Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-141

A nemzetgyűlés 141. ülése 1923. évi június hó 2Ű-án

f szerdán. 25 Kiss Menyhért: Klebelsberg! Meskó Zoltán : Nem szokott ! Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni ! Szakács Andor : Én nem hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy a kultuszminister ur erre az interpellációra választ adjon. A házszabályok, ugy látszik, csak mireánk kötelezők, a kormány tagjai azonban nem tartják azokat magukra nézve kötelezőknek, mert 30 nap alatt, ugyebár, mégis csak nekik is házszabályszerü kötelességük volna az előterjesztett interpellációkra válaszolni. De én kijelentem, inkább elengedem a minister ur válaszát ebben a kérdésben, ha a megfelelő intézkedést legfőbb felügyeleti jogánál fogva megteszi. Ezek után előterjesztem interpellációmat, amely a következőképelj hangzik (olvassa'ji »Van-e tudomása a minister urnák az esztergomi primási uradalom nyugdíjasainak hihetetlenül mostoha ellátásáról, és legfőbb felügyeleti jogánál fogva hajlandó-e beavatkozni a nyugdíjasok javára?« (Helyeslés a hal- és a szélsobalóldalon.) Kiss Menyhért : Várhatsz, babám, elvárhatsz, inig csak bele nem fáradsz! Elnök : Az interpelláció kiadatik a kultuszminister urnák. Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző: Szabó Imre! Kiss Menyhért: Hol a kormány? (Felkiáltások jobb felöl : Itt van a földmivelésügyi ministeri államtitkár !) Meskó Zoltán: Legközelebb beleülünk a székekbe, ha nem lesz itt minister! (Derültség!) Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Én ezt az interpellációt szívesen elengedtem volna, annál inkább, mert nem szívesen szaporítom azt a 162 válasz nélkül maradt interpellációt, amely itt, ebben a napirendben ki van tüntetve. Elhagyhattam volna, ha a kereskedelemügyi minister ur szavának áll és az előzetes megbeszélés alapján ezt a kérdést elintézi ugy, mint ahogyan ezt igazságosan el kell intéznie. Arról van szó, hogy a Budapesten alkalmazott összes ipari munkásoknak, akiknek a száma körülbelül egy millió, . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szabó Imre: ... mintegy a fele Budapest környékén lakik. Budapest környékéről járnak be ezek a szegény munkásemberek reggel és Budapestről járnak ki este olyan szerencsétlen, olyan utolsó közlekedési viszonyok között, különösen a Máv-ot illetőleg, amelyek között Magyarországon, ugy hiszem, még állatokat sem szállítanak. Ez azonban még valahogy olyan helyzet volna, ami magyarázható a háborús leromlottságunkkal, ezt tehát én nem is akarom külön szóvátenni, bár szokszor elfog a keserűség, ha látom, hogy egy-egy este, vagy egy korán bejövő vonaton hogyan lógnak a munkásemberek a vonat oldalán, a lépcsőn, (Ugy van ! a szélsobaloldalon) NAPLÓ xin. hogyan járnak emberek szerencsétlenül, amikor elmennek értéket termelni, amikor eímenuek kenyeret keresni, vagy fáradtan mennek haza este a munkából. Mondom, mindezek a kérdések olyanok, amelyeken előreláthatólag talán majd lehet segíteni, ha a gazdasági viszonyaink javulnak. Nem hagyhatom azonban szó nélkül azt a mostoha bánásmódot, amelyet más tekintetben a kormány, különösen a kereskedelemügyi kormány a munkásokkal szemben ezen a téren tanusit. Hosszú idő óta, évek óta kedvezményes heti munkásjegyet élveznek ezek a munkások, ami azt jelenti, hogy egy minimális összegért igénybevehetik a Máv vonalait. Sajnos azonban, időközönkint a munkás munkanélkülivé is válik. (Àz elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Amikor munkanélkülivé válik, a Máv. bürokratikus berendezkedése lehetetlenné teszi azt, hogy a munkás ezt a kedvezményt igénybe vegye. Amikor a munkás munkanélkülivé válik Magyarországon, senki nem segit rajta, legkevésbé maga az állam ; tisztán csak a maguk erejére, a maguk gazdasági szervezkedésére vannak utalva ezek az emberek, a maguk összerakott filléreikbői tudnak néhanapján pár korona munkanélküli segélyhez jutni. Propper Sándor: Ha van! Szabó Imre : Most az történik meg ezekkel a szegény munkásemberekkel, hogy amit egész éven át összeraknak filléreikből és ilyenkor megkapnak segély címen, egy egész hétre járó segélyüket egyetlenegy utért oda-vissza be kell fizetniök a Máv. pénztárába, ha Budapesten ismét munkát akarnak kapni ; mert azt senki sem képzelheti el, hogy a mai leromlott kereseti viszonyok között annyit keres egy munkás, hogy abból egy, vagy esetleg több hétig is el tudja magát tartani. Napról-napra élnek ezek a szerencsétlen munkásemberek. Ha már most a munkás munkanélkülivé válik és be kell neki jönni munkát keresni, ha el akar újra helyezkedni a fővárosban, akkor kénytelen a rendes napi taksa szerint megállapított díjat fizetni a vasúton. Ez azt jelenti, hogy amit egész hétre kapott munkanélküli segélyképen, azt egyetlenegy útra oda kell fizetnie. Hát, akkor miből vegyen kenyeret családjának, mert a segély nem több, mint épen csak száraz kenyérre való?! Propper Sándor: Mit törődik ezzel a fajvédelem ! Szabó Imre : Tehát a száraz kenyérrevalót is kiveszi a Máv. a szegényember szájából, amikor tulajdonképen ellentmondást csinál az ő bürokráciájában, mert hiszen a munkában lévő munkásnak megadja ezt a kedvezményt, annak ehhez úgyszólván évtizedes joga van, ellenben a munkanélküli munkásnak ehhez nincs joga. T. Nemzetgyűlés ! A lakáskérdés megoldása szempontjából is kormányzati feladat volna fog4