Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-143

92 A nemzetgyűlés 143. ülése 1923. évi június hó 22-én, pénteken. Auftraggeber seine gewerbliche Niederlassung, mangels solcher seinen Wohnsitz, mangels beider, seinen Aufenthalt hat.« Es most következik az, amire a fő figyelmet kell forditanunk (olvassa) : »Der Genehmigung bedarf es nicht, wenn der Auftrag von der Keichsbank, oder von Banken, oder Bankiers, oder von einer Person, oder Personen-Vereinigung erteilt ist, die im Handels- oder Genossenschaftsregister eingetragen ist und der die zuständige Handelskammer eine Bescheinigung darüber erteilt hat, dass ihr Gewerbebetrieb Geschäfte regelmässig mit sich bringt, zu deren Abwicklung Zahlungen nach dem Auslande notwendig sind.« Méltóztassék ezt megérteni : Senkinek, akinek legális kereskedelmi célokra — tehát akár bankoknak, akár kereskedőknek, részvénytársaságoknak, vagy szövetkezeteknek — devizára van szüksége, nem kell a devizaközponthoz fordulnia, az beszerezhet magának annyi devizát, amennyi csak jól esik. Ezzel a korlátlan szabadsággal szemben azonban Németországban és Ausztriában is ellenőrzi a devizaközpont azt, hogy akik devizákat szereznek be, legális szükségletek fedezésére forditják-e azt. Erről pontos könyveket vezetnek és a kiküldöttek szigorúan ellenőrzik, hogy a devizák tényleg legális szükségletek fedezésére szereztettek-e be. A továbbiakban azt mondja ez a rendelet (olvassa) : »Ergibt die Prüfung, dass die ausländischen Zahlungsmittel zu anderen, als den in § 4 angegebenen Zwecken erworben oder verwendet worden sind, so kann die hierfür bestimmte Stelle anordnen, dass diesen Erwerbern künftig ausländische Zahlungsmittel nur nach vorheriger Genehmigung der zuständigen Prüfungsstelle abgegeben werden dürfe.« Ez azt jelenti, hogyha valamely ilyen devizavevőnél megállapítják azt, hogy visszaélt a szabadsággal, hogy nem legális szükségletek fedezésére, hanem spekulációra, vagy sibolásra szerezte be a devizát, akkor az illető elvesziti ezt a szabadságot, és a következő alkalommal már csak a devizaközpont engedélyével elégítheti ki devizaszükségletét. Ugyebár, milyen óriási különbség van a német, osztrák, és magyar devizaközpont működése között? En, mint a gazdasági élet területén kenyeremet megkereső ember, meg sem tudom érteni, hogy kinek agyvelejében született meg az a szerencsétlen koncepció, amelynek keretében a magyarországi devizaközpontot létesítették, A magyar közéiebnek egy tiszteletreméltó öreg embere, aki keresztülment az élet iskoláján és akinek hazafiságához sem férhet kétség, Rákosi Jenő, a következőket állapította meg a devizaközpontról (olvassa) : »Ha e szomorú helyzet forrását keresem, nem találok mást, mint a következőket : elsőben azt, hogy egész gazdasági életünket egyoldalú finánckapacitások intézték. Furfangosak és találékonyak a maguk pénzügyi tudományában, adórendszerekben, kombinációkban, permutációkban és egyenleteikben, de a nemzet gazdasága nemcsak ebből áll, hanem áll kisebb iparból, gyáriparból és kereskedelemből is, noha egészben agrár-állam vagyunk. De az agrár-öntudat is segit bennünket rontani. Az agrár-észjárás is egyoldalú és sanda szemmel néz a többi gazdasági ágra. A nemzetgyűlésben uralkodik, nem beszél sokat, de cselekszik, törvényt csinál; a kereskedelemnek pedig egy-egy merészebb embere deklamál, de cselekvéshez nem jut, sőt gyanúval találkozik. Es ma a pénzügy minister ur által sokat és méltán emlegetett külkereskedelmi mérlegünk ugy áll, hogy a kivitelünk fedezte volna ugyan a nyersanyagbehozatalt, de a devizaközpont miatt az utóbbi fizetetlen maradt, minthogy ez a középpont a kivitel által szerzett devizákból csak elenyésző százaléktételt tudott a gyáraknak és kereskedőknek rendelkezésére bocsátani, hogy a behozatalt fedezzék. így — hihetetlen — több talán, mint kétharmada a behozatalnak a külföldön fizetetlen maradt. Ebben valahol valami hibának kell lenni. Vagy a középponthoz nem folyt be a kivitelnek megfelelő valutaérték, vagy az elosztásban, vagy az adminisztrációjában kellett súlyos hibáknak történni. így merül fel a Devizaközéppont válsága.« T. Nemzetgyűlés! Ha Eákosi Jenő, aki abban az életkorban van már, hogy nem tesz könnyelmű nyilatkozatokat, aki igazán meggondolja, mit mond, ilyen súlyos kritikát mond a Devizaközpontról, akkor azt készpénznek elfogadom. A t. Nemzetgyűlés még nem foglalkozott eléggé a Devizaközpont által teremtett gazdasági helyzettel. A Devizaközpont nagyon sok nyomorúságot és a fogyasztók érdekeinek nagyon súlyos megkárosítását idézte elő. Tessék csak elképzelni, hogy ha ezelőtt egy félévvel vagy négy-öt hónappal a legális kereskedelem devizaszükségleteit kielégíthette volna és sok közszükségleti cikket, textilárut, szövöttárut, rövidárut behozhattak volna az országba, ezek a cikkek ott volnának a raktárakban s valósággal nemzeti vagyon volnának. Hiszen hogy a kereskedők vissza ne élhessenek előnyös helyzetükkel, hogy ne uzsoraáron adják el ezeket a cikkeket, erre volna módja a gazdasági ellenőrzésnek, mint megvan Németországban ós Ausztriában is. Olyan súlyos mulasztásokat látok, hogy én mint szocialista képviselő, ha teljesen el is tekintek a politikai momentumoktól, ha eltekintek Zalaegerszegtől, ha eltekintek a szervezkedési és gyülekezési szabadság hiányától, ha eltekintek attól, hogy olyan választói jog ós választási rendszer alapján, és olyan választás utján ül itt együtt a nemzetgyűlés, amely az én szememben azt teljesen illetéktelennek tünteti fel az ország ügyeinek az intézésére, ha mondom,