Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-149

SU À nemzetgyűlés 149. ülése 1923. évi július hó 4-én, szerdán. ket felvették, hanem a kultuszkormányzat késedelme. Ezek alapján bátor vagyok a következő interpellációt intézni a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz (olvassa) : »1. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy az 1922. évi XVII. te. 8. §-a értelmében kiadott 122.000/1922. sz. rendelet a kántortanítók anyagi exisztenciáját illetőleg rendkivül sérelmes és az eddigi jogszokással ellentétes intézkedéseket tartalmaz? 2. Hajlandó-e a minister ur intézkedni aziránt, a) hogy a kántortanitók javadalmának értékelése mindenütt egyformán történjék; b) hogy a kántortanitók kántori tevékenysége a tanítói jövedelmen felül külön díjaztathassék s hogy a kántori javadalom a tanítói jövedelemtől lehetőleg elválasztassék ; c) hogy a kántori javadalmak értékelése után a kántortanítóknak kiutalt különböző segélyek visszakövetelése beszüntettessék ?« Elnök: Az interpelláció kiadatik a vallásos közoktatásügyi minister urnák. Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző: Csik József! Csik Jószef: Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezt az interpellációmat a következő alkalommal mondhassam el. Elnök : Megadja a t. Nemzetgyűlés az engedélyt a képviselő urnák interpellációjának elhalasztására? (Igen!) A nemzetgyűlés megadta az engedélyt arra, hogy a képviselő ur interpellációját a következő interpellációs napon mondhassa el. Ki a következő szónok? Hebelt Ede jegyző: Rassay Károly! Elnök : A képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. Ki a következő szónok? Hebelt Ede jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Hegymegi-Kiss Pál : Tisztelettel kérem, hogy interpellációm elhalasztását megengedni méltóztassék. ElnÖk : Kérdem a t. Nemzetgyűlést : méltóztatik^ a képviselő ur interpellációjának elhalasztására az engedélyt megadni. (Igen !) A Ház megadta az engedélyt. Ki a következő szónok? Hebelt Ede jegyző: Karafiáth Jenő! Elnök : A képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. Ki a következő szónok? Hebelt Ede jegyző: Farkas István! Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! Egy olyan kérdést vagyok kénytelen idehozni, amely megint szomorú bizonyítéka annak, hogy a magyar kormányzat a szociális problémákkal, a munkásokat érdeklő kérdésekkel nem törődik. Kénytelen vagyok ezt idehozni azért, mert ez az ügy olyan foglalkozási ágat érint, amely nagy munkásrétegeket foglal magában. Előzetesen legyen szabad megállapitanom annyit, hogy amikor arról a kérdésről volt szó itt a Házban, hogy a kormány a létminimum biztosítása céljából az index-rendszer intézményesítésére alkosson rendelkezéseket, akkor maga a kereskedelemügyi minister ur ridegen elzárkózott az elől, hogy ezen a téren kormányzati ígéretekbe bocsátkozzék s maga a többség is elzárkózott az elől, hogy ez a kérdés itt részletesen megtárgyaltassék és a kormány házhatározattal köteleztessék arra, hogy avatkozzék bele a szociális kérdésekbe és kötelezze a teherbíró vállalatokat arra, hogy a drágasággal arányba hozzák a munkabéreket. Sajnos a Ház ezt nem tette meg. Sajnálattal kell konstatálnom azt is, hogy mióta ez a kérdés itt volt a Ház előtt, azon a téren oly nagy visszaesés történt, a drágaság olyan arányokat öltött és a munkabérek még nagyobb arányban elmaradtak, úgyhogy a munkásság, a fix fizetésből élő rétegek életszínvonala még jobban lesülyedt, mint azt a múlt alkalommal ecseteltem. Propper Sándor : Ez a hires fajvédelem ! Farkas István : Tegnap vettem részt egy nagy szakmának, a vas- és fémipari munkásoknak egy bizalmitestületi ülésén, amelyen arról volt szó, hogy a 62%-os áremelkedéssel szemben a munkaadók 15—20%-os béremelést adtak — azt is később — annak a munkásrétegnek, amelynek életstandardja amúgy is lesülyedt. Mikor ilyen szomorúak a szociális viszonyok, mikor itt fajvédelemről beszélnek, szomorúan kell megállapitanom, hogy a magyar munkásságot állami támogatással elnyomják s életszínvonalát lesülyesztik. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Arra akarok rámutatni, hogy a magyar állam által támogatott Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. s a Dunagőzhajózási Társaság, amely index szerint fizeti az osztrák, bajor, cseh, horvát alkalmazottait, a magyar munkást nem fizeti meg ugy, mint a többieket, a magyar munkásnak ennél a vállalatnál kevesebbért kell dolgoznia a magyar állam jóvoltából. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez az a faj védelem, az önök politikája, amelyet a kurzus csinált. Ez a szomorú tény. Számok vannak előttem, amelyek bizonyítják azt, hogy a Dunagőzhajózási Társaságnak magyar területen foglalkoztatott munkásai. . . Propper Sándor : Fajmagyar munkásai ! Farkas István : . . . kevesebb bért kapnak a magyar állam jóvoltából, mint azok a baj or, osztrák, cseh, jugoszláv munkások, tisztán azért, mert a magyar állam arra az álláspontra helyezkedett, hogy a hajózást a Dunán közmunkának minősiti. Itt nem szabad a munkásnak megmozdulnia, szervezkednie, ugy, mint azon a területen, amelyen a hajókkal jár, a leszakított részeken mindenütt. Sehol sem minősítették ezt közmunkának, csak Magyarországon, mert itt annyira dédelgetik a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt.-ot. Györki Imre: Kik ülnek az igazgatóságában? Farkas István : Majd el fogom mondani, hogy kik ülnek az igazgatóságában. A szállításokat ez a