Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-141

A nemzetgyűlés léi. ülése 1923. évi június hó 20-án, szerdán. 27 tud vinni, — miért zárják ki az ilyen segítésből épen csak a munkásokat? Nagyon érdekes eseteket tudunk, egyes eseteket is, amikor nem nagyobb társadalmi vagy gazdasági osztályok, hanem egyes cégek is horribilis összegeket kapnak az állampénztárból, (Felkiáltások a szélsőhaloldalon: Kapnak a Kopinitsok is !) amelyeket minden további nélkül egyszerűen odaadnak kosztba s a munkás, különösen a munkanélküli munkás nem kap semmit. Propper Sándor: Azért a főkapitány nem mondott le, sem pedig a belügyminister ! Szabó Imre : Ilyen körülmények között ne méltóztassanak azon csodálkozni, ha munkás ezzel az állammal szemben minél kevesebb közösséget kivan és érez. (Ügy van! a szélsobaloldalon.) Ne méltóztassanak azon csodálkozni, ha az a munkásember itt ebben az országban mostohagyereknek tekinti magát, ha azt mondja, hogy ahonnan nem kaptam semmit, onnan nem jár tőlem sem semmi ! Hiszen a munkás visel közterheket. Ki visel ebben az országban több közterhet, mint épen a munkásember? Számitsa ki bárki, aki érti az adótételeket, vagy álljon oda és bizonyitsa be, hogy van-e olyan 15—20 holdas kisgazda, aki több egyenesadót fizet, mint a munkás. Sok száz és száz munkásember van, aki ma 2000, sőt 3000 korona adót fizet Budapesten hetenkint, és sok munkás van olyan, aki úgyszólván a száraz kenyérrevalót is alig keresi meg és mégis tetemes összegeket ad le hetenkint adó fejében, nem is beszélve arról, hogy fogyasztási adóban mennyit fizet. Nincs egy falat kenyér, nincs egy falat zsir, nincs egy falat táplálék, nincs egy darab rongy, ami után az államháztartás bevételét ne szaporitaná. Természetes tehát ilyen körülmények között, hogy ezt a kérdést itt szóvá teszem. Mert lehetetlenség és szerintem tűrhetetlen állapot az, hogy ilyen lelketlenül, ilyen meg nem értéssel kezeljenek adminisztratív dolgokat akkor, amikor ezzel tulajdonképen egy óriási munkásréteget keserítenek el. Ezért hoztam ide ezt a kérdést, s hiszem és remélem, — dacára annak, hogy a kereskedelemügyi minister ur nincs jelen -— hogy ez az interpelláció majd nem sorozódik be a közé a 162 válasz nélkül^ maradt interpelláció közé. Esztergályos János: Ez lesz a 163-ik! Szabó Imre: Szeretném, ha ez nem söröződnek oda, ha ez a kérdés elintézést nyerne. Szeretnék végre valahára látni egy intézkedést, amellyel azt mutatják, hogy ezzel a szerencsétlen országgal és különösen annak legértékesebb elemével — legalább pillanatnyilag — foglalkoznak. Szeretném végre elérni azt, hogy, ha már mindenki meg is feledkezett a munkásemberről és mindenki csak szóval tudja mondani azt, hogy a munkásember érték, a munkaerőt őrizni és továbbfejleszteni kell, egyszer már gyakorlatilag is eljutnánk oda, hogy a munkásembert értéknek tekintenék akkor is, mikor az parlagon, kihasználatlanul hever. (Zaj a szélsobaloldalon.) Ez a szempont vezet, amikor a következő interpellációt terjesztem a kereskedelemügyi minister ur elé (olvassa) : »1. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a Budapest környékén lakó, de rendszerint budapesti üzemekben dolgozó ipari munkásság esetleges munkanélkülisége alkalmával nem veheti igénybe a Máv. vonalain a kedvezményes hetijegyeket, hanem rendes menetjegyek váltására kötelezik őket ? 2. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy egyes esetekben a munkanélküli munkásoktól a rendszeres munkaközvetítők által aláirt, hetijegy váltására jogosító igazolványokat a jegyekkel a Máv. közegei elkobozzák, az illető munkást ezrekre menő viteldíj-megtérítésre kötelezik, a heti jegy kedvezményből hosszú hónapokra kizárják és az igazolványt kiszolgáltató munkaközvetítő intézmény alkalmazottját bűnvádi eljárás alá vonják % 3. Van-e olyan értelmű felsőbb rendelkezés, amelynek alapján ez az igazságtalan és méltánytalan eljárás szabályszerűnek tekinthető ? 4. Hajlandó-e a minister ur gondoskodni arról, hogy az eddigi tarthatatlan állapotok megszüntetésével a hivatkozott munkásság munkanélküliség esetén munkakeresés céljából igénybe vehesse ugyanazt a kedvezményt, amelyet munkábanléte alkalmával már élvezett ? 5. Hajlandó-e a minister ur gondoskodni arról, hogy ugy a munkások, mint a közvetítő intézmények alkalmazottai ellen folyamatba tett megtorló eljárások megszüntettessenek ?« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Befejezésül csak azt kívánom még megemlíteni, hogy a háború végén, sőt a Károlyi-forradalom és a kommün alatt is, de még azután is hosszú ideig az ilyen munkásoknak kiadtak ilyen igazolványt a munkaközvetitő intézetek. Ez jogszokássá vált, s csak az utóbbi időben vonják meg ezt a kedvezményt a munkanélküli munkástól. Ezt tetézik még azzal is, hogy aki ezt az igazolványt kiadja, — tehát egy munkaközvetítéssel foglalkozó intézmény embere vagy tisztviselője, — az is eljárás alá vonatik. Vagyis nemcsak a munkást vonják eljárás alá, hanem a munkaközvetitő tisztviselőjét is. Ez lehetetlen és képtelen állapot. Végre is, ha szívvel-lélekkel kezelik a dolgokat, hiszem, hogy megoldható a kérdés. Ezért ismételten csak jóindulatot és jóakaratot kérek, mert remélem, hogy ennek eredményeképen ezt az anomáliát meg fogják szüntetni. (Helyeslés a .szélsőbaloldalon,.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. Ki a következő interpelláló % Perlaki György jegyző : Kabók Lajos töröltette interpellációját. Sándor Pál ! Sándor Pál : T. Nemzetgyűlés ! Sokáig gon4'