Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-143

82 À nemzeigyülés 143. ülése 1923. évi június hó 22-én, pénteken. (Igaz! ügy van! half elől.) Minthogy azonban a kormány ténykedései és intézkedései mindezen irányelvekkel szemben állanak, minthogy most kifejtett felfogásomat a kormányintézkedései nem fedik, én a kormány iránt bizalmatlansággal viseltetem és az indemnitási törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Szünetet kérünk I) Elnök ; Szólásra következik? Perlaki György : jegyző : Pikler Emil ! Pikler Emil : T, Nemzetgyűlés ! Maeterlincknek, a zseniális belga költőnek gyönyörűséges mesejátékából, a Kék madárból ismerjük azt a paradicsomi szigetet, amelyet a költő buja fantáziája belehelyezett a világóceán közepébe, s amely paradicsomi szigetről napról-napra kiindul egy rózsaszinü csodahajó a földre, a föld partjaihoz, hogy ott felszedje a nyomorgókat, a nélkülözőket és elvigye őket a csodaszigetre, ahol aztán uj, emberi méltóságuknak megfelelő életet kezdenek. T. Nemzetgyűlés ! A magyar törvényhozásnak, ennek a teremnek kellene lennie annak a csodaszigetnek, ahonnan napról-napra helyes és üdvös törvényhozási intézkedések formájában ki kellene indulnia a rózsaszinü csodahaj ónak, hogy kint a nyomorgóknak, a nélkülözőknek, a dolgozó embereknek, akik munkájuk után megélni nem tudnak, gyógyulást adjon, hogy megteremtse számukra azt az alapot, amelyie állva megélni tudjanak. Körülbelül 100 esztendővel ezelőtt Disraeli, a nagy angol államférfiú a birtokos és birtoktalan osztályokról szólván . . . Peidl Gyula : Rossz cég ! Zsidó volt S Pikler Emil : . . . két külön nemzetnek mondotta a két osztályt. Azt mondta, hogy nem a nyelv, nem a szülőföld közössége, hanem az osztályhelyzet azonossága teszi a nemzetet. Ez a megállapítás, t. Nemzetgyűlés, nem egy szocialistától származik, hanem, mint emlitém, egy konzervatív angol államférfiutói, aki azonban azt is megállapította, hogy a két nemzet — a birtokosok és birtoktalanok —• között nincsenek érintkezési pontok, nem éreznek eg}^más iránt rokonszenvet, akaratban, gondolkozásban és érzületben époly kevéssé értik meg egymást, mint a különböző világtájak lakói, akik más és más táplálékon nőnek fel, más nevelésben részesülnek, különböző erkölcsökre hajtanak és különféle törvényekre helyezkednek. Disraeli életével esik össze az a korszak, amelyben az angol munkások feleségeikkel és gyermekeikkel a legborzasztóbb robotban sínylődtek a gyapotlordok és az iparbárók igájában. S ha az angol nép tömegei évtizedek szomorú szenvedései után mégsem pusztultak el testi, erkölcsi és szellemi nyomorukban, ha Anglia a kevés gazdagok és számtalan szegények hónából azzá az országgá fejlődött, amely már félszázaddal a világháború kitörése előtt az általános jólét, az egész lakosság és a munkásosztály magasabb életszínvonala tekintetében az európai kontinens minden állama fölé emelkedett, ugy ez mindenekelőtt azon fordult meg, t. Nemzetgyűlés, hogy az angol munkásosztály nem hagyta magát megtéveszteni a birtokosok és bii toki alánok érdekközösségéről hirdetett hazug frázisokkal, hanem idejekorán rájött arra, hogy az, amit a birtokosok hazának neveznek, az nem más, mint az ő vagyonuk élvezetét biztosító mechanizmus. Az angol munkások ennek felismerésében idejekorán szervezetekbe tömörültek és sikeresen vették fel a harcot elnyomóik ellen. T. Nemzetgyűlés ! Talán sehol a világon nem áll olyan élesen egymással szemben a két nemzet, mint épen Magyarországon. Az egyik, a nagybirtok, a nagyipar, a kereskedelem és a bankokrácia, a másik a kisiparosok, kiskereskedők, törpe birtokosok, hivatalnokok, alkalmazottak és munkások tábora. Magyarországnak e két nemzete Disraeli megállapításának megfelelően valóban nem érti meg egymást. Ezt a két nemzetet röviden, egyszerűen és népszerűen eladóknak és fogyasztóknak szeretném nevezni. Az eladóknak minden érdeke az ingadozó és sülyedő valuta, a kiegyensúlyozatlan és bizonytalan közgazdaság, a korrupt pénzügyi gazdálkodás, amely a birtokos osztályokat nem akarja teljesítőképességük arányában igénybévenni, szóval : a zavarosban való halászás lehetősége. A fogyasztóknak minden érdeke a stabil jó valuta, a közgazdaságnak és az állami pénzügyeknek konszolidálása, minden korrupciónak teljes és tökéletes megszüntetése. Mert a világhistóriából meritett számtalan tanúságból tudjuk, hogy ingadozó pénzrendszer, mennyiségileg és minőségileg elégtelen termelés, bizonytalan áralakulás mellett csak a dolgozó tömegek életszínvonala sülyed mélyebbre és mélyebbre, mig a munkanélküli jövedelmek épen a gazdasági válságok idején biztosítják a legnagyobb jólétet. Itt vannak, igen t. Nemzetgyűlés, mindenekelőtt az agráriusok. Melyik fogyasztó nem érzi napról-napra a saját bőrén, hogy mennyire igaza volt Ricardónak, a nagy nemzetgazdásznak, aki már 1815-ben megírta hires művében, hogy az agráriusok érdeke mindig ellentétes az összes többi osztályok érdekeivel. Az agráriusok helyzete akkor a legelőnyösebb, amikor élelmiszerhiány és drágaság van, holott mindenki masniik legfőbb érdeke, hogy olcsón és elegendő mennyiségben jusson élelmiszerekhez. Igen t. Nemzetgyűlés! A túlsó oldalon ülő agrárius-képviselőtársaink mindig azt a szemrehányást teszik nekünk, hogy mi csak a nagybirtokot, csak a mezőgazdasági nagytőkét támadjuk, de nem támadjuk az ipari és a banktőkét. (Igás! ügy van! jobbfeWlJiL&t, igen t. Nemzetgyűlés, aki figyelemmel kiséri a szociáldemokrata sajtóban megjelenő cikkeket és közleményeket, az, ha objektiv akar lenni, ezt a vádat nem csaphatja a fejünkhöz, mert mi nem tagadjuk, sőt hangsúlyozottan aláhúzzuk, hogy a legridegebb osztályönzés tekintetében az ipari és bank-