Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-157
À nemzetgyűlés 157. ülése 1923. évi július hó 19-én, szerdán, 249 bizonyíthatom is. Tessék elmenni a királyi ügyészségre és megnézni az 14.060/1920. számú aktát, abban van ez lefektetve és bizonyítva. Barla-Szabó József: Miért nem választottak meg engemet? (Zaj a baloldalon.) Rassay Károly: Ön nem volt szocialista! Tévednie lehet, de ezek után ilyen konokul nem szabad már állítani valamit. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Propper Sándor : Forgács képviselő ur tehát akkor nagy fiu volt, főelvtárs volt, én pedig huligán voltam. És most változott -a helyzet, jött az ellenforradalom, ő hirtelen bekapcsolódott abba, én konzervatív maradtam, állok továbbra is régi szociáldemokrata álláspontomon, amelyet átmentettem a bolsevizmuson. S megint ő a nagy fiu, s megint én vagyok a huligán. (Derültség.) Hát lehet ez igy? Van ennek morális alapja? Tessék nekem megmondani, van-e ennek morális alapja és lehetséges-e ez? Én lehetetlen, félszeg helyzetnek tartom és valahogyan ugy érzem, hogy összeomlik az emberben az erkölcsi érzés és az igazság iránti hit, ha azt látja, hogy ez lehetséges. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Ezért számoljunk már egyszer le a forradalommal és az ellenforradalommal ... Beck Lajos : Kezdjünk dolgozni végre ! Propper Sándor : ... és keressünk egy olyan plattformot, amely a mai viszonyok között a közérdeknek megfelel. (Helyeslés balfelöl.) Szabad ezt kérnem, ugyebár? (Felkiáltások bal felöl: Hogyne!) Nos hát, én ezt kérem. De, t. Nemzetgyűlés, a felülről diktált osztályharc — amelyet igenis, felülről vezetnek ma is — nem engedi a szemek tisztánlátását. Az egész dolog csak demagógia. Szükséges az, hogy ezt az oldalt lejárassák, szükséges ez a jelszó, szükséges ezt idedobálni. A tömegek azonban ma már érettek, gondolkoznak, nem ülnek fel ennek, tisztán látnak, ezt az eszközt tehát tegyük a lomtárba. T. Nemzetgyűlés ! Amikor én azt mondom, hogy tessék kihirdetni a közkegyelmet, és a forradalom apró-cseprő kicsikéit — nem tudom, minek nevezzem őket —• a forradalom Niemandjait és szerencsétlenjeit, üldözöttéit tessék szabadon bocsátani, és tessék azokat az ügyeket, amelyeket bolsevista titulus alatt hoztak létre, megszüntetni, illetőleg megvizsgáltatni, akkor nem arra gondolok, hogy egyik résztvevő a másik résztvevő cselekményeit vizsgálgassa felül, és akinek az orra vagy egyebe nem tetszik, azt kidobja és gazdaságilag megrendszabályozza, mert ebben nincs sem keresztény, sem generális morál, hanem azt kérem, hogy méltóztassék ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozni, mert bele vagyunk ragadva kerékagyig a kátyúba és nem tudunk kimenni belőle, amig ez az ék széjjelfesziti a társadalmi kereteket. T. Nemzetgyűlés! A múlt hetekben történt, hogy a Népszavát betiltották. Volt nagy kavarodás, nagy felháborodás, mert Böhm Vilmosnak nem is egy cikke, hanem egy nyilatkozata megjelent a lapban. Szomjas Gusztáv: Ezt a deklarációval már elintézték. Propper Sándor: Nem is ezt akarom feleleveníteni, ez a része a dolognak el van intézve, csak magyarázatot fűzök hozzá, mint ahogy minden Ítéletet indokolni kell. Hiszen sokszor maga az indokolás fontosabb, mint az Ítélet. Böhm Vilmos egy könyvet is irt az ő szerepléséről és a vele kapcsolatos eseményekről s ebből a könyvből egész sereg szemelvény megjelent a kurzuslapokban. (Ugy van ! balfelöl.) A Nép és a Szózat nem tudom hány hétig élt belőle. Kiszedték azokat a részeket, amelyek önvallomások és önkritikák, valamint a baloldalra szóló megrovások voltak, azokat szépen felsorakoztatták, és csodálatosképen senkinek sem jutott eszébe, hogy ezt rossz néven vegye. Eckhardt Tibor : A szándék más volt ! Az a kérdés, mi volt a szándék. Propper Sándor: Mihelyt azonban G-ömbös Gyula úrra nézve egy kellemetlen nyilatkozat jelent meg, rögtön ment a Szózattól a parancs, hogy ezt a lapot be kell tiltani és 24 óra alatt be volt tiltva. Erről többet nem is akarok nyilatkozni, én ezt a kérdést csak meg akarom magyarázni. Eckhardt Tibor: Bár igy volna! Propper Sándor : Ha Összefoglalom a mondottakat erre a kérdéskomplexusra vonatkozóan, azt kell mondanom, amit már más társadalmi osztályok is hangoztattak a kormánnyal szemben : t. kormány és t. nemzetgyűlés, a magyar munkásosztály dolgozni akar, engedjék dolgozni, engedjék érvényesülni . . . Szomjas Gusztáv: Engedjék maguk dolgozni. (Zaj a jobb- és baloldalon.) Propper Sándor : ... teremtsék meg a munka lelki, fizikai és gazdasági alapjait. Lehet-e ennél kevesebbet kérni ? (Zaj a jobboldalon.) Eckhardt Tibor : Ki rendezi a sztrájkokat ? Talán mi rendezzük? Rothenstein Mór : Ergon ! Propper Sándor : Miért méltóztatik izgulni ? Eckhardt Tibor: Mert valótlanság. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Propper Sándor: Ez az izgalom alkalmas arra, hogy beképzeljek magamnak valami szónoki talentumot, hogy én egy egyszerű mondattal ilyen nagy izgalmat tudok felidézni. (Zaj a jobboldalon.) Ne izguljunk. A legkevesebb, amire a magyar munkásosztály igényt tarthat az, amit kijelentettem : dolgozni akarunk, teremtsék meg a munka lelki, fizikai és gazdasági feltételeit. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A magyar munkásosztály nem óhajt másodrendű polgár lenni, a magyar munkásosztály nem óhajt Prügelknabe lenni... Szomjas Gusztáv: Nem is akarja senki!
