Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-147

240 14 nemzetgyűlés 147. ülése 1923. évi július hó '2-án, hétfőn. ^örvények rigorózus megtartásának — és min­denki hangsúlyozom —mindenki által való részre­hajlatlan megtartásának, becsületes, nyílegyenes, kristálytiszta útja, A törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk he­lyeslés és taps a jobboldalon, a középen és balfelől.) Elnök : Vasadi Balogh György képviselő ur személyes kérdésben kért szót. A 215. §. a) pontja értelmében a szót a képviselő urnák megadom. (Halljuk ! Halljuk !) Vasadi Balogh György : T. Nemzetgyűlés ! G-aal Gaston t. képviselő ur a beszédében, amikor a föld­reform kérdésével foglalkozott, kiélezetten egy kép­viselőről beszélt (Zaj, Elnök csenget.), aki a föld­birtokrendező birósághoz egy kérvényt adott be, melyben igényjogosultságának megállapítását kéri. Ez a képviselő én vagyok. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Valószínű, sőt jól tudom, hogy rajtam kivül többen is vannak, épen ezért nem értem, hogy Gaal Gaston képviselő ur, akit pedig mindig ugy ismertem, hogy igazságosságra törekszik, miért csak egy esetet élezett ki, t. i. az enyémet. Gaal Gaston : Mert nem tudok többet ! (De­rültség balfelől.) Pikler Emil : Árulja e] a többit ! Vasadi Balogh György : Elárulhatnám, de nincs rá szükség (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Dehogy nem !), mert én abban, hogy egy képviselő a bíró­sághoz fordul és kéri megállapítani azt, hogy van-e joga ehhez vagy nincs, semmiféle olyan dolgot nem nem látok, amelyet titkolni vagy szégyenleni kel­lene. Rassay Károly : Legalább is nem illő dolog ! Vasadi Balogh György : Azt mondta Gaal Gaston t. képviselőtársam, hogy ha van egy ország­ban igazság és jog, az kétféle nem lehet, mivel tehát ez a földreformtörvény nem állapította meg, hogy a képviselőre nézve ez inkompatibilis, — csak egy­féle jog lehet Magyarország minden lakosára nézve, hogy a bíróságtól kérje ennek megállapítását. Rassay Károly : A törvénynek nem ez volt a célja ! Vasadi Balogh György. Hogy a bíróság ezt megállapítja-e vagy nem, annak elbírálása nem énrám tartozik, de azt mondom, hogyha az a bíró­ság félrevezettetik, ha olyan adatokat állítanak előtte, amely a valóságnak nem felel meg, az igenis visszaélés, vagy pedig visszaélés az, ha én képviselői minőségemben akár olcsóbban, akár másoknak megrövidítésével próbálom a jogaimat érvényesí­teni. Ez az a rész, ahol a képviselő ur ismét elmu­lasztotta bizonyos fontosabb adatok beszerzését. Azt mondotta, hogy ott, ahol ez történt, egy hadi­rokkant rovására ment a dolog. En nem keresem, hogy kitől és honnan kapta a t. képviselőtársam ezt az információt, de ha az, aki informálta a kép­viselő urat, egyenesen és őszintén akarta volna informálni, akkor megmondhatta volna elsősorban azt — csak a magamra vonatkozó résszel foglal­kozom itt — hogy az a terület, ahol az én igényemet tárgyalták, öt községgel odább fekszik attól a köz­ségtől, ahol annak a hadirokkantnak birtoka van, Másodsorban megtudhatta volna azt, hogy ott még ma is, amikor már minden községben, amelyek ahhoz a nagybirtokhoz tartoznak, letár­gyalták az igényeket — nem ugy, amint én is helyesnek tartom, hanem a bíróság mostani el­járása szerint ; az én ügyem csak akkor jött szóba, amikor már mindenütt le voltak tárgyalva az igények — még mindig 1000 katasztrális hold áll rendelkezésre, amely ma sincs odaítélve senkinek, Rassay Károly : Nincsenek igénylők ? Szeder Ferenc : Szépen nincsenek ott igény­lők ! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Vasadi Balogh György : Én tényeket mondok el ; ezek elbírálása nem rám tartozik. Én csak azt mondom el, hogyan áll a dolog, mert abszolúte nem tartottam volna helyesnek és férfiasnak, hogy ne szóljak ; hallgatásommal ugyanis mintegy azt a látszatot keltettem volna, hogy nem merem nyíl­tan bevallani,, hogy az a képviselő én vagyok. Nem kívánok semmi titkot csinálni belőle, mert tisztának érzem magamat ebben a dologban. Mon­dom tehát, hogy mi és hogyan történt abban a köz­ségben annak a hadirokkantnak a birtokán, azt a képviselő ur, ha érdeklődik, megtudhatta volna. Én nem voltam ott és nem tudom, hogy az a tár­gyalás hogyan folyt le. Én csak attól értesültem arról, amit.előadtam, aki a képviselő urat is infor­málta. Végeredményben még annyit akarok leszö­gezni épen ebben a kérdésben, a jog kérdésében : Ha a t. képviselő ur itt a nadrágosokról is beszél és azt tartja, hogy a nadrágosoknak ilyen irány­ban nincsenek jogaik, akkor én azt mondom : Tőlem mint nadrágostól, akinek azelőtt nem volt birtokom, amikor a háború kitört, senki sem kér­dezte, hogy mint nadrágos, elsősorban vagyok-e köteles bevonulni, vagy nem. Én sem vetettem fel a kérdést soha, hogy azok, akiknek épen mint beati possidentes-nek jogcímük volt felmentésekhez, ide­haza épen olyan mértékben vették-e ki részüket a kötelességekből, mint én, aki 44 hónapon át sebesülés mellett kivettem a fronton a részemet és megszereztem mindazt a kitüntetést, amit egy tartalékos tisztnek megszerezni emberileg lehet­séges volt. Negyvennégy hónap múlva hazajöttem, mint családomnak egyetlen férfitagja, aki meg­maradt ; testvérem ott esett el Szerbiában. Enge­delmet kérek, a törvény szava szerint is azoknak, akik becsülettel eleget tettek katonai kötelezett­ségüknek, van joguk, hogy ezt a kérést előterjeszt­hessék. Én azt mondom, ha ennek a becsülettel végzett katonai szolgálatnak, amelyet époly becsü­lettel végeztem, mint bárki más, nincs egyenlő ereje, akkor annak idején, ha még szükség lesz rá, méltóztassék azt az egyenlőséget akkor is másként mérni, amikor menni kell. Szeder Ferenc : 150 holdat igényelhetünk, mert katonák voltunk ! Rassay Károly : A vitézi telkekből elég volt már ! Annak adják a földet, aki dolgozik rajta. (Zaj. Halljuk í Halljuk !)

Next

/
Oldalképek
Tartalom