Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-157
A nemzetgyűlés 157. ülése 1923 megkérdezték a nevét és azt kiabálták rá : »mi az gazember, te pénztáros vagy ?« — Méltóztatnak tudni, bogy ilyen tiszteletbeli tisztségekké semmiféle díjazás nem jár. Ezután elkezdték ütlegelni mind az öten, lehúzták a cipőt a lábáról és ugyanolyan módon vették kezelés alá, mint az előbb elmondott esetben ; összeverték a talpát és azután kényszeritették arra, hogy álljon fel. Nem tudott felállani, erre a csendőrök felkapták és kényszeritették arra, hogy huzza fel a cipőjét ; egy-egy csendőr jobbról-balról megfogta és igy elkezdtek vele szaladgálni, a többiek pedig nevettek rajta, hogy mennyire ordít, mert az összevert lábával kellett szaladgálnia a szobában. Ugyanezt a munkást természetesen kényszeritették arra, hogy öltözzék fel, fésülködjék meg, utána bevitték a szobába és beállították arccal a falnak, hogy a többiek ne lássák, mi történt vele. Erre behívták a szobába Zeke Jánost. Ugyanezt csinálták vele, lehuzatták a cipőjét, talpát és az egész testét összeverték. Zeke János nem tudott felkelni, az ütések alatt annyira elgyengült ; erre egy csendőr puskatussal a gyomra tájékára ütött. Gyomorbajos ember lévén, az ütés folytán hányingert kapott és elájult, de a tiszthelyettes utasítására felemelték, lemosták vizzel és kényszeritették arra, hogy hozza rendbe magát, huzza fel a cipőjét. Alig birta ezt megtenni és igy vitték át a másik szobába. Nehogy hányási rohamokat kapjon, ki kellett mennie a szobából, hogy ne piszkítsa be a szobát. Körülbelül fél két óra lett ezen nemes ténykedés közepette. Erre a csendőrök, mint akik jól végezték a dolgukat, ugyanabban a szobában, ahol ezek az emberek falnak fordulva álltak, nekiültek ebédelni. Ebéd közben persze nem takarékoskodtak a »büdös gazember«-forma jelszókkal s azt kiabálták, majd elintézik Peyert és Klárikot is, ha ide Tarjánba le mernek jönni. Ebédközben ezek az urak horvátul diskuráltak és veszekedtek egymással. (Zaj a jobboldalon.) Horvát nyelven ! Tudni kell ugyanis, hogy Horvátországból menekült csendőrök voltak s ezeket semmi érzés és semmi közösség nem fűzte a munkásokhoz; ezeket tapintatosan ilyen exponált magyar bányavidékre teszik, ahol alkalmuk van folytatni azt, amit lenn Horvátországban csináltak. Eőri-Szabó Dezső: Horvátországban magyar csendőrök nem voltak! (Egy hang a szélsőbaloldalon : De ezek voltak Horvátországban !) Propper Sándor : Ez a régi monarchista recept ! Peyer Károly: A háború alatt Horvátországban jártam, tudom azt, hogy milyen csendőrök voltak ott. Eőri-Szabó Dezső : Magyarok nem voltak ! Peyer Károly : Magyar csendőrök nem voltak, de voltak horvát illetőségű csendőrök, akik magyarul tudtak! Hogy ezek miképen kerültek ide, nem tudom, ezt a belügyminister ur tudná megmondani. Ezek a csendőrök arra hivatkoztak, hogy NAPLÓ xiv. '. évi július hó 18-án, szerdán, 275 ezek a munkások az okai annak, hogy ők kénytelenek voltak elmenekülni hazájukból és majd kitöltik a boszujokat azért, hogy nem mehetnek vissza hazájukba. Én hozzásegíteném őket, hogy mielőbb visszamenjen az ilyen szemét saját országába, mert az országnak erre szüksége nincs. Közben a munkások órákon keresztül ott álltak és várták, hogy mi történik velük. Délután három órakor Bertrand Antalt átkísérték a járásbíróság fogházába, Tartozom megemlíteni még, hogy amikor átkísérték ezeket a munkásokat, akkor a csendőrfőhadnagy áttelefonált a főszolgabírói hivatalba, hogy van-e ott valaki. Vasárnap lévén és mivel délfelé járván az idő, érthető, hogy nem volt ott senki. Itt tartozom megállapítani azt is, hogy mindaz, ami történt, nem a főszolgabíró utasítására történt, hanem tisztán a csendőrfőhadnagy utasítására és a csendőrök részéről történt. Mint mondottam délután 3 órakor Bertrand Antalt átkísérték a járásbíróság fogházába, ahol ideiglenesen elhelyezték. Az illető óriási fájdalmakat érzett testében, különösen pedig a gyomra táján. Kérte, hogy hivassanak orvost hozzá. Csak a börtönőr volt mellette, aki azt mondta neki, hogy orvost nem hivat hozzá, hanem arra vigyázni fog, hogy ha rosszul lenne és meg akarna halni, akkor vissza fogja vitetni a csendőrsóghez, hogy ott halljon meg, mert a csendőrök verték meg őt. A többi munkást ott tartották. A csendőröket félhat órakor egybehívta a főhadnagy a szobába, ahol tanácskozást tartottak, amelynek eredményeképen hazaeresztették Zeke Jánost, jegyzőkönyv felvétele nélkül, vagy bármi nélkül, csak azt mondták neki : elmehetsz haza ! Negyed hét óra tájban elbocsátották Kovács Jánost és amikor a harmadikra, Oravecz Jánosra került volna a sor, a főhadnagy azt mondta : ez nem mehet el, mert evvel külön van beszélni valóm. Behivatta a szobájába, ahol kegyetlenül ráordított, természetesen összeszidva őt mindennek, s a főhadnagy ismételte, hogy : Mondja meg annak a gazember Peyernek és Kláriknak, ezt ő izeni, többet ne tegyék Salgótarjánba a lábukat, mert ő lelövi őket, és ez legfeljebb a csillagjába kerül, de ennek helyébe kap egy jó polgári állást. Rothenstein Mór : Ismeri Rakovszkyt ! Elnök: Rothenstein képviselő urat rendreutasítom. Propper Sándor : Biztos, hogy meg fogja dicsérni a belügyminister ur. Elnök : Propper képviselő urat rendreutasítom ! Peyer Károly: A csendőrtörzsőimester erre elébe állt és ezt mondta a helyi csoport elnökének: vegye tudomásul, ha még egyszer be meri tenni a lábát a szakegyesület helyiségébe, vagy még egyszer valami funkciót mer vállalni és ha nem lép ki az egyesületből s nem tagadja meg azt, hogy szervezett munkás, akkor mégegyszer ide fog kerülni, de akkor ugy elbánnak 39
