Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-150
A nemzetgyűlés 150. ülése Í923. Figyelemmel kisértem azt az utat, amelyet a mostani kormányzat megtett Szegedtől Budapestig. Igazat adok annak a keresztény, de nem egységespárti kitűnő publicistának, aki roppant éles, de kitűnően találó vezércikkében »Ellenpelikán« néven jellemezte a mostani helyzetet és rámutatott arra bogy a mostani keresztény kormányzat mindazokat az embereket, akiknek létét és irányzatát köszönheti, egymásután kidobja hajójából. Szemben a pelikán madárral, amely a gyermekeit a saját vérével is táplálja, ő állandóan feláldozza azokat a fiókákat, akiknek összetartásából, lelkesedéséből a kormányzat megindult, és a keresztény irányzat megszületett. Először a katonai egyének eltávolítására került sor, akik ennek a kormányzatnak érdekében harcoltak, azután a politikusok eltávolítására és háttérbe szorítására annyira, hogy ma e tekintetben legfeljebb csak nüanszbeli különbségek miatt fájhat a legszélsőbb baloldalnak az, hogy az arany középút politikája nem virágzik. Mert lényegében ez a politika teljes mértékben virágzik és diadalt arat. A vezér, akinek keményen kellene kötnie magát a programmjához, várakozó állásponton van . . . Horváth Zoltán : Megfigyelő állásponton ! Kiss Menyhért:,., megfigyelő állásponton van, a többiek hallgatnak , . . Renczes János : Nem hallgatnak, ne búsulj ! Kiss Menyhért : . . . és ebben a harcban azt látjuk, hogy nem a fajvédelem, nem a keresztény . . . Szabó József : Nem elég sürgetni ! Tenni kell! Horváth Zoltán : Le kell vonni a konzekvenciát ! Renczes János : Nem ugy vonjuk le, hogy oda átmenjünk ! Szilágyi LajOS : Nem kell idejönni, csak szavazni ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Szabó József : Bajok lesznek a faluban ! Szilágyi Lajos : Bajok lesznek a névszerinti szavazásnál ! Horváth Zoltán : Nem kell oly nagyon odaragadni a hatalomhoz ! (Zaj.) Kiss Menyhért : Ugy a többségnek, mint a kormánynak feltétlenül gondolnia kell arra, hogy választások is fognak következni. A választásoknál szembe kell kerülni azokkal a néprétegekkel, amelyeket ugyan nagyon megritkított a választási rendelet, de amelyek követelni fogják azokat a programmokat, amelyeknek alapján a képviselő urakat ide beküldték. Követelni fogják az agrárirányzatot, amelynek teljességéhez tartozik a földreform végrehajtása, követelni fogják a keresztény irányzatot és ebből a szempontból a szociális és demokratikus törvényeket, amelyeket még nem terjesztettek be, és végre követelni fogják azt az uj gazdasági renaissance-ot, amelyet mindenki hirdetett és mindenki akart, és amelynek ma is évi július hó 5-én, csütörtökön. 339 megvannak a maga nagyszerű retorai, szónokai, de amelyet cselekvőié g nem látunk. (Az elnöhi széket Pesthy Pál foglalja el.) Méltóztassanak emlékezni arra, hogy amikor a kormányzó ur Bethlen Istvánt kinevezte ministerelnöknek, ő beszédet mondott, amelyben az első disztinkciója az volt, hogy az antiszemitizmus kétféle. Yan egy antiszemitizmus, amely érthető a kommün, a Károlyi forradalom után és azok után az atrocitások után, amelyeket Szamuelyék elkövettek, azonban azt kéri a hazafias zsidóságtól, hogy ne azonosítsa magát faji alapon a kivándorlottakkal és emigránsokkal, mert akkor az egyetértést lehetetlenné teszik. Ez volt az első megállapítása. Azután eltelt három hónap és következett ujabb beszéd a nemzetgyűlésen, amelyben azt mondta, hogy ő az antiszemitizmust csak gazdasági értelemben véve tartja helyesnek és semmiféle politikai és más következtetést nem hajlandó levonni. Ugyanakkor azonban a kultuszminister ur kijelentette azt, hogy ő a numerus clausus végrehajtásánál mindenféle méltányos szempontot tekintetbe fog venni, és tényleg ugy a szegedi, mint a pécsi és a debreceni egyetemen ezt a törvényt nem tartják be. Azután következett a hódmezővásárhelyi fehérasztalnál való beszéd, ahol az igen t. ministerelnök ur már nem beszélt antiszemitizmusról se gazdasági, se más tekintetben, hanem beszélt pro-kereszténységről és meg később filokrisztianizmusról. És a végén elérkeztünk az igen t. igazságügyminister úrhoz, aki már múltkor az aratóünnepen kijelentette, sőt megelőzőleg más helyen tartott beszédében is elmondta, hogy nem azonosítja magát azokkal a vadászokkal, akik fajdlesen a fajdkakast a Hymnust énekelve kívánják lelőni. Nem tudom, mit akart mondani az igazságügyminister ur ezzel a szellemes metaforájával. Tagadhatatlan, hogy ez metaforának szellemes is, ötletes is, azonban, ha nézzük azt, hogy a politikai életben ez milyen valóságnak felel meg, ha ezt a metaforát realizálni akarjuk, akkor arra kell figyelmeztetni a minister urat, hogy az igen t. jobboldal tulajdonképen nem lőtte le a fajdkakast, sőt nem is kívánja lelőni, hanem ellenkezőleg nagyon meg van elégedve a fajdkakassal, sőt sorozatosan magas állásokra nevezik ki a fajdkakasokat és magas címeket osztogat nekik. Itt idézem Pikler igen t. képviselőtársamat, aki olyan pompás beszédet mondott, amiért elismerés jár neki. 0 megmondotta a ministerelnöknek, hogy : t. ministerelnök ur, nem ön a legnagyobb ur Magyarországon, hanem báró Ullmann és Krausz Simeon. (Derültség.) Teljesen azonosítom magamat Pikler képviselőtársamnak ezzel a mondásával, mert ma Magyarországon a politikai és a gazdasági hatalom tényleg a zsidó bankok és a zsidó nagytőkék kezében van.