Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-150

A nemzetgyűlés 150. ülése 1923, véleményt nyilvánitani nem lehetett. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sem a választójogot, sem a közigazgatási reformot nem alkotta meg, a földreform végre­hajtására vonatkozó novellát még nem terjesz­tette be az igen t. kormány. A belügyminister ur már februárban Ígérte a közigazgatási reform beterjesztését. A föld­mivelésügyi minister ur szintén március elejére kilátásba helyezte, hogy a novellát be fogja terjeszteni, és én ugy látom nagyon szomorúan a helyzetet, hogy ezeket a javaslatokat most már nem fogják beterjeszteni ós a föld reform­novella késedelme folytán a magyar földmivesek újból elveszítenek egy gazdasági évet. Kováts-Nagy Sándor: Az alaptörvény alap­ján csinálják ! Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! Engedjék meg, hogy néhány rövid szóval azokhoz a kér­désekhez is hozzászóljak, amelyek most foglal­koztatták a magyar közvéleményt, s amelyekről a baloldali képviselőtársaim majdnem mind­nyájan megemlékeztek: a külpolitikai kérdések­hez. (Halljuk! balfelöl.) A kormány külföldi útja kapcsán arra a meggyőződésre jutott, hogy gazdasági hitelt azért nem szavaztak meg neki, mert a kisen­tente-val nem tudott megegyezni. Tény és valóság, hogy a magyar képviselőházban többen vannak olyan képviselők, akiknek az a felfogásuk, hogy a kormánynak kötelessége volna megegyezést keresni az utódállamok kormányaival. Én min­den véleményt tiszteletben tartok, azonban lélek­tani és történelmi ismeretek alapján helyesnek kell tartanom a kormány magatartását abból a szempontból,. . . Kováts-Nagy Sándor : Na hát ! Kiss Menyhért : . . . hogy ő ezeknek az ugra­tásoknak nem ült fel, mert én, — annak ellenére, hogy a tegnapelőtti napon a cseh sajtóiroda újból kiadott egy kommünikét, amelyben azt mondja, hogy a cseh kormány hajlandó tár­gyalni ezekről a kérdésekről, — azt tartom, hogy a kormánynak mégis csak a legnagyobb óvatossággal kell ehhez a kérdéshez hozzányúlnia, mert attól a cseh kormánytól, amely a kisebb­ségi jogok gyakorlását a tótoknak és az oda­szakadt magyaroknak nem adja meg, hogyan várjak én jóindulatot abban az esetben, ha bi­zonyos beleszólási joga volna a magyar belpoli­tikai kérdésekbe és ha a magyar kormánynak magyar belpolitikai kérdésekben iniciativát ad­hatna?! Igen t. Nemzetgyűlés! (Hall juh ! Hall juh! balfelöl.) Ha Massaryk és társai azt akarják, hogy a magyar kormány és a magyar nép kü­lönösen azt lássa, hogy tényleg kibékülést akar­nak csinálni a magyar néppel és nemzettel, akkor adják vissza a felvidéken azt az ezer meg ezer iskolát, amelyet a magyarságtól elvettek, adják vissza a népiskolák, polgári ós kereske­delmi iskolák, s a gimnáziumok azon számát 5 évi július hó 5-én, csütörtökön. 341 amelyektől a magyarságot megfosztották ; adják vissza a pozsonyi egyetemet. Amikor a magyar­ság részéről egy küldöttség jelent meg és köve­telte a prágai kormánytól, hogy a magyar egyetemnek engedje meg a működését, a prágai kormány meg is Ígérte, de már három hét múlva bezáratta a pozsonyi egyetemet és szét­ugrasztotta az egyetemi tanárokat Pozsonyból. Ilyen a csehek Ígérete; ha szükségesnek látják politikai szempontból, szavakkal meg­ígérnek valamit, de tettekben az ellenkezőjét csinálják. (Egy hang jobbfelöl : Na, Nagy Ernő, •most tapsolj ; ne Drozdynah tapsolj !) En tehát a cseh orientáció helyett azt a kérést intézem a baloldali képviselőtársaimhoz, — és azt hiszem, feltétlenül magukévá teszik, — hogyha külpolitikai szempontból bármikor lansziroznak egy tervet és kívánságot, tartsák szem előtt, hogy nekünk etekintetben kifelé mégis egységes frontot kell elfoglalnunk, (Ugy van! jobbfelöl.) és addig, amíg a külügyi kor­mányzat exponenseit meg nem kérdezzük, véle­ményt ne nyilvánítsunk. Bárki kerüljön is kor­mányra Magyarországon, ha külpolittkai kér­désekről van szó, mindnyájunknak feltétlenül össze kell fognunk, hogy egységes képet nyújt­sunk, mert akkor fog imponálni Magyarország a külföldnek külpolitikai kérdésekben. (Ugy van ! jobbfelöl.) A szláv orientációval szemben az, ami tör­ténik Angliában, ahol 154 munkásképviselő van, ami történik Olaszországban, ahol a na­cionalizmus feltétlenül föléje került az interna­cionalizmusnak és egy egészséges szellem lett úrrá, amelyet az amerikai nagykövet épen teg­napelőtt ünnepelt Rómában : ezek azt mutat­ják, hogy hiába akarják a trianoni béke kény­szerű diktátumait megerősíteni ós fentartani, mégis érik az idő ós a csehek is rá lesznek utalva arra, hogy a békés megegyezést keressék velünk. A nacionalista meggyőződés megérett és alakot öltött kormányzati formában Olaszor­szágban, és megérlelődött s hatalommá vált Törökországban és Angorában. Figyelmébe aján­lom a kormánynak egy török tiszttől szerzett azon értesülésemet, hogy Törökország sokkal rosszabb helyzetben volt, mint Magyarország, mert egész Törökországot átadták az angolok­nak és nemzetközi ellenőrzés alá helyezték, az ázsiai Törökországot pedig öt felé osztották szét, ugy hogy csak a hegyeket hagyták meg Kemá­léknak és a nacionalistáknak Törökország néven, amely se gazdaságilag, sem pedig pénzügyi és katonai szempontból nem tudta volna tartani magát. S amikor ő 3000 társával elmenekült Konstantinápolyból a börtön és az akasztófa elől, végigjárva a falvakat a töröklakósságot fellázította és a török nemzeti gondolatot bennük felébresztette, még maga sem gondolt arra, hogy olyan rövid időn belül óriási katonai eredmé­nyeket fog elérni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom