Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-158

288 'Á nemzetgyűlés 158. ülése 1923. évi július 19-én, csütörtökön. kérdést, (Felkiáltások hálj elől : Nagyon igazi) De ha már a földreformnovellánál tartunk s ez olyan nagy hullámokat ver, nem mondhatok mást ; ám jöjjön, de minél előbb az a földreformnovella-tervezet, és ha az a földreformnovellatervezet olyan, hogy ahhoz hozzászóltak már az illetékes körök, ha a ministertanác- retortáján is keresztülment, ha az már minden részében meg van vitatva, tessék azzal a novellával jönni, ha az alkalmas arra, hogy a földreform igazságos végrehajtását és gyorsítását elősegiti, készségesen hozzájárulok a novellához, csak egyszer már túl legyünk. (Helyeslés.) De mint gyakorlati gazdának engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy miután még a novellához a nemzetgyűlésnek is lesz hozzászólása, néhány kérdésre felvilágosítással szolgáljak, s hogynéhány kérdésben világosságot deríthessek a dologra. (Halljuk ! Halljuk !) A földreformnovella csak akkor érheti el a törvény gyorsabb végrehajtását, ha azzal a novellávalól azok az akadályok és okok, amelyek a kormányzati intézkedést s vele parallel a gyors végrehajtást akadályozzák, amelyek fenforognak, iriküszöböltetnek. Elsősorban itt rá kívánok térni arra, hogy nagyon sokszor hallom, hogy akésedelmes végrehajtás miatt a gazdasági felügyelőket is okolják. Szilágyi LajOS : Helyes intézmény ! Forster Elek : HelyenKint lehet, hogy akadályozó, de akkor, amikor a gazdasági felügyelő a földreformtörvény kapcsán kinn végzett munkájáért az állam által megállapított nyomorúságos alamizsnaszerü napidíjait is csak késve, sokszor négy-öt hónap múlva kapja meg, lehet-e abban a felügyelői karban ambíció, s van-e ok arra, hogy a törvény végrehajtását lelkesen felkarolják s a végrehajtás gyorsítása érdekében minden tőlük telhetőt elkövessenek ? Utiszámlák vannak, amelyek még a múlt esztendőről fizetettének. A földreformtörvény életbelépte alatt következett be az a szerencsétlen nem tudom ki által kigondolt, a vasúti jegy váltására vonatkozó érthetetlen intézkedés, hogy a saját pénzükből tartoztak egyideig a vasúti jegyet megváltani, teljes egész értékében s még a tisztviselői kedvezményes igazolványt sem vehették igénybe. Hol van megírva, hogy egy gazdasági felügyelőnek egyszersmind vagyonos embernek kell lenni, hogy az az állam részére ezreket és ezreket előlegezzen ? Irodáik számára nyomorúságos, gondolom, talán minden esztendőben 2000 koronát kapnak átalányként a kerületi gazdasági felügyelők. Azt kérdem, hogy mikor itt is sokszor az irnivaló sok papirospazarlással jár, a 2000 koronából vájjon ma mit tud ellátni ? Az a gazdasági felügyelői kar megint csak a sajátját fordítsa arra, hogy megfelelhessen a munkájának ? Igenis itt hibás az állam végrehajtó hatalma, mert ha valakitől jó és becsületes munkát kivan, fizesse meg az állam annak a tisztviselőnek és eljáró közegnek becsületesen és tisztességesen a munkáját, hogy megélhessen abból, hogy legalább a napi kiadásait ebből fedezni tudja. Patacsi Dénes : Ne legyen kénytelen más kereset után nézni ! Forster Elek : Ugy van, ne legyen kénytelen más kereset után nézni. Áttérek ezután a földreformnovela egy másik kérdésére, amely kérdés eliminálása nélkül nem képzelem el, hogy a földreformtörvény becsületesen és igazságosan és gyorsan végrehajtsák. Én értem elsősorban azt az elhibázott lépést, hogy a végrehajtást tulaj donképen a vagyon váltságföldeken kellett volna megkezdeni. Az állam szabadon rendelkezik a vagyonváltságföldekkel, a vagyonváltság-földek mindig rendelkezésre állottak volna és a birtokosok legnagyobb része, ugy tudom, igazán örült volna, ha megszabadult volna attól a tehertől, hogy saját birtoka után bért is fizessen. Ha ez megtörtént volna, kitűnt volna, hogy melyik az a terület, amely megmaradt a váltságföldekből s ahol elegendő föld nincs, ide lehetett volna áttelepíteni azokat, akik erre hajlandók lettek volna. Es hogy hajlandók lettek volna, következtetem abból, hogy az a magyar ember, ha a megélhetését idehaza nem találja meg s valami csekély kis értéke van, amiből nem tud megélni, ahelyett hogy Amerikába, Horvátországba vagy nem tudom hova megváltaná a hajójegyet, ha egy megfelelő mennyiségű terület lenne a váltságföldekből rendelkezésére bocsátva, nagyon szívesen maradna. És ez volna a helyes megoldás, a magyar nemzetet megerősíteni azokon a területeken, ahol arra igazán szükség lett volna. De miután ezen már túl vagyunk és rajta változtatni módunkban nincs, most is, a telepítést a törvényjavaslatba felvenni kívánnám azért, hogy ez a földreform-törvény gyors végrehajtásának szolgálhasson eszközéül. És pedig, különös tekintettel arra, hogy vannak Magyarországon igen jó, megbízható, becsületes kisbirtokosaink, akik 20—30 hold földjük mellett nagy családdal rendelkeznek, három-négy fiuk van s megfelelő tőkéjük is, gondolnunk kell arra, hogy ezek szívesen vennének földet, szívesen terjeszkednének, ha módjuk volna hozzá. Ezekkel a vagyonváltság-földekkel, ezekkel a fenmaradó területekkel kellene támogatnunk azokat az elemeket, amelyekre, mint a leendő középosztályra, a középosztályt megújító elemekre támaszkodhatnánk legjobban, ezek tulajdonába kellene juttatni a vezérbiitokokat, és ezzel igazi nemzeti missziót végeznénk, amely abban kell hogy álljon, hogy azt az igazi magyar embert, akihez semmiféle kommunista hozzáférni nem tud, eiősitsük és azokra a nagy területekre telepítsük be, melyek épen ezeknek az elemeknek hiányát nagyon erősen érzik. Ennyit kívántam mondani a telepítésről. Meg akarok most még emlékezni a novellában és az alaptörvényben is annyiszor Emiltett háborús szerzeményekről. Nézzünk egyszer ezzel a kérdéssel is szembe ! Háborús szerzemény és háborús szerzemény között óriási nagy különbség van. Ha a hábo-