Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-153

À nemzetgyűlés 153. ütése 1923. évi július hó 11-én, szerdán. ló gekbe ütközik és a drágaság máris elviselhetetlenné vált. Ezeken a bajokon feltétlenül segíteni kell. De amilyen tarthatatlan a helyzet ezekben a városokban, épen olyan tarthatatlan azokban a határszéli községekben, amelyek kis jelentőségükből kiemelkedve, területeink elcsatolása folytán határállomásokká lettek. Ezekben a vámőrségnek, a vámbemondó és egyéb hivataloknak megjelenése valósággal csodaszámba ment. Ezeknek elhelyezésére semmiféle hely nem állott rendelkezésre és nem egyszer csak erőszakos utón történhetett meg, működésük pedig teljesen felzavarta a, különben csendes falvak békés nyugalmát. Ha az a határszéli falusi ember ma kilép a házából, jobbjába egy csendőr, baljába egy rendőr csimpaszkodik, elől egy vámőr, hátul egy pénzügyőr megy. Horváth Zoltán : Konszolidáció ! Vargha Gábor : Ezzel nem akarom azt állitani, hogy a határszélt minden ellenőrzés nélkül kell hagyni, hiszen kell, hogy ott ellenőrzés ne legyen, de nem ezen múlik a dolog, hanem a végrehajtáson, azon, hogy épen olyanok bocsátják ki ezeket az utasításokat, akik sem a helyi viszonyokat, sem a falu életviszonyait nem ismerik és teljesen tájékozatlanok. Megnehezíti a helyzetet az a körülmény is, hogy ezek a határszéli hatóságok különböző ministeriumok fenhatósága alatt állnak. A vámőrség részben a pénzügy-, részben a hadügyministerium alá tartozik, a pénzügyőrség csakis a pénzügyministerium alá, a csendőrség a belügyministerium alá tartozik, a határátlépési igazolványok kiadását a szolgabirák intézik, a behozatali és kiviteli engedélyek tekintetében pedig a földmivelésügyi és a közélelmezésügyi ministerek bocsátanak ki rendelkezéseket. Megtörténnek azután olyan esetek, hogy egy határszéli falusi embernek a maga almatermését a szomszédos, azonban megszállott területen lévő földjéről a vámőrség engedélyével módjában van ugyan behozni, de a vámbemondó hivatal a földmivelésügyi minister rendelete alapján ezt a behozatalt csak korlátolt mértékben engedi meg s ugyanakkor, amikor ennek a szegény embernek csak két métermázsát engednek behozni, az igen t. földmivelésügyi minister ur a városok részére száz és száz vagonra menő behozatali engedélyt ad. Nehezíti a helyzetet az a körülmény is, hogy a határok a legképtelenebbül vannak megállapítva. A milyen képtelenség önmagában véve a trianoni békeszerződés, épen olyan képtelenség a határok megállapítása is. Hogy csak egy példát mondjak, egy derék plébánosnak háza és pajtája még magyar területen van, de a kapu, amelyen kijárnak, már osztrák terület. A járgánya félig Magyarországon, félig Ausztriában van, és a ló, amely a járgányt huzza, naponta két ország határát járja határátlépési igazolvány nélkül. Ha ez nem egy derék plébánosnak, hanem egy csempésznek a pajtája, akkor Magyarország egész termését vám és kiviteli engedély nélkül kicsempésznék itt. Most még csak erről a csempészetről akarok néhány szót szólni. Nem azért, mintha a csempészet valami uj dolog volna, mert hiszen amióta a világ fennáll, csempészet mindig volt. A tiltott gyümölcsnek mindig bizonyos vonzó ereje volt az emberiségre, amint a németek nagy költője, Mürger is mondja : Nicht die schlechtesten Früchte sind es, woran die Wespen nagen. Talán a gyermekszoba meséiből emlékszünk a drágagyöngycsempészekre, s a közelmúltból nagyon jól emlékszünk a verpeléti dohánycsempészekre, de ezek csak speciális jelenségek. Nálunk azonban ott a határszélen a csempészet általánossá vált és valóságos demoralizáció, erkölcsrontó hatása van, mert a legkisebb gyermektől kezdve a legidősebb öregig, aki csak teheti, ma teljesen távol tartja magát minden munkától és csempészettel foglalkozik, mert ezzel sokkal könynyebben biztosítja megélhetését. Az a csekély számú vámőrség a legnagyobb buzgalommal és igyekezettel sem képes ellenőrzést kifejteni, nemcsak azért, mert csekély számú, hanem azért sem, mert nem áll hivatásának magaslatán. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Az már baj ! Vargha Gábor : Azért nem áll hivatásának magaslatán, mert nem szakszerűen kiképzett vámőrök vannak ott, hanem csak vállalkozók, akik azért vállalkoztak erre, mert haszonrészesedést kapnak az elkobzott tárgyakból és mert módot és bő alkalmat nyernek illegitim meggazdagodásra, Itt is csak bebizonyosodik az a régi példabeszéd, hogy : Die Kleinen hängt man, die Grossen lässt man laufen. (Mozgás a baloldalon.) Erre nézve kénytelen vagyok ismét egy példát említeni, hogy lássa a t. Nemzetgyűlés, milyen képtelen állapotok uralkodnak ott a határszélen s hogy a vámőrség mennyire nincs hivatásának magaslatán. Egy szegény ember a jugoszláv megszállt területről az ő kedves kis fiának, aki a szentgotthárdi főgimnáziumban tanult, egy pár kis cipőt és néhány piros tojást akart behozni. Ezt a cipőt és piros tojást a vámőrség rögtön lefoglalta. De ez nem volt elég, hanem azt a szegény embert, aki a bírságot lefizetni nem tudta, szuronyok között kisérték be a legközelebbi állomásra és ott tartották, mig valaki helyette a bírságot le nem fizette. Itt van kezemben a nyugta 9325 korona 38 fillérről, amelyet az illetőnek egy pár cipőért és két darab »papírból készült luxustárgyért«, gyermekjátékért kellett birságként lefizetnie. Hát lehetséges az ilyen állapotok fentartása? Emeli ez az eljárás a magyar nemzet tekintélyét? Alkalmas ez arra, hogy erősítse azokat a kapcsokat, amelyek kell hogy az elszakított területeket hozzánk fűzzék? Ezeken a bajokon feltétlenül segíteni kellene, és pedig elsősorban avval, hogy a vámőrséget kiemeljük a különböző ministerium fenhatósága alól és egyetlen egy hatóság alá helyezzük, egy ministeriumnak, vagy pedig egy határszéli kormánybiztosságnak a hatásköre alá. Ezek az állapotok, igen t. Nemzetgyűlés, hovatovább fenn nem tarthatók, mert ezek olyan szomorú következményekkel fognak járni, amelyek ma még beláthatatlanok és amelyek katasztrofális