Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-158

28Í Â nemzetgyűlés 158. ülése 1923. büntetéspénznek négyötödrészét ajánlja fel, akkor nem is fejlődhetik ki más, mint atrocitások, mert hiszen az illetőknek érdeke, hogy minél magasabb büntetéspénzekfizettessenek, hogy igyj övédelmeik minél magasabbak legyenek. Ez egyrészről erkölcstelen, másrészről pedig az adózó polgárokra nézve olyan súlyos és megalázó helyzetet teremt, hogy a pénzügyi kormány figyelmét erre felhívni elsősorban tartom kötelességemnek, annál inkább, mert az én kerületemben jelenlétemben történtek olyan atrocitások, amelyekről meg kell emlékeznem, mert ami megtörtént az egyik kerületben, bizonyára megtörténhetett a többi kerületben is. (ügy van I ügy van ! half elől.) , r Azzal kezdem, hogy én nem szavakat akarok szaporítani, nem célom az indemnitási vitát elhúzni, hanem tényekkel akarok rámutatni az én igazságaimra, kritikát akarok gyakorolni ezek felett és feltárni azokat a bajokat, amelyek léteznek és amelyek az adózó polgárok között óriási elégedetlenséget teremtenek. Sőt vannak esetek, amelyekre rámutatni kivánok, hogy egyenesen az adóalanyok tönkretételére törnek és ezek orvoslást kivannak. Ezek a sérelmek leginkább abban állanak, hogy bár az adóhivataloknak a forgalmi adóosztályai felett állandó ellenőrzést gyakorolnak, és azok utasításai szerint lettek kiróva a forgalmi adóilletékek, mégis bekövetkezett az az eset, hogy amikor megjöttek a pénzügyi közegek, ezek az utasításokra semmit nem adván, az adófizető polgárokat, akik abban a hiszemben voltak, hogy forgalmi adótartozásaikat lerótták, hallatlan mértékben megzsarolták, őket sokszor a törvényre való hivatkozással, sokszor megfélemlítéssel, szóval minden eszközt jónak találtak arra nézve, hogy az adózó polgárokat megnyomorítsák és elkeseredésbe kergessék. Az ellenőrző közegek a vélt hiány után mindenkor 3%-ot számítottak, holott 1922 március l-ig tulaj donképen 1 "2% jár, itt tehát az adózó polgárok terhére l"5%-kal túlhaladták azt az összeget, amelyet a törvény értelmében jogosítva lettek volna forgalmi adó címén szedni. A pénzügyi közegek a leltári értéket saját értékeléseik alapján szabadon állapították meg a forgalmi adó alá eső jövedelmeket és ennek megfelelő büntetéseket róttak ki. A mészárosoknál 20%-os, a fűszereseknél 40%-os hasznot vettek fel. Lehetnek egyes esetek, ahol a kereskedők ilyen hasznokkal dolgoznak, de tagadom azt, hogy általánosítani lehetne, hogy a kereskedők ilyen 20 és 40%-os haszonnal dolgoznak és ilyen alapon méltányos volna a forgalmi adó kirovása. A leltározás komolynak nem tekinthető, mert szakértő nélkül a legnagyobb üzletekben egy óra alatt végezték a leltározást, ezt mind csak hasból és az illető közeg ötletszerű megállapítása val. Ebben a községben május 1-én összeszedték az összes forgalmi adókönyveket és illetékkönyveket s ezeket csak május 29-én adták vissza és az időközben elért és minden kereskedő- és iparosnál több -százezerre tehető lerótt adót egyetlen esetben sem vették figyelembe. Az adókönyveket összeszedték, az azalatt befolyt jövedelmekre kirótták az adókat, évi július hó 19-én, csütörtökön. de a lerótt adót figyelembe nem vették, mintha nem ezek után a jövedelmek után lettek volna befizetve, hanem egészen más bevételi jövedelmek után. De nem akarom tovább ezeket az egyéni természetű dolgokat felhozni, csupán az egyik legsérelmesebb és legkomikusabb dologra kívánom a figyelmet felhívni. Megjelent az Omke-nek június 16-iki számában egy ugyancsak Tapolcát érintő cikk, »Csak 200 milliót« címen. Ugyanis Tapolcán van egy igen jónevü gazdasági takarékpénztár, amely évek óta leghívebben szolgálja a gazdák érdekeit, azért is alapították, hogy a gazdák megtalálják a maguk pénzintézeténél a gazdasági szükségleteiknek megfelelő segítséget. Mikor Tapolcán megjelent az pénzügyőri bizottság, — illetve nem is ellenőrző ElZ Él bizottság — ott megállapította a forgalmi adó lerovási hiányokat és egy fizetési meghagyást kapott a pénzintézet, amelyet komikumánál fogva méltóztassanak megengedni, hogy felolvassak (olvassa) ; »B. 6. szám. 1923. Fizetési meghagyás. Az értékpapirforgalmi adók iránti törvények és szabályok alapján, Tapolcán, 1923. évi május 30-án felvett lelet értékpapirforgalmi ügyleteknél elvont adó és szabálytalanul lerót adó után terhére a következő illetéket irtuk elő : 1920. évi XI. te. 28. és 34. §-a és 1920. évi XXIV. te. 44. §-a alapján : elvont adó 448.917 korona, ennek 150-szerese 67,337.550 korona, a szabálytalanul lerótt adó 894.860 korona, ennek 150-szerese 134,229.000 korona, a szabálytalanul lerótt 894.860 korona betudásával fizetendő 133,334.140 korona, összesen 200,671.690 korona.« Dénes István : Aztán ne menjen tönkre Magyarország az ilyen pénzügyi politika mellett ! Forster Elek : Tehát 200 millió. Ennek ötödrésze 40 millió, négy ötödrésze illeti a feljelentőt, ez tehát egy igazán jó üzlet ! (Derültség.) Dénes István : Kopinits-rendszer ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Spicli-rendszer !) Forster Elek : Azt hiszem, felesleges volna további kommentárokat fűzni a dologhoz, ha nagyon szomorú j elenség nem volna az, hogyan lehet exisztenciákat, becsületes adófizető alanyokat tönkretenni. Ennek a pénzintézetnek összes alaptőkéje ma talán kitesz 100 milliót, de nem tudom, hogy kitesz-e, talán az ujabb tőkefelemeléssel és tartalékkal együtt. Ha a hitelezői tudomást szereznek arról, hogy csak adócsalás címén 200 milliót követelnek ettől a takarékpénztártól, mi sem természetesebb, minthogy a betevők és hitelezők megrohanják ezt az egyébként teljesen jóhitelü pénzintézetet és rövid napok alatt teljesen tönkreteszik. Ez az eset nem egyedülálló Tapolcán. Kisebb mértékben fordulnak elő másutt is hasonló dolgok. " Dénes István : Kállay adórendszere tönkreteszi az országot. Forster Elek : Hallottam arról beszélni, hogy tulaj donképen Magyarországon adómorál nincs és az a főbaj, hogy adópolitikánk sem megy azokon