Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-150

A nemzetgyűlés 150. ülése 1923, véleményt nyilvánitani nem lehetett. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sem a választójogot, sem a közigazgatási reformot nem alkotta meg, a földreform végrehajtására vonatkozó novellát még nem terjesztette be az igen t. kormány. A belügyminister ur már februárban Ígérte a közigazgatási reform beterjesztését. A földmivelésügyi minister ur szintén március elejére kilátásba helyezte, hogy a novellát be fogja terjeszteni, és én ugy látom nagyon szomorúan a helyzetet, hogy ezeket a javaslatokat most már nem fogják beterjeszteni ós a föld reformnovella késedelme folytán a magyar földmivesek újból elveszítenek egy gazdasági évet. Kováts-Nagy Sándor: Az alaptörvény alapján csinálják ! Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! Engedjék meg, hogy néhány rövid szóval azokhoz a kérdésekhez is hozzászóljak, amelyek most foglalkoztatták a magyar közvéleményt, s amelyekről a baloldali képviselőtársaim majdnem mindnyájan megemlékeztek: a külpolitikai kérdésekhez. (Halljuk! balfelöl.) A kormány külföldi útja kapcsán arra a meggyőződésre jutott, hogy gazdasági hitelt azért nem szavaztak meg neki, mert a kisentente-val nem tudott megegyezni. Tény és valóság, hogy a magyar képviselőházban többen vannak olyan képviselők, akiknek az a felfogásuk, hogy a kormánynak kötelessége volna megegyezést keresni az utódállamok kormányaival. Én minden véleményt tiszteletben tartok, azonban lélektani és történelmi ismeretek alapján helyesnek kell tartanom a kormány magatartását abból a szempontból,. . . Kováts-Nagy Sándor : Na hát ! Kiss Menyhért : . . . hogy ő ezeknek az ugratásoknak nem ült fel, mert én, — annak ellenére, hogy a tegnapelőtti napon a cseh sajtóiroda újból kiadott egy kommünikét, amelyben azt mondja, hogy a cseh kormány hajlandó tárgyalni ezekről a kérdésekről, — azt tartom, hogy a kormánynak mégis csak a legnagyobb óvatossággal kell ehhez a kérdéshez hozzányúlnia, mert attól a cseh kormánytól, amely a kisebbségi jogok gyakorlását a tótoknak és az odaszakadt magyaroknak nem adja meg, hogyan várjak én jóindulatot abban az esetben, ha bizonyos beleszólási joga volna a magyar belpolitikai kérdésekbe és ha a magyar kormánynak magyar belpolitikai kérdésekben iniciativát adhatna?! Igen t. Nemzetgyűlés! (Hall juh ! Hall juh! balfelöl.) Ha Massaryk és társai azt akarják, hogy a magyar kormány és a magyar nép különösen azt lássa, hogy tényleg kibékülést akarnak csinálni a magyar néppel és nemzettel, akkor adják vissza a felvidéken azt az ezer meg ezer iskolát, amelyet a magyarságtól elvettek, adják vissza a népiskolák, polgári ós kereskedelmi iskolák, s a gimnáziumok azon számát

5 évi július hó 5-én, csütörtökön. 341 amelyektől a magyarságot megfosztották ; adják vissza a pozsonyi egyetemet. Amikor a magyarság részéről egy küldöttség jelent meg és követelte a prágai kormánytól, hogy a magyar egyetemnek engedje meg a működését, a prágai kormány meg is Ígérte, de már három hét múlva bezáratta a pozsonyi egyetemet és szétugrasztotta az egyetemi tanárokat Pozsonyból. Ilyen a csehek Ígérete; ha szükségesnek látják politikai szempontból, szavakkal megígérnek valamit, de tettekben az ellenkezőjét csinálják. (Egy hang jobbfelöl : Na, Nagy Ernő, •most tapsolj ; ne Drozdynah tapsolj !) En tehát a cseh orientáció helyett azt a kérést intézem a baloldali képviselőtársaimhoz, — és azt hiszem, feltétlenül magukévá teszik, — hogyha külpolitikai szempontból bármikor lansziroznak egy tervet és kívánságot, tartsák szem előtt, hogy nekünk etekintetben kifelé mégis egységes frontot kell elfoglalnunk, (Ugy van! jobbfelöl.) és addig, amíg a külügyi kormányzat exponenseit meg nem kérdezzük, véleményt ne nyilvánítsunk. Bárki kerüljön is kormányra Magyarországon, ha külpolittkai kérdésekről van szó, mindnyájunknak feltétlenül össze kell fognunk, hogy egységes képet nyújtsunk, mert akkor fog imponálni Magyarország a külföldnek külpolitikai kérdésekben. (Ugy van ! jobbfelöl.) A szláv orientációval szemben az, ami történik Angliában, ahol 154 munkásképviselő van, ami történik Olaszországban, ahol a nacionalizmus feltétlenül föléje került az internacionalizmusnak és egy egészséges szellem lett úrrá, amelyet az amerikai nagykövet épen tegnapelőtt ünnepelt Rómában : ezek azt mutatják, hogy hiába akarják a trianoni béke kényszerű diktátumait megerősíteni ós fentartani, mégis érik az idő ós a csehek is rá lesznek utalva arra, hogy a békés megegyezést keressék velünk. A nacionalista meggyőződés megérett és alakot öltött kormányzati formában Olaszországban, és megérlelődött s hatalommá vált Törökországban és Angorában. Figyelmébe ajánlom a kormánynak egy török tiszttől szerzett azon értesülésemet, hogy Törökország sokkal rosszabb helyzetben volt, mint Magyarország, mert egész Törökországot átadták az angoloknak és nemzetközi ellenőrzés alá helyezték, az ázsiai Törökországot pedig öt felé osztották szét, ugy hogy csak a hegyeket hagyták meg Kemáléknak és a nacionalistáknak Törökország néven, amely se gazdaságilag, sem pedig pénzügyi és katonai szempontból nem tudta volna tartani magát. S amikor ő 3000 társával elmenekült Konstantinápolyból a börtön és az akasztófa elől, végigjárva a falvakat a töröklakósságot fellázította és a török nemzeti gondolatot bennük felébresztette, még maga sem gondolt arra, hogy olyan rövid időn belül óriási katonai eredményeket fog elérni,