Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-154

A nemzetgyűlés 154. ülése 1923. nek, de nem a magyar népnek, nem a dolgozók millióinak és nem az államkasszának, mert az állam ugyancsak ráfizet arra, hogy engedi kivinni a terményt Magyarországból, amelyért kap más­fél milliárd kiviteli illetéket, de az haszonnak nem mondható, amit a nagybirtok ad az államkasszába. A földreformtörvénynek három sarkalatos és alapvető hibája van. Ezeknek rövid ismertetése már magában hordja azt, hogy mi hát a helyes földreform, melyek ennek az alapelvei. Szolgál­jon a földreform az egész ország hasznára, meg­szüntetve a szegénységet, biztosítsa a magyar termőföld óriási termőképességének legteljesebb kihasználását, vagyis a többtermelést. Ezt, amint emiitettem is, csak törvényhozási kényszer utján lehet biztosítani. De milyen legyen ez a kényszer? Olyan-e, amilyent az a novellatervezet foglal magában, amelyet nagyatádi Szabó István kivan életbeléptetni, hogy az uj tulajdonosnak a háta mögé oda álljanak a biztosok, a bizottságok, járja­nak be minden holdat, minden gazdaságot, mint valami csőszök és nézzék meg, ki termel jól és ki nem termel jól, és aki nem termel jól, attól egy egyszerű eljárás alapján vegyék el a földet. Ehhez először az államnak nincs apparátusa, és másod­szor — megvallom őszintén — nagyon szegényes dolognak tartom ezt, mert a dolognak a vége csak bizalmatlanság, korrupció és az lesz, hogy feljelen­tések alapján ma ettől, holnap pedig attól veszik el a földet, és maholnap kapára, kaszára fognak menni az emberek. A novellatervezetnek ez az intézkedése abszurdum, mert ez az állami beavat­kozás jóra semmi körülmények között nem ve­zethet. De a novellatervezet ezt a bizottsági ellen­őrzést is csak az uj tulajdonosokkal szemben akarja érvényesíteni, azokkal a szegény nincstelenekkel szemben, akiknek ma gazdasági felszerelésük sincs. A régi tulajdonosokkal szemben nem kivan semmi­féle eszközt alkalmazni, amellyel azokat is kény­szerítené a föld intenziv megmunkálására. A nem­zetgyűlésnek, a törvényhozásnak feltétlenül olyan megoldást kell találnia, amely a legintenzívebb termelést törvényhozási utón biztosit ja és kikény­szeríti. Ilyen megoldást ismer a tudomány, ismer a közgazdaságtan, csak a magyar nemzetgyűlés akarja nagyon nehezen elfogadni, csak a magyar gazdasági élet akarja nagyon nehezen akceptálni. Legújabban ilyen nagyon helyes, a tudományos álláspontot tökéletesen fedő javaslatot tett Csér}?" Lajos földbirtokos, aki e hó 5-én előterjesztett javaslatában, amelyet a gazdatársadalom jelenté­keny része elfogadott, azt javasolja, hogy minden hold föld után mindenki 20 kg buzaadót és min­den bevetett hold föld után 50 kg búzának meg­felelő ellenértéket szolgáltasson be. De ezzel szem­ben a földbirtokososztálynak az a természetes és jogos kivánsága, hogy hagyják őket szabadon gazdálkodni és szabadon termelni. (Zaj.) A javaslatnak az eszméje helyes, azonban a kivitele nézetem szerint nem helyes. Azért nem évi július hó 12-én, csütörtökön. 113 tartom teljesen helyesnek a javaslatot magát in concreto, mert az általa javasolt buzaadó meg­felel e gy 6%-os földértékadónak a bevetett terü­letek után, amely megterhelést a kisbirtokosság nem fogja elbirni. Ezért tessék meghallgatni a korrekciót. Ezt nagyon nehezen birnák el a kisbirtoko­sok, sőt azt mondom, hogy egyáltalában nem bir­nák el. Igazságtalan a javaslat azért is, mert a bevetett holdak után kivan 50 kg búzának meg­felelő ellenértéket, már pedig jól tudjuk, hogy a kisgazdatársadalom maj dnem minden talpalatnyi földet kihasznál, de a nagyobb birtokegységeknél sok esetben nagy területek nincsenek bevetve. Az egészséges eszmét helyes vágányra kell tehát fektetni és ezzel az egész földreformot és az egész pénzügyi problémát — mint Gaal Gaston t. képviselőtársam kifejtette — egy csapásra meg lehetne oldani. Nem kell, hogy minden hold után 20 kg búzát fizessenek és minden bevetett hold után 50 kg búzának megfelelő ellenértéket, ha­nem egyszerüsitsük Cséry Lajos javaslatát, szá­mítsuk át, hogy amit Cséry Lajos javasol, meg­felel 6—7%-os földértékadónak. Én, akit szélső­ségesnek tartanak sokan, nem kivánom a magyar földbirtokcsosztályt ezzel a magas földértékadó­val megterhelni. " Rupert Rezső: Nem ingyen adják! Nagyon okosan számitanak ! Dénes István : De ingyen adják teljesen. (Zaj.) Kiss Menyhért : Szabad forgalmat akarnak S Dénes István : Ne fizessenek 6—7%-os föld­értékadót, ne fizessenek 3%-os földértékadót, hanem fizessenek 3%-ot, 2%-ot és gyönyörűen megoldható a földreform és az államkassza kérdése is, (Halljuk ! Halljuk ! a középen.) mert ha minden hold után — 22 millió magyar hold földje van Magyarországnak, ami csak 500.000 koronás árban számitva, 11 billió korona értéket képvisel, — ennek a 3%-a . . . (Zaj és jelkiáltások a jobb­oldalon : Nem jól van ! Nem jó a számítás !) Jól van ez. En csak 11 billióra értékelem a földet, bár legalább 22 billió koronát ér. Ha tehát a magyar földbirtokosok, amint felajánlották, 11 billió érték után csak 3%-os földértékadót fizetnek, ez a magyar államkasszára nézve 350 milliárd adót jelent. Rácz János : Nem jól van ! Nem értem a számitást Î (Zaj.) Dénes István : Ide figyeljen most Rácz t. képviselőtársam. Bár én a legbrutálisabb táma­dásoknak voltam kitéve . . . Rácz János : Én nem támadom, csak nem értem a számitását ! Dénes István : . . . bár a legperfidebb rágal­maknak vagyok kitéve már napok óta, mégis ki­jelentem, hogyha a nemzetgyűlés elfogadja az egyik nagybirtokos képviselőnek, Gaal Gastonnak javaslatát, (Egy hang a jobboldalon : ö csak közép­birtokos !) amelyet bátor leszek felolvasni, amely­ben Gaal Gaston képviselő ur részéről olyan szavak 16*

Next

/
Oldalképek
Tartalom