Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-143

86 À nemzetgyűlés 143. ülése 1921 szociális érzékkel is nyugodtan teljesiteni lehet, a kapitalizmusra háruló minden veszedelem nélkül. A képviselő urak a túloldalon rendesen azt szokták mondani, ha mi Ausztriára vagy Né­metországra hivatkozunk, hogy Ausztria vagy Németország példája Magyarországra nézve nem lehet mérvadó, mert ezeknek az országoknak gazdasági és politikai berendezkedése nagyon is közel áll a kommunista vagy legalább is enyhén szólva, a szocialista ideológiához ; ott forra­dalmi mentalitású kormányok yannak, ott a munkásoknak túljó dolguk van. En ugyan nem irom ezt alá, hiszen Ausztriában nincsen szo­cialista kormány és Németországban is polgári kormány van ; a munkásosztály ott is az ő gaz­dasági és politikai erejéhez képest . . . Peidl Gyula: Ott demokrácia van! Pikler Emil : . . . csak azt tudja garantálni, hogy demokratikusan kormányozzák az országot ; ennyi p/ditikí i befolyásuk van, de kormányuk nincs. En azonban egy másik olyan országnak példájával tudok szolgálni, amely ország nagyon közel áll önökhöz. Lengyelországról van szó. Lengyelország olyan ország, amelynek a reakcióból nem kell kölcsönért menni önökhöz. Azok is vannak olyan jó reakciósok, mint önök. Peidl Gyula: És viszont! Pikler Emil : Hogy milyen viszonyokat teremtettek Lengyelországban, amely politikai struktúrája tekintetében talán legközelebb áll a mai Magyarországhoz, arranézve a nemzetközi munkaügyi hivatal hetedik köte­tének ötödik, májusi füzetében a következőket olvashatjuk (olvassa): »A lengyel munkások és munkaadók egyaránt belátták, hogy sem az egyéni megállapodások, sem a kollektiv szerződések tovább nem lehetségesek, mert a hétről-hétre mutatkozó valutáris eltolódások ezeket a meg­állapodásokat mihamarabb túlhaladottá teszik. Maga az állam volt az, amely belátta, hogy ezt az állapotot a termelés érdekeinek veszélyez­tetése nélkül tovább fentartani nem lehet. Meg­ragadta a kezdeményezést és alkotott egy olyan pártatlan szervet, amely hivatva van hónapról­hónapra megállapítani az életviszonyokban be­állott eltolódásokat.« Magyarul és lengyelül is ez annyit jelent, hogy feiáliitották az állami index-megállapitó hivatalt. Ez történt Lengyelországban, egy olyan országban, ahol kifejezetten reakciós kormány­zás folyik. Nemcsak Varsóban van ilyen index­megállapitó bizottság, hanem minden nagyobb lengyei ipari városban, Lodzban, Censtochowban, Kielceben, Lublinban és más nagyobb városok­ban is. Én teljesen meg volnék elégedve, ha ezt a lengyel rendszert nálunk is meghonosítanák, és azt hiszem, az igen t. kormány a kapitalista érdekek súlyos megkárosítása nélkül megteheti azt, amibe a lengyel kormány belement. A munkások, magántisztviselők és kereske­delmi alkalmazottak életviszonyaira nézve ma '. évi június hó 22-én, pénteken. Szabó József t. képviselőtársam is igen helyes megállapításokat tett, de nekem is ki kell ter­jeszkednem erre a témára, nem azért, mert ez beillik beszédem koncepciójába és mert hozzá­tartozik, — nem akarok kizökkenni a koncep­ciómból — hanem azért, mert ennek a kérdés­nek olyan széLs területe van, hogy elkalandoz­hatunk rajta többen is Szabó képviselőtársamon kivül. T. Nemzetgyűlés ! A Magyarországi Taka­rékpénztárak és Bankok Egyesülete, az úgyne­vezett Tébe. . . Propper Sándor: Amely gyártja a tbc-t. Pikler Emil:... olyan hatalom ma Magyar­országon, hogy minden túlzás nélkül merem állítani, hogy báró Illlmann Adolf vagy Krausz Simon, vagy akármelyik más nagyobb bank­igazgató tulajdonképen nagyobb hatalmat gya­korol ebben az országban, mint gróf Bethlen István ministerelnök. Meskó Zoltán : Sajnos, ez mindig igy volt ebben az országban. (Zaj.) Pikler Emil : Az egész nagytőke, de külö­nösen a bankokrácia érti a módját annak, hogy a maga önző érdekeit a legintenzívebben meg­védeni tudja, és különös iróniája a sorsnak, hogy ennek a hatalomnak kulminációját épen az úgynevezett keresztény uralom idején értük el... (Ugy van! Ugy van! a szélsobalolaálon ) Meskó Zoltán : Azelőtt házi zsidók voltak, most házi keresztények vannak ! Minden zsidó­nak megvan a házi kereszténye! (Ugy van! Ugy van ! balfelöl. Zaj f a jobbóldalon.) Propper Sándor.: Édestestvérek! Nagy Ernő : Önzetlen, magyar hazafiak ezek mind ! Pikler Emil : Én a kurzus főtámasztékait nem a Sörház-utcában keresem, nem is az éb­redőkben látom. Legyenek meggyőződve igen t. képviselőtársaim, hogy a nagy-nagy zsidók, a nagy-nagy bankárok sokkal nagyobb támasz­tékai a keresztény kurzusnak, mint az ébredők. (Ugy van! balfelöl). Meskó Zoltán: Soha ilyen jó alkalom nem volt. Bolondok lennének, ha nem tennék! Propper Sándor: Soha ilyen lehetőségeik nem voltak! Meskó Zoltán : Kikeresztelkednek és rend­ben van a dolog. A kosztpénznek lovasitott főtanácsosai lesznek. (Derültség és zaj.) Propper Sándor: Csak pénz legyen, ki sem kell keresztelkedni! (Zaj.) Barthos Andor: Aki kikeresztelkedett, az keresztény ! Elnök : Kérem a képviselő urakat, engedjék a szónokot beszélni ! Pikler Emil : Magyarországnak elnyomorított tömegei és mondjuk, hogy keresztény tömegei, — még ezt a jelzőt is hozzáillesztem, bár nekem erről a kérdésről egészen más nézetem van — mondjuk tehát, hogy a keresztény tömegek annyit vártak a kereszténykurzug

Next

/
Oldalképek
Tartalom