszik, hogy a középutat tartsa meg, a valóságban pedig inflációt csinál ott, ahol egészségtelen pusztuló értékekben való beruházásokról van szó, és deflációt ott, ahol valóban értékes, maradandó termelésről lehetne beszélni. Ez az ingadozás, ez az abszolút bizonytalanság, ez a kapkodás és máról-holnapra való tervezgetés, a terveknek elejtése és változtatása, s amellett bizonyos egészségtelennek bizonyult irányeszmékhez való makacs ragaszkodás továbbra is megtart bennünket az eddigi kárhozatos utón. T. Nemzetgyűlés ! Rátérek már most annak számszerű igazolására, hogy ez az ingadozás és bizonytalanság micsoda károkat okoz nekünk. Itt elöljárójában, nehogy olyan válasszal találkozzam, hogy lehetetlen argumentummal kívánok fellépni, mindjárt kijelentem, hogy amikor államadósságaink számszerű illusztrálására térek át és azt a kérdést vetem fel, hogy vájjon nem lehetett volna-e a kommunizmus letörése után... Strausz fstván : Akkor kellett volna ! Beck Lajos : ... külföldi terheink és kötelezettségeink egyrészének lassan, fokozatosan — amikor arra alkalom adódott — kifizetésére és fedezésére törekedni, egy pillanatra sem kívánok abba a naivitásba esni, mintha ezzel azt akarnám állítani, hogy a magyar kormány 1919 óta bármikor is abban a helyzetben lett volna, hogy óriási tételekben külföldi devizákat és valutákat vásárolva, azokkal tartozásait képes lett volna kiegyenlíteni. T. Nemzetgyűlés! Hogy micsoda pusztítást, micsoda rombolást végzett ez a politika, (Halljuk ! Halljuk !) azt nekünk, akik egy kicsit értünk ezekhez a kérdésekhez, világosabban kiemelnünk nem szükséges. Újból hangsúlyozom, hogy arra egyáltalában nem kívánok alludálni, hogy bármelyik magyar kormány 1919 óta abban a helyzetben lett volna, hogy azokat a nagy tételeket, amelyeknek felsorolására rá fogok térni, egy egyszerű tollvonással vagy bankjegyek kibocsátásával kifizethette volna. Hisz ez a magyar koronának oly rettenetes pusztulását jelentette volna, amely a mai helyzetnél százszorosan rosszabb lenne. Magyarország államadóssága 1920 július 2-án, 3*65-ös zürichi kurzus szerint, 1307 milliárd volt. Ez az 1307 milliárd 1923 július 2-án 0"065-ös kurzus mellett az akkorinak 56' 15-
