Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-150

À nemzetgyűlés 150. ülése 1Ù23 kat, akik elérték a nyugdíjképes kort, (Gróf Csáhy Károly honvédelmi minister a terembe lép. Elénk éljenzés jobbfelöl és a középen. Zaj a baloldalon.) harmadsorban pedig azokat, akik •olyan gazdasági viszonyok között élnek, hogy vagyonukból tisztviselői illetményeik nélkül is biztosítva van kenyerük. Ha ez az emberi és humánus felfogás érvényesül, akkor nagyobb rázkódtatás nélkül megoldható ez a kérdés is. Legyen azonban kíméletes az állam főleg a tanítóknál és tanároknál. Gárdonyi Géza igen jól mondotta a tanítókról, hogy lámpásai a vidéknek, hogy a tanítók azok a kis mécsesek, akik világítanak a sötétben, akik irni és olvasni tanítják a nép egyszerű gyermekeit és bevezetik őket azokba az elemi ismeretekbe, amelyek nélkül a nép gyermekei tudatlanok maradnának. Méltóztassanak elhinni, hogy Magyarországon, ahol még annyi analfabéta van, a tanítók számát nem apasztani, hanem ellenkezőleg növelni kell. (Igaz! ügy van! Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon. Homonnay Tivadar: A tanítókat nem lehet elbocsátani ! Nagy Ernő : A főispánokat tessék elbocsátani, ne a tanítókat! Elnök (csenget): Csendet kérek! Nagy Ernő." Meg a ministereket tessék egy kicsit megtizedelni ! (Derültség bálfelöl.) Kiss Menyhért : Látok az indemnitási javaslatban pár helyes intézkedést is. Innen az ellenzéki oldalról elhangzott kívánságok folytán a belügyminister ur meg akarja szüntetni azt az anomáliát is, hogy két-három járás önálló vármegyei életet folytasson. Amikor gazdasági és pénzügyi szempontból helyeslem a minister urnák ezt az intézkedését, feltétlenül kívánatosnak tartom e vármegyék nevének fentartását ós azt, hogy a minden tekintetben megfelelő tisztviselők más vármegyékbe vagy más hivatalokba osztassanak be és munkaerejük továbbra is vétessék igénybe. Ne kerüljenek ezek sem a kormány gondoskodása nélkül bizonytalanságba. Igen t. Nemzetgyűlés ! Mindazokat a kívánságokat, amelyeket elmondottam, bátor vagyok határozati javaslatok formájában is benyújtani, hogy alkalma legyen a kormánynak ezek közül némelyeket nem elfogadtatni és leszavaztatni, másokat elfogadni és magáévá tenni. Nagyon jól tudom, hogy egy házhatározat nem jelenti azt, hogy az mindjárt törvényerőre emelkedik, de sok tekintetben jellemző, ha valamilyen dolgot a nemzetgyűlés szótöbbséggel magáévá tesz, vagy pedig elvet. A földreform végrehajtásával kapcsolatban vagyok bátor benyújtani két indítványt. (Zaj. Elnök csenget.) Az egyik a következőképen szól (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy az 1920: XXXVI. te. végrehajtását megsürgető és betetőző földbirtoknovellát még a nyári szünet előtt terjessze a nemzeigyülés elé.« A második igy hangzik (olvassa) : »Utasítsa a évi július hó 5-én, csütörtökön. 343 nemzetgyűlés a kormányt, hogy az összes családi hitbizományok eltörlésére vonatkozó javaslatát haladéktalanul terjessze a nemzetgyűlés elé.« (Elénk helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) Nagy Ernő; Ez már helyes! Meg kell vizsgálni, honnan eredtek ezek a birtokok! Nánássy Andor: Majd Gulácsyt küldjük ki megvizsgálni ! (Derültség.) Kiss Menyhért: A nemzetgyűlés a földbirtokreformról olyan törvényt alkotott, amelynek végrehajtása csődöt mondott, mivel pénzügyileg nincsen kellőképen alátámasztva. Mi több ízben hiába figyelmeztettük a pénzügyminister urat arra, hogy azokat a nagy hiteleket, amelyeket a jegjnntézet a kereskedelmi életnek ad, fordítsa inkább arra, hogy pénzügyileg alátámassza a földreform végrehajtását. 0 ezt nem vette figyelembe és igy a nincstelenek olyan anyagi helyzetben vannak, hogy csak járadékbirtok formájában ^képesek a földreform áldásait élvezni. Ép ezért a következő határozati javaslatot terjesztem elő (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy rendeleti utón azonnal intézkedjék aziránt, hogy a föld megváltási ára a föld munkásság munkabérével összhangba hozassák. A földön eszközölt beépítések megváltási ára a békebeli árnál magasabb ne lehessen. « Mint erdélyi ember, ismerem az erdélyi római katholikus státus belső életét, szervezetét, munkásságát és azt az óriási eredményt, amelyet nemcsak a hitélet fejlesztése terén, hanem intézmények, iskolák, gimnáziumok, kisdedóvók és árvaházak fen tartásával is elért. Mindezt azért érte el az erdélyi római katholikus státus, mert az nem egyéb, mint a katholikus autonómia megvalósítása Erdélyre nézve. Az erdélyi státusnak csak két uradalma és egy erdőbirtoka van, amelyet most az oláhok elvettek, mégis olyan nagy jövedelme volt, hogy számtalan árva gyermeket nevelt fel és adott a magyar társadalomnak, gondoskodván kiképzésükről és taníttatásukról, Kolozsváron, Szebenben, Marosvásárhelyen, Csikszeredán, Udvarhelyen gimnáziumot és internátust tart fenn a középiskolák mellett, Kolozsvárott az egyetem mellett is külön internátust, és csak az erdélyi ember tudja igazán értékelni ezt. Hivatkozom a ministerelnök úrra, aki nem katholikus, hanem protestáns, ő tudja, micsoda jelentősége van annak, hogy az autonómia Erdélyben meg van valósítva. Magyarországon még sokkal nagyobb jelentősége van a katholikus autonómia megvalósításának. Épen ezért indítványozom (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a katholikus autonómiára vonatkozó törvényjavaslatot haladéktalanul terjessze a nemzetgyűlés elé.« (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Mivel a pénzügyekre, a bankokra, továbbá a visszafizetésekre és a valorizálásra vonatkozó kívánságaink meddő talajra találnak a t. pénz-