Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-142

52 A nemzetgyűlés 142. ülése 1923. sokat juttatott a földi szerencse ! (Helyeslés balról.) Ezeknek az áldozata nehéz és keserű lesz, igyekezni kell tehát a jogos magánérdeket lehetőleg kevéssé sérteni akkor, amikor a nemzeti és szociális szempontokat érvényesíteni kell. Az indemnitási vita nem lehet hivatva arra, hogy pontról-pontra kodifikatórikus indítványokkal álljon elő az ember. Az indemnitási vita csak arra alkalmas, hogy bizonyos politikai szempontokat érvényesíteni igyekezzen a legaktuálisabb kérdésekre, különösen a kormánynak ezen aktuális kérdésekben látható vagy láthatatlan politikájára nézve. Ennek a kérdésnek megoldása elkerülhetetlen, újból mély tisztelettel kérem tehát a kormányt,. . . Szilágyi Lajos: Essünk túl rajta! Baross János : . . . hogy ennek a kérdésnek megoldását ne odázza el. Szabó István (nagyatádi) földmívelésiigyi minister: Eajta leszek! Baross János : Ezt a kérdést ma még meg lehet békésen és az összes jogos igények figyelembevételével oldani. Félek tőle, hogy ez a kedvező atmoszféra és ez a kedvező helyzet egy békés megoldásra nézve talán egypár év múlva már nem lesz meg. Ezt a kérdést elodázni nem lehet, a földnélküli agrárproletariátusok millióit el kell, helyezni ebben a csonka-Magyarországban. És azt mondom én, mint az egyetlen kimondott irredenta képviselő ebben a nemzetgyűlésben, hogy Magyarország integritásáról beszélni sem lehet, ha az eddigi birtokviszonyokat fentartjuk. De nemcsak Magyarország integritásáról nem lehet álmodozni, hanem a magyar faj fenmaradásáról sem. A történelem kerekét megfogni nem lehet. A nemzetek is a természet olyan produktumai, mint a növények ós a fák. Ugyanazok az örök természeti törvények irányadók a nemzetek életére is, mint a növényekére és más természeti produktumokra nézve. Már pedig tudjuk, hogy csak az a növény, csak az a fa életerős, amely sok gyökérrel és mélyen tud belekapaszkodni az anyaföldbe. Azok a népek, amelyek földnélküliek, olyanok, mint a katángkóró ; azokat fújja, sodorja a szél. (Helyeslés balról) A magyar nemzet csak akkor tud újraéledni, ha egy egészséges, határozott, józan földreform utján minél több uj hajszálgyökérrel tud minél mélyebben és minél sűrűbben belekapaszkodni hazája földjébe. Én tehát vagyok bátor egy határozati javaslatot előterjeszteni, mely szerint tisztelettel indítványozzuk, hogy : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy az 1920 : XXXVI. te. módosítása céljából még a nyári szünet megkezdése előtt megfelelő novelláris törvényjavaslatot terjesszen a nemzetgyűlés elé.« Mivel pedig sajnálattal konstatálom, hogy ezekben a kérdésekben az összkormány részéről határozott álláspontot mind a mai napig sem évi június hó 21-én, csütörtökön. hallottunk, mivel nem vagyunk tisztában azzal, hogy mi az összkormány álláspontja, és mivel én ezt a kérdést a magyar nemzet fenmaradása szempontjából a legfontosabbnak tartom, ezen bizonytalanság miatt nem vagyok abban a helyzetben, hogy az összkormány iránt bizalommal viseltessem és az indemnitást elfogadhassam. (Helyeslés a baloldalon, szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Drozdy Győző ! Drozdy Győző : T. Nemzetgyűlés ! Őszintén szólva, nagyon helyeslem a túloldalnak azt a, lehet, hogy csak látszólagos, elhatározását, hogy ebben az indemnitási vitában nem vesz részt és csak passzive viselkedik. Propper Sándor : Nincs mondanivalója ! Drozdy Győző : Sohasem helyeseltem azt, hogy ha a kormánypártiak, akik minden törvényjavaslatot megszavaznak, és akik csak azt nézik, hogy a pártvezérek és a ministerek mikor állanak fel, s akkor ők is felállanak, az indemnitási vitánál gyönyörűbbnél-gyönyörűbb elveket fejtegettek, szebbnél-szebb eszméket propagáltak itt, mikor azonban a szavazásra került sor, akkor megtagadták a maguk meggyőződését és a legantiszociálisabb törvényeket is megszavazták parancsszóra, csak azért, hogy a párt egységét meg ne bontsák. (Zaj jobbfelöl.) Peidl Gyula : Fáj az igazság ! (Az elnöki széket Ahnásy László foglalja el.) Drozdy Győző : Ha el is ismerem ennek a passzivitásnak célszerűségét és helyességét, azért a vitát illetően nem esünk kétségbe. Az igaz, hogy túloldali szónokokkal nem keveredhetünk disputába, vitába, azonban a kormányzat működése elég támasztékkal szolgál nekünk bármilyen erős és komoly ellenzéki vita számára. A két nemzetgyűlés alatt immár talán ez a hatodik eset, hogy felhatalmazást kér a nemzetgyűléstől a kormány az ő gazdálkodásának továbbvitelére ; de még nem fordult elő egyetlenegy esetben sem, hogy erről a gazdálkodásról el is számolt volna, a kormány (ügy van ! a szélsőbaloldahn.) Pedig világos, — hisz a lexikon is megmondja, — hogy minden parlamentarizmusnak egyetlen célja, feladata, lényege az, hogy a költségvetést biztosítsa, irányítsa, másodszor pedig, hogy a zárszámadások alapján felelősségre vonja a kormányt, utána nézzen, vájjon a nemzet vagyonával hogyan gazdálkodott, vájjon a kezei között lévő milliókat nem pazarolta, nem pocsékolta-e el. Az a parlament tehát, amely erről a két jogról, a költségvetési és zárszámadási jogról lemond, nem lehet más, mint az abszolituzmusnak házi bábszínháza. ( Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldahn.) Mert az a parlament, amely nem kíváncsi arra, hogy a kormány hová teszi a nemzet millióit, hogy a kormány csakugyan arra a célra használja-e fel az összegeket, amire az adózók kiizzadták, az a