Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-153

A nemzetgyűlés 153. ülése 1923. évi július hó 11-én, szerdán. 1 annak komolyságába vetett bitét teljesen elveszítette, semmi egyéb nem idézte elő, mint a pártközi viszonyoknak felborulása, a tisztelet, őszinteség és jóhiszeműség hiánya, ami eleinte lekicsinylésben és animózitásban nyilvánult meg, majd pedig gyűlölködéssé fajult és olyan feszültséget idézett elő a pártok között, amelynek előbb-utóbb kirobbanásra kellett vezetnie. Ennek a pártközi feszültségnek tudhatjuk be, hogy az az együttes, közös erő, amelynek az ország érdekében meg kellene nyilvánulnia, sohasem tud megnyilvánulni; ennek tulajdonithatjuk azoka/t a botrányos jeleneteket, amelyek e nemzetgyűlés méltóságát annyira alászállitották. Hiszen pártok között mindig voltak és vannak ellentétek. Azért pártok; minden párt igyekszik az ő elveit érvényre juttatni. Hogy ebben a küzdelemben néha kisiklások fordulnak elő, ez mind megérthető. De hogy miért kell ezen ellentéteknek személyeskedéssé, gyűlölködéssé fajulniok, ezt nem tudom megérteni, En csak az igen t. szociáldemokrata pártot tekintem, amelynek elveitől és álláspontjától bennünket, a keresztény alapon álló pártokat a legnagyobb ellentétek választanak el. Meg tudnám érteni talán azt a tartózkodó álláspontot, azt az idegenkedést és bizonyosfoku bizalmatlanságot, de indokoltnak mégsem tartom. Meg tudnám érteni azért, mert hiszen bennünket egész világok választanak el, ami azonban nem jelenti és nem jelentheti azt, hogy az ő elveiket tiszteletben ne tartsuk, hogy azokat el ne ismerjük; nem jelentheti azért, mert utóvégre ők a deklarációjukban határozottan kijelentették, hogy nemzeti alapon állanak. Bogya János: De a párt lapja újra megcáfolja ezt! Vargha Gábor : Nem lehetek pápább a pápánál, az ő lelkükbe nem látok, ezt el kell fogadnom és ettől eltekintve mégsem tagadhatjuk azt, hogy ők is magyar emberek és ha különböző utón járnak is, nem tudom, nem merem feltételezni róluk, hogy egy bizonyos pontnál, ott, ahol minden magyar embernek találkoznia kell, ott, ahol a nemzet megmentéséről van szó, ne találkozzunk. De nem tartom indokoltnak azért sem, mert hiszen ha nem is képezte közóhaj tárgyát, de sokan voltunk és ezek között parlamentünk legelőkelőbb vezéralakjai, akik határozottan szükségesnek tartották, hogy a szocialista munkásság képviselői a nemzetgyűlésben helyet foglaljanak. Hogy azután olyan nagy számban jelentek meg, mint amilyen nagy számban megjelentek, ennek nem annyira ők az okai, ezt talán nem is tulajdonithatják elveik diadalának, hanem inkább annak a bizonyos jóakaratú támogatásnak, amely bizonyos oldalról velük szemben megnyilvánult. Pikler Emil : Leszünk még többen is ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Vargha Gábor: Mi igen is szükségesnek tartottuk a szocialista párt megjelenését itt, hogy azok a nagy kirobbanások és ellentétek, amelyek a proletárdiktatúra óta még csak fokozódtak, itt a nemzetgyűlésben lehetőleg kiegyenlítessenek, tompittassanak és ha lehet elimináltassanak. Szükségesnek tartottuk azért, mert ha teljesen elfogulatlanul akarunk Ítélni, be kell vallanunk, hogy maga a szocialista munkásság oly evoluciónális erőt képvisel, amelyet a nemzet újjáépítő munkájában nem nélkülözhetünk. Bogya János : Nem a munkásságban van a hiba, hanem a vezérekben! Pikler Emil : Álljon ön a munkásság élére, próbálja meg. Bogya János : Ott állok, kerületem munkásságának én vagyok a vezére. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Vargha Gábor: Ezzel szemben azonban feltételeztük, fel kellett tételeznünk, hogy a munkásság is be fogja látni tévedéseit, hogy expiálni fog bizonyos bűnöket, amelyeket elkövetett, hogy be fogja ismerni, hogy a háború befejezése után az ő — vagy talán helyesebben mondva az ő akkori vezetőinek — végtelen hatalomra vágyása ós végzetes rövidlátása... Rassay Károly : A polgári elemek gyávasága ! Vargha Gábor : ... a polgári elemek gyöngesége is hozzájárult, de mindenesetre az volt a fő ok —, ezek vittek bennünket azok elé az országpusztitó és romboló katasztrófák elé, amelyek az ő közreműködésük nélkül bizonyára nem következtek volna el. De azt is feltételezhettük ilyen előzmények után, hogy ha már a szociáldemokrata párt elhatározta magát arra, hogy a parlamentben képviseletet vállal, hogy a normális politikai élet keretein belül fogja felvenni azt a harcot, amelyet elveinek és eszméinek megvalósításáért viv s hogy épen a polgári pártokkal karöltve fog küzdeni ezen elveinek megvalósításáért, mert hiszen vannak bizonyos szociális alkotások, amelyeknek megvalósításáért a polgári pártok épen a munkásság érdekében épugy küzdenek, mint ők, és ha a polgári pártokkal karöltve fognak küzdeni, akkor sokkal előbb fognak célt érni, mint anélkül. (Felkiáltások jobbfelöl: De ki tudja, mi az b céljuk!) Pikler Emil : Mit tudják azt önök ! Önök nem tudják, de előttünk világos! Bogya János : Más az ő csillagzatuk ! Elnök : Bogya képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Vargha Gábor: Én külön is elolvastam a szociáldemokrata pártnak Peidl Gyula képviselő ur által előterjesztett nyilatkozatát és nem mondom, hogy a közszabadságok terén, a szabadságjogok védelmében és bizonyos szociális alkotások terén nem tudnék velük találkozni. Annál merevebben kell azonban ragaszkodnom ahhoz az álláspontomhoz, hogy azokkal