Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-149
A nemzetgyűlés 149. ülése 1923. évi július hó á-én, szerdán. 303 legalább tudomásom ne legyen. (Igaz ! Ugy van ! balfélől.) Akkor azonban, amikor a képviselő ur ugy ezzel az üggyel kapcsolatban, mint a Kovács testvéreknek rövid időre történt szabadonbocsátásával kapcsolatban bizonyos utasitásokat emleget, nem tudom, hogy kire céloz ezzel az »utasítás« szóval. Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy ilyen irányú utasitást én nem adtam, sőt ellenkezőleg, abban a pillanatban, midőn megtudtam, hogy egyes mentő tanúvallomások alapján a Kovács testvéreket az őrizetbevétel alól szabadon bocsátották, azonnal intézkedtem, hogy tessék őket ismét letartóztatni, és azon a napon délelőtt ismét a rendőrségen voltak. T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről ebben az egész Kovács-ügyben és ezzel párhuzamosan történt Pók-ügyben nem vagyok képes nagyjelentőségű politikai eseményeket látni. Vázsonyi Vilmos ; Az ekrazit nem nagyjelentőségű ? Rakovszky Iván belügyminister : Ne méltóztassék ugy értelmezni, hogy az események jelentőségét akarom leszállitani, csak politikai szempontból nem vagyok képes ilyen éretlenségeknek nagy jelentőséget tulajdonítani. (Zaj és felMáltások halfelöl: Eretlenség!) Pikler Emil : 50 kiló ekrazit, eretlenség ! Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak! Rakovszky Iván belügyminister: A Kovács testvérek ügyében egész közönséges, hitvány bűncselekményekről, ilyen közönséges és hitvány bűncselekmények tervezgetéséről van szó,... Rupert Rezső : Kik a védnökök ? Rakovszky Iván belügyminister: . . . ahol a hitványságnak nemzeti, hazafias szempontból a legszomorúbb momentum épen abban áll, hogy ebben az országban vannak emberek, akik közönséges bűncselekményeket akarnak elkövetni, akiket semmi egyéb nem vezet, mint a meggazdagodás vágya, vagy kalandvágy, (ügy van ! balfelöl.) és ezek az emberek hangzatos politikai jelszavak mögé bújnak . . . (Igás ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon. ) Pikler Emil : Miért adnak amnesztiát ezeknek ? f Rupert Rezső : Mi lesz az Ébredőkkel ? Azok is ilyenek! (Zaj) Rakovszky Iván belügyminister: ... és ezeknek a hangzatos jelszavaknak felhasználásával néha még azt is megteszik, hogy jóhiszemű embereket öntudatlanul belevonnak a maguk piszkos mesterségébe. (Ugy van! balfelöl. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés ! Az interpelláló képviselő ur azt a kérdést intézte hozzám, hogy vájjon ismerem-e Prónay Pál alezredes ur nyilatkozatát és mi a felfogásom az abban foglalt bizonyos kitételekről. A képviselő ur azt mondta, &°gy u gy látszik, Prónay Pál alezredes ur ellen nem folytatható a nyomozás, mert a Fővárosi Orfeum-ügybe is bele volt keverve és nyomozás ellene nem folytattatott. Ellenben maga megcáfolja rögtön azután ezt a feltételezését, amidőn felolvassa Prónay Pál alezredes urnák azt a nyilatkozatát, amelyben egyenesen tiltakozik az ellen, de mindenesetre elmondja, hogy ellene, igenis, nyomozás folyt. A Fővárosi Orfeum-ügyben — emlékszem reá — az ő neve mindössze annyiban merült fel, hogy az egyik tanú vallomása szerint, amikor egy helyiségben az ügy előkészítése végett tanácskozást folytattak, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Milyen helyiségben ?) — nem tudom annyira tisztán nem emlékszem, nem tudom, hol történt — ő keresztülment a szobán. A lényeg az, hogy ebben az ügyben is megindult a nyomozás, azok a szálak, amelyek ezen az alapon Prónay alezredes úrhoz vezettek volna, felderittettek, és az alezredes ur ellen semmiféle gyanuok fel nem merült. Az igen t. képviselő ur, aki a Kovács-ügyben folytatott nyomozás részleteivel is tisztában van, szintén tudja, hogy a nyomozás megint nem állott meg az alezredes ur személye előtt, hanem teljes energiával folytattatott minden irányban, abban az irányban is, hogy esetleg ő nem volna-e gyanúsítható a merénylettervekkel való egyetértéssel. A nyomozás azonban ilyen szálakat felfedezni nem tudott. Szilágyi Lajos : Ugy méltóztatik említeni őt, mint tényleges tisztet. O nem tényleges tiszt. Rakovszky Iván belügyminister : Ami már most a képviselő urnák azt a kérdéfét illeti, hogy vájjon kik lehetnek azok az illetékes helyek, akikre az idézett nyilatkozatában céloz, én csak annyit mondhatok, hogy amennyiben illetékes hivatalos tényezők, akiknek ténykedését ezzel kapcsolatban szintén megvizsgáljuk, ilyen ügyekben vétkes könnyelműséget, mulasztást, vagy hibát követtek volna el, ezen tényezők, hatósági közegek vagy tisztviselők szintén el fogják venni a maguk büntetését. Ami most már ezeknek a merényletterveknek, ennek a legujabbi, a Club-kávéházban történt botrányos esetnek konzekvenciáit illeti, bevallom őszintén, hogy mikor igy egymás után három, hogy ugy fejezzem ki magamat : a székesfőváros politikai dzsungeljében termett, onnan irányított, onnan a napfényre bukkant merényletről, illetőleg merénylettervről lerántottuk a leplet, magam is bizonyos megdöbbenéssel látom, hogy amikor minden eszközzel arra törekedtünk, hogy megteremtsük végre a rendet ebben az országban, (Zaj a szélsöbaloldalon. ) amikor mindenütt, ahol pozitív szálak, pozitív vádak a kezünkbe kerültek, rögtön teljes erélylyel léptünk fel, mondom, meglep, hogy mégis kénytelenek vagyunk látni, hogy lenn azokban a bizonyos földalatti csatornákban még mindig nem nyugszanak a kedélyek, . . .
