Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-151

364 À nemzetgyűlés 151. ülése 1923. évi július hó 6-án, pénteken. riát, amelyet a törvény fon valaki köré, meg akarja őrizni, akkor vigyáznia kell, hogy kellemetlen árnyékot vető reflexek ezekre a tekintélyekre ne hulljanak vissza. Akkor vigyázzon arra, hogy a jog, törvény, igazság és erkölcs megmaradjon, annak tisztelete és kultusza fennmaradjon, mert csak az igazság, jog és erkölcs az, ami tekintéllyel bír, ami a tekintély varázsával és fényével tud valakit bevonni, nem pedig az, akit ez a jog megillett, vagy aki ennek a jognak, törvénynek vagy erkölcsi elveknek megvalósítására hivatva van. Tulajdonképen minden tekintély fényének és fényerősségének mértéke a saját erkölcsi nagysága, és ez az erkölcsi nagyság semmiféle körülmények között sem férhet össze azzal, hogy az a közszellem, annak rombolása és annak megmutatkozó ilyen jelen ség*ei szembetűnjenek. Tessék ezeken változtatni, és akkor a tekintély elve meg lesz óva. Beszél az igazsagügyminister nr arról is, hogy a nemzetgyűlés tekintélyét is helyre kell állítani, és e tekintetben kérlelhetetlen rendszabályoktól sem fog visszariadni. Propper Sándor : Lásd a hivatalos almanachot, ott nagyon tisztelik a tekintélyt! Rupert Rezső: Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt erre rátérnék, öt perc szünetet kérjek. Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem! (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Rupert képviselő ur, tessék beszédét folytatni ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Foglalkoztam az igazsagügyminister ur tiszavárkonyi beszédével, amelyből letárgyaltam már az egyik vezéreszméjét, amely a kormányzói tekintéllyel kapcsolatos. Rátértem a nemzetgyűlés tekintélyére, mint szintén az igazsagügyminister ur egyik vezéreszméjére. Az igazsagügyminister ur Tiszavárkonyban akképen aposztrofálta a nemzetgyűlést, hogy az már szinte halódik, hogy várni lehet, hogy a magyar nép elveszti a benne való bizalmát; ezért helyez kilátásba igen szigorú rendszabályokat. Nem tudom, hogy az igazsagügyminister ur a politikai viszonyoknak milyen tájékozottságával jött ide, nem tudom, hogy milyen szándékkal, de ebből, amit a nemzetgyűlésre mond, valami rosszat sejtek. Rosszat sejtek azért, mert hiszen ez hajánál fogva előráncigált kérdés, annál is inkább, mert ha a nemzetgyűlés ellen kifogás tehető, akkor erre nem az ellenzék szolgáltatott okot. Ennek ellenére rendszabályokat akar az igazsagügyminister ur a nemzetgyűlés ellen foganatba venni, mert nem gondolhatom, hogy akkor, amikor ezekről beszél, a saját pártját akarná megregulázni. Talán arra gondol, hogy az ellenzék néhanapján obstruai, talán arra gondol, hogy az ellenzék néha feljajdul, kitör ? Azt hiszem, hogy mindez, ha az igazsagügyminister ur pártatlan, igazságos ember, nem lehet ok arra, hogy a nemzetgyűlés ellen rendszabályokra gondoljon. Az ellenzék kezdettől fogva, beleszámitva az első nemzetgyűlést is, nem tesz egyebet, mint bizonyos államhatalmi funkciókat végez, Yégez azok helyett, akiknek vógezniök kellene, de elfelejtik azt végezni. Az ellenzék szerepe kezdettől fogva rendőri, birói és kormányzati szerep volt. Mert amikor nem volt rendőr, nem volt biró, mindazok ellen a rendetlenségek ellen, mindazon romboló erők ellen, amelyek ezt az országot végzetes útra terelték, az ellenzék töltötte be ezt a hivatást kellő elszántsággal és kockázatok vállalásával. Ezenkívül az ellenzék szerepe nem szorítkozott másra, mint a kritikára A két nemzetgyűlés ellenzéke egyszer sem próbálta meg, hogy még az obstrukció fegyverét is igénybe vegye. Mert talán nem méltóztatnak azt gondolni, hogy ha az ellenzék néhanapján egy-egy kérdésben kimerítő vitát rendez, hogy ez talán obstrukció, pedig az ellenzéknek elég mondanivalója és panaszkodni valója van? Effélékből, mint ami ma is történik, hogy az ellenzék körültekintő és beható vitát rendez, akarják a túlsó oldalon egyesek következtetni azt, hogy ez obstrukció. A kormány is hibás, mert hiszen ezt a gyanúsítást, ezt az insziunációt a kormány adja pártjának a szájába. Hallottuk épen a kormány ajkáról azt, hogy obstruálunk, hogy ex-lex-be kergetjük az országot, hogy a mi szélesmederü vitánkkal megakadályozzuk azt, hogy fontos szociálpolitikai rendelkezések törvényerőre emelkedjenek és szociálpolitikai igények kielégíttessenek, mint amilyen pl. a tisztviselők fizetésrendezése. Azt hiszem, hogy ez a kifogás, ez a szemrehányás, ez az ürügy nem jóhiszemű, mert hiszen az ellenzék részéről nyíltan megmondottuk, hogy tessék egy egyszakaszos törvényjavaslatba foglalni ezeket a kérdéseket és mi ezt a törvényjavaslatot hajlandók vagyunk minden vita néikül megszavazni. Arra azonban nem vagyunk kaphatók, hogy ilyen módon engedjünk magunknak revolvert szegezni és engedjük magunkat megzsarolni (Mozgás jobb felől.) azzal a taktikával, hogy belevesznek az indemnitási törvényjavaslatba egy olyan népszerű intézkedést, amelynek megvalósítására sok ezren vágyódnak, s ezzel akarnak azután minket arra kényszeríteni, hogy más fontos kérdésekről a vitát elhagyjuk. A t. igazsagügyminister ur reálpolitikáról beszél. A reálpolitika nem a meggyanusitásoknak, nem a fenyegetéseknek a politikája, nem az éles rendszabályok kilátásba helyezésében áll, hanem áll abban, hogy az igazsagügyminister valóban hasznos törvényjavaslatokat terjesszen elő, hasznos törvények alkotásába fogjon