Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-150

A nemzetgyűlés 150. ülése 1923. évi július hó 5-én, csütörtökön. 347 kasszába vagy más címen fizetett filléreit is kika­parnák. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) így lázítjuk maguk a szegénységet a gazdatársadalomra. (Zaj.) KabÓk LajOS : Az a jó, hogy senki sem veszi komolyan ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Csontos Imre: Erről a helyről kérem fel a magyar kormányt arra, hogy amit én elmondtam s amit ezen a párton mindenki érez és tud, (Ugy van ! Ugy van ! a középen.) határozottan tegye magáévá, a pénzügyi tanácsot elsősorban alakítsa át ugy, hogy ott a nemzettel érző emberek le­gyenek, . . . Horváth Zoltán : Most nem olyanok vannak? CsontOS Imre : . . . akik tudják azt, hogy mi a nemzet millióinak a baja, mi a gondolata és mi a szükséglete. Más tekintetben a javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik. Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Ez a baj !) Elnök : Esztergályos János képviselő ur sze­mélyes kérdésben kért szót. (Zaj a jobboldalon.) Esztergályos János : T. Nemzetgyűlés ! Enged­jék meg, hogy rövid néhány szóval személyes kér­désben szólaljak fel. Csontos t. képviselőtársam felszólalásában ugy iparkodott engem beállítani, mintha én vagy erről az oldalról többen annak a testületnek, amelyről szó volt, a malomgazdák tes­tületének, a kismalom tulajdonosoknak ellenségei volnánk. (Zaj.) Felszólalásának ez volt az iránya. Tartozom kijelenteni, hogy én, aki hosszú évekig szoros nexusban álltam a malom gazdákkal, a malomiparhoz nagyon közel álltam és állok s a kis­malomgazdáknak mindig jóbarátja voltam, azok­nak ellensége soha sem voltam és nem is vagyok most sem. Itt találkozom azonban Csontos t. kép­viselőtársammal. Haragszom rájuk, gyűlölöm az olyan kismalomgazdákat, akik felállanak, dema­gógoknak, nagyszájuaknak mutatkoznak, (Nagy zaj a jobboldalon.) ugyanakkor pedig a dupla szita segítségével (Zaj a jobboldalon.) a szegény apró nép búzájából eltulajdonítanak. (Nagy zaj a Ház min­den oldalán.) CsontOS Imre : Személyes kérdésben kérek szót. Elnök : A képviselő urat megilleti a szó. CsontOS Imre : Igen t. Nemzetgyűlés ! (Hall­juk ! Halljuk ! a jobb- és a baloldalon.) Erre a rut vádra, hogy a szegények búzáját én teszem el, az egész városom tanúságát hivom elő, a szegény­séget. Egyenesen kijelentem itt a nemzet szine előtt, hogy én voltam az Karcagon, az én kis mal­mommal, — tanulja meg ezt — aki a szegénységnek minden családtagját kicsiben — mert nem tudtam nagyban — mindig segítettem, . . . (Zaj.) Patacsi Dénes : Ez igaz ! CsontOS Imre : ... az állam által adott kis konvenció-ellátást, kevés lisztet kisegítettem és ez volt az alapja annak, hogy én Karcagon a kom­munizmust szabályozni tudtam. (Mozgás a bal­és a szélsőbaloldahn.) Tanulja meg ezt, , . . (Zaj a szélsőbaloldalion.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Csontos Imre : . . . mert egyenesen kijelentem, hogy ezen a téren szemben velem minden vád istentelen és gaz, és gazember az, aki velem szem­ben egyebet állit. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a parlamenti szokásoknak ez a kifejezés nem felel meg. (Zaj.) CsontOS Imre : Tudom, bocsánatot is kérek érte, de ne hozzon engem senki gyanúba. Én egész életemben a szegénységet szolgáltam. Becsülettel szolgálom ma is, nézze meg akárki. (Zaj.) Én nem vagyok maimász ; én kisgazda vagyok, aki malmot is vettem, de nem is vagyok benne, ott egy csapat tisztességes ember szolgálja a népet, s amikor el­megyek az osztalékért, vigyázok, hogy senki se legyen kárositva egy kilóval sem, mert különben az illető holnap már nincs a malomban. Rupert Rezső : Azt elhiszem ! CsontOS Imre : Ne gyanúsítson. (Derültség és zaj balfelől.) Rupert Rezső : Azt mondtam, hogy elhiszem. Elnök (csenget) : Csendet kérek. Csontos Imre : Hadd tanulja meg a magyar becsületet, a paraszt becsületet. Akkor, amikor az a szerencsétlen hadjárat négy esztendeig tar­tott . . . (Nagy zaj a szélsőbaloldahn.) Esztergályos János (közbeszól). Elnök (csenget) : Csendet kérek. Esztergályos képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbe­szólni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Patacsi Dénes (közbeszól). Elnök : Patacsi képviselő urat is kérem, ne méltóztassék közbeszólni. CsontOS Imre : Magyarországon csak az a kár, hogy akkor, amikor mi idejövünk becsülettel, de nem avval a tudással, amellyel itt egyesek rendel­keznek, hanem a népnek bizalma folytán csak a becsületességünkkel, — itt akadnak egyesek, akik távolról sem ismerik az embert vagy annak el­járását . ReiSÍnger Ferenc : Hát maga nem azt mondta, hogy mi elszedjük a szegény nép filléreit ? (Zaj.) Elnök : Reisinger képviselő urat figyelmezte­tem, hogy maradjon csendben. Reisinger Ferenc : Nemcsak a kisgazdáknak szabad gyanúsítani. Elnök : Reisinger képviselő urat másodszor figyelmeztetem, hogy ne szóljon közbe. CsontOS Imre : Én mindig segítettem a népet, amennyire csak tőlem telett.Ez vollt az az alap, amelyen meg tudtam mentem azt a nagy mező­várost a forradalomtól. Szeder Ferenc : Még mindig abból akar élős­ködni ? Reisinger Ferenc (közbeszól). Elnök : Reisinger képviselő urat harmadszor figyelmeztetem, hogy ne méltóztassék közbe­szólni , 50*

Next

/
Oldalképek
Tartalom