Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-141

30 A nemzetgyűlés 141. ülése 1923. évi június hó 20-án, szerdán. együttesen jártéi Magyarország érdekei ellen. Ez a kartell akkor a Länderbank égisze alatt alakult meg s ez financirozta. Ezek a Fürthék Ausztriában ugy, mint Csehországban, a legnagyobb gyufagyárak főrészvényesei. Ezek birják jóformán a gyufamonopóliumot, mint előbb voltam bátor mondani gyufadinasztiának, gyufakirályoknak nevezik őket. Azt kérdem —és erre könnyen tudnak feleletet adni mi volt az oka annak a nagy versenynek, amely miatt magyar gyáraink nem tudtak dividendát fizetni ? Oka nagyon egyszerű ennek : hogy belekényszeritsék őket a kartellbe, ami végre sikerült is, és ahova Fürthék egy Lakner nevezetű urat állítottak, mint képviseletüket. Nem óhajtok sokat beszélni ezekről a háborús évekről, mert csak a háború utáni évekre akarok rátérni, de hogy önöknek egy példát mutassak, hogy milyen zsarolások folytak akkor a gyufakartell körül, elmondok egy esetet. Talán emlékeznek önök arra, hogy a háború végén és azután igen nagy gyufainség volt és hogy a kereskedők a kartelltől semmi áron sem tudtak gyufát kapni. Maximálva volt akkor a gyufa ára. Ugyanabban az időben azonban a kartell török és bolgár cégeknek annyi gyufát adott el, amennyit azok akartak. 1919-ben, amikor a magyar cégek nem kaptak gyufát, amikor a legnagyobb kereskedők is csak 60 láda gyufát kaptak, egy Hein Asalias Salamon nevezetű bolgár vagy török kereskedő 360 láda gyufát kapott, ezt a 360 láda gyufát pedig háromszoros árban ajánlotta Magyarországon. Hogy mit tesz az, ha maximális árak vannak és egy külföldi kereskedőnek 360 láda gyufát háromszoros árban lehet ajánlani, azt talán önök esztimálni tudják, de én azt kérdezem megint : hol volt az árvizsgáló bizottság? Önök azt hiszik, hogy az árvizsgáló bizottságnak nem volt tudomása erről. Mi megirtuk ezt a dolgot a Kereskedelmi Egyesülés hivatalos közlönyében 1919 március 15-én és ezt a mi hirünket a napilapok átvették. Semmiféle konzekvenciája ennek a dolognak nem volt. Nem olvasták sehol sem, hogy ezt a gyufakartellt emiatt megbüntették volna, vagy ezt a Hein Azalias Salamont megbüntették volna. . (Egy hang a jobboldalon : A kommün alatt megbüntették !) Akkor még nem. 1919 március 15-én volt ez, hat nappal a kommün kitörése előtt. De mit jelent az ilyen eljárás? Nem beszélek most arról, hogy az árvizsgáló bizottságnak tényleg nem volt ideje semmit tenni. Rátérek az árvizsgáló bizottságra később még egyszer. Ha lehetséges volt az, hogy amikor a magyar közönség nem kapott maximális árban gyufát és más idegennek el lehetett adni, ugyanaz a kartell adta el a gyufát ; hogy megcsinálhatta Magyarországon, hogy eladta a gyufát, mig a magyar közönségnek nem adott gyufát, tehát ez ellen beszélek és nem az árdrágitó társaság ellen, (Egy hang a jobboldalon : A Hangya nem volt benne !) Igaz az, amint méltóztatik mondani, hogy ebbeoi a kartellben a Hangyának a gyufagyára nincsen benne, ez a tényeknek megfelel. Ennek az egynek kivételével mindnyájan benne vannak. Mi történt azután? Trianon után a legnagyobb gyufagyárak kimaradtak országunkból, mint például az eszéki, úgyhogy nálunk jóformán csak a Szikra-gyárak maradtak meg és néhány kisebb gyár, mint pl. a Pálffy-gyár Szegeden, amely kisebb gyárakat később Fürthék megszereztek maguknak. Természetes, hogy ha ilyen kereskedelmi összeköttetésük van, akkor ezek a gyárak nagyon szivesén fentartották az ő kereskedelmi összeköttetéseiket. Csakhogy ezekkel mi történt? Ez a két gyár egyszerre nem tartozott egyetlenegy kartellhez sem. Sem a magyar, sem a cseh, sem az osztrák kartellhez, úgyhogy ezek a gyárak szabad árpolitikát folytathattak Magyarországon. Ezt meg is tették egyrészben. De mit tett erre a gyufakartell ? Egy ügyes át fogó mozdulattal, ugyanis a magyar kormány és a cseh kormány segítségével a magyar és osztrák kartellek lehetetlenné tették, hogy ezek a gyárak tovább szállítsanak. Érdekes, hogy miképen csinálták ezt. A magyar államnak pénzre volt szüksége. (Egy hang jobb felől : Mint mindig !) Lakner ur tehát indítványozta a gyufaadót. Jó gondolat, mert a külföldi államok pénz ügyminist erei a gyufaadóból mindig pénzt szereztek. Itt volt — mint mondom — az átfogó mozdulat. Itten a pénzügy minist er ur és a nemzetgyűlés egy végzetes tévedésnek lett áldozata. Ugyanis mit mond ez a törvény, amelyet mi nem értettünk meg. Azt mondja, hogy egyszeri adót fizet az, aki 60milliméter sugarú skatulyát — amilyet mi veszünk — árusit, ha ilyen skatulyában nincs több mint 56 szál. (Felkiáltások a jobboldalon : 40 szál.) Rátérek a 40 szálra is, t. képviselőtársam. Ahol 56 szálnál több van, ott nem egyszeri adót, nem egyszeri kincstári részesedést fizetnek, hanem kétszeri adót, kétszeri kincstári részesedést. Ezt mi nem tudtuk, nem néztünk be Lakner ur kártyáiba, nem tudtuk, hogy mit jelent az, hogy 56 szálnál többnél dupla adót, dupla kincstári részesedést fizet. Az állam belement ebbe s egy olyan törvényjavaslatot szavazott meg, amely premiálja a gyárat, ha minél kevesebb gyufát tesz be ugyanolyan nagyságú skatulyába, mint a másik ; premiálja azt a gyufát, amely kevésbé jól van csinálva, amely dorongból van készitve, mint a Szikra-gyufánk, amelyből nincstöbbegy skat ulyában mint 37—42. Da az állam hajlandó pre mi álni azt a külföldi gyufát is, amelyet nekünk adnak, de csak akkor, ha nem adnak többet 56 szálnál, mert ha többet tesz bele, akkor dupla az adó és dupla a kincstári részesedés. Hogy mit jelent ez, azt már előbb kifejtettem. Az állam itt a kartellek szempontjából a legalacsonyabbrendü, de a legeredményesebb védelmet szankcionálta azzal, amit tett. Meg vagyok győződve arról, hogy sem a pénzügyminister ur, sem mi, akiknek ebben rutinunk Van, nem jöttünk rá, hogy mit jelent az az 56-szálas gyufa. A kormánynak semmiféle előnye nincs, ha kevesebb gyufát kapunk.