Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-153
18 A nemzetgyűlés 153. ülése 192, én is rámutatok arra, hogy múlt évi búzatermésünk túlnyomó nagyrészét mi falusi kisgazdák — mert elvégre én is csak az vagyok — 5—6000 koronás áron adtuk el múlt év őszén. Az én falumban, amely pedig a vasútvonal mellett van, még a múlt hónapban is 80 koronát fizettek a tej literjeért, és a gyümölcsöt kilónként 200—300 koronájával szedték össze a falumban. Ki az oka annak, hogy mire az a gabona liszt alakjában, mire az a tej, az a gyümölcs idekerül a városi fogyasztóhoz, akkor már 800 koronás lisztárról, 300 koronás tejárról és 1400—1500 koronás gyümölcsárakról van szó? Ha tehát van jogos felháborodás, akkor ez ne a falu becsületesen dolgozó népe ellen, hanem a közvetítők, a siberek ama lelketlen hada ellen irányuljon, amely a tisztességes haszonnal meg nem elégedve, százszorosan, ezerszeresen megdrágítva viszi a falu népének termékét a fogyasztóhoz s ráadásul nem átalja meg a fogyasztót a termelő ellen izgatni. Dénes István: Es a forgalmi adó, a vasúti tarifa, a kincstári haszonrészesedés és az állam árdrágítása szintén növeli a drágaságot. Perlaki György: A spekuláció sokkal nagyobb hatással van az árak emelésére. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Eőri-Szabó Dezső: T. Nemzetgyűlés! Rá akarok mutatni arra is, hogy ne gondolja a város népe, a szegény szűkölködő tisztviselőosztály azt, hogy az a falusi nép csakugyan olyan könnyen, kényelmesen és gond nélkül él, hogy a faluban fenékig tejfel minden. Hiszen azok a, bár becsületes munkájuk és igénytelenségük folytán talán aránylag elég jó módban levő nagyobb gazdák legfeljebb ha negyed- vagy ötödrészét teszik ki a falu népének, (ügy van ! balfelöl.) A falu népének nagyobb többsége a néhány-holdas törpe birtokosokból és a mezőgazdasági munkásokból áll, akik pedig — biztosithatom a város népét, a tisztviselőosztályt, mert jól ismerem a helyzetüket — bizony épugy nyomorognak, épugy küzködnek az élettel, mint a város szegény munkásai, mint a szegény tisztviselőosztály. Dénes István: Még jobban! (Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon.) Eőri-Szabó Dezső : Csak az a különbség, hogy a falu népe nem nyolc óra hosszat dolgozik, különösen nyári időben. Azután általában elmondhatom azt is, hogy a falu népének meggondolt és megfontolt része nem olyan ellensége a tisztviselőknek, a tisztviselők tisztességes javadalmazásának, amint azt a konkolyhintők terjeszteni szokták. Gaal Gaston : Egyik sem ellensége. Eőri-Szabó Dezső : Igaz és ezt kénytelen vagyok elismerni, hogy bizonyos animozitás áll fenn és ennek az animózitásnak talán G-aal Graston t. képviselőtársam adott legeklatánsabb kifejezést a tisztviselőkkel szemben. Ennek az animo'. évi július hó 11-én, szerdán. zitásnak azonban többféle oka van. Elsősorban a helytelen... Gaal Gaston: Ne tessék általánosítani! Én ezer tisztviselőről beszéltem és nem kétszázezerről. Eőri-Szabó Dezső: Azt mondottam, hogy van bizonyos animozitás. Gaal Gaston : Nincs animozitás. csak összeférhetlen állások vannak. Eőri-Szabó Dezső : Azoknak — ne mondjuk animózitásnak — a jogos kifogásoknak, amelyekkel a falu népe részéről a tisztviselőosztályt, annak egy részét illethetik, megvan több természetes oka. Elsősorban olyan helytelen intézkedések, amilyen például az, hogy azokban a bizonyos természetbeni ellátásokban nagyon hosszú ideig — ez nem is olyan régen szűnt meg — igen gazdag nyugdíjas tisztviselőket és igen gazdag, jól fizetett más falusi tisztviselőket is részesítettek. Hogy a falu népe az úgynevezett »jólét« iránt — érti ez alatt azt a bizonyos ellátást, amelyben a tisztviselőket részesitik — olyan nagy animózitással van, — mert azt nem tagadhatja Gaal Gaston t. képviselőtársam, hogy ezt a falu népe igazán nagy animózitással nézi — ennek legnagyobb és természetes oka az, hogy látta a falu népe, hogy olyanokat is részesítettek ebben az ellátásban, akiknek arra abszolúte semminemű szükségük nem volt. Azután hogy igy a közvélemény — s itt már nemcsak a falu egyszerű népe, de más közvélemény is — bizonyos animózitással tekinti a tisztviselők dolgát, ebben — bocsánat, hogy azt kell mondanom — a sajtó egy részének is bizonyos része van. Mert mikor bizonyos morzsákat kap a tisztviselőtársadalom, ujjnyi vastag betűkkel, nagy fekete betűkkel írják az újságok, hogy a tisztviselők 50 — 90—100%-os segélyt kaptak. Mikor a szegény ember ezt látja, nem nézi, vagy nem is tudja és ki sem olvashatja abból a sajtóközleményből azt, hogy ez az 50 — 90—100°/o-os segély alapjában véve csak egy morzsa, hanem egyszerűen hímet varr abból, hogy itt ilyen óriási segítségek vannak és mégis folytonosan panaszkodnak. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy ilyen a hangulat és nagyon kérem a mélyen t, sajtót, legyen szives a jövőben ettől eltekinteni, és ha a tisztviselőket megérdemelt segélyben részesitik, ne üsse azt dobra és ne kürtölje világgá, mert ezzel csak árt az ügynek. (Igaz ! ügy van ! a jobb- és baloldalon.) Szilágyi Lajos: Néha hetekkel előbb valótlan adatokat közölnek ! Eőri-Szabó Dezső : Annak a bizonyos idegengedésnek, amivel a falu népének egy része a tisztviselő osztály egy részével szemben viseltetik — amint G-aal Gaston képviselőtársam erre már rámutatott,.— oka az a zaklatás is, amely a tisztviselők egyike-másika részéről tagadhatatlanul megnyilvánul különösen a falu népe ellen. Ennek azonban ismét magyarázatát találom
