Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-147

A nemzetgyűlés 147. ülése 1923. évi július hó 2-án, hétfőn. 239 ellenére is el vagyunk tökélve. Tovább igy nem mehet, ahogy eddig ment. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezért nem vigasztalás nekem, hogy a ministerelnök ur itt kijelenti, hogy kimerítettek mindent és most már csak egy szalmaszál van, a külföldi kölcsön. De nekem külföldi kölcsön — nem tehetek róla, kimondom nyíltan — nem kell. Azt is megmondom, hogy miért nem kell. Azért, mert vissza is kell fizetni. Dénes István : Kamatot is kell fizetni utána ! Gaal Gaston : Minden kölcsönnek ez az egy organikus baja van, hogy vissza is kell fizetni. Ha nem kellene visszafizetni, akkor azt mondanám, hogy hozzák az urak minél hamarabb. Minthogy azonban vissza kell fizetni, és pedig abban az értékben, amelyben kaptuk, arany értékben, csak- az ország baját, eladósodását szaporítja. Van mentség még, mélyen t. minister ur. Még egyszer kijelentem, nem kell nekünk külföldi kölcsön, nem kell nekünk még gazdahitel sem, csak hagyjanak bennünket dolgozni. (Ugy van! Ugy van !) Szabadítsanak fel a bürokrácia fojtogató karjaiból, a mindenféle haszontalan, különfélénél különfélébb adótörvényben stb. ránk rótt munkától, ne kényszerítsenek, hogy félnapokat töltsek az Íróasztalnál százféle bevallások kitöltése végett, mentesítsenek minden néven nevezendő olyan irkafirkától, amelynél én időmet százszor, de százszor intenzivebb és hatályosabb munkára fordíthatom. Ennek a kívánságnak hangoztatása mellett méltóztassék még megengedni, hogy egypár szóval megemlékezzem azokról a célokról, amelyeket egy bölcs kormányzásnak követnie kell, és azokról az utakról, amelyeken ezt a célt legkönnyebben, legközvetetlenebbül, legegyszerűbben érhetjük el. Egy igazi, a maga feladatának teljes tudatában álló kormányzásnak célja nem lehet más, mint az állami élet alapjául szolgáló magasabb erkölcsi és anyagi érdekeknek konzerválása. Ezek : a vallásosság, a hitélet szabad kifejlesztése, (ügy van ! jobb felől.) a hazafiság, a nemzeti érzés ápolása, a faj védelem, (Helyeslés a középen.) és a szegényekről való gondoskodás az állammá tömörült, állammá jegecesedett társadalom egész erejével. Ezzel szemben jogosan követelheti ennek az országnak minden polgára, fajra, felekezetre és minden egyébre való tekintet nélkül, hogy az állam őt abban a védelemben részesítse, amely minden tisztességes állampolgárnak kijár . . . (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Pikler Emil : Ennek már Wolff ur nem helyesel ! Wolff Károly : Ezt is helyeslem ! Gaal Gaston : . . . ugy az életbiztonság, mint a vagyonbiztonság tekintetében. Az ut, amelyen ezt a célt elérhetjük, nagyon sokféle. Nem tudom, melyik irányzat helyes, melyiknek van igaza ; láttunk mi már különféle kormányzati irányokat. Én politikai pályámat egy ultraliberális, — mondjuk magyarul : zsidó liberális — érában kezdtem. Abban az időben elég sok kérdésről megmondtam a véleményemet, épen olyan nyíltsággal, mint most. Ki is kiáltottak érte országszerte antiszemitának, már pedig akkor is az voltam, ami ma. Mindenféle olyan túlkapást, amely a többi polgároknak erkölcsi vagy anyagi javai ellen tör, a magam részéről elitéltem és elitélek, ha zsidó, ha keresztény. (Helyeslés a jobboldalon.) Mondom, láttunk liberális kormányzatot, láttunk azután szocialistával vegyes polgári kormányzatot, láttunk szocialistával vegyes kommunista kormányzatot, láttunk azután újra más irányú kormányzatot, (Egy hang a szélsőbaloldalon : Keresztény kormányzatot !) hol ilyent, hol olyant, és most megint látunk egy kormányzatot, amelynek egyetlen hibájául én azt tartom . . . (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak egyetlen?) mondjuk — főhibájául azt tartom, hogy nem őszinte. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Mit jelent az, amikor azt mondja a t. többség, hog}^ ő : keresztény, egyesült, kisgazda, agrárdemokrata. (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.) Héjj Imre : Nem igy szól ! Gaal Gaston : Azt kérdezem, hogy mi marad ezekből a szép jelszavakból, ha boncolni kezdjük a kérdést és miképen fogj a fele jelszókat—teszem azt — Ulain t. képviselőtársam, (Felkiáltások jobbfelöl : Már nem tagja a pártnak !), miképen fogja fel a kérdést vele szemben—hogy antipódust állítsak fel, minden sértés nélkül — Biró Pál képviselő ur. (Zaj.) Szóval önöknek van odaát egy címük . . . Nagy Emil igazságügyminister : Ott volt a párt ke resztéi és én él a képviselő ur is ! Rassay Károly; A minister ur is ott volt ! Nagy Emil igazságügyminister : Én még nem voltam ott, ez a különbség kettőnk között ! (Zaj.) Gaal Gaston : Épen azért, mert ott voltam a keresztelésénél, — amikor a gyerek kezdett más vallást vallani, mint amire keresztelték, akkor otthagytam. (Élénk derültség bal]elől.^Mondom, ennek lehet nagyon sokféle oka. Én csak egyet nem tudok megéltem, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy egy kormányzat, amely feladatának magaslatán áll, miéit választ mindig olyan kétértelmű jelszavakat. Teszem fel, magyarázza meg a mélyen t. képviselő ur nekem, ha tudja, hogy mi az az »arany középút«. (Elénk derültség a szélsőbaloldalon.) Héjj Imre : Nem mi találtuk ki ! Gaal Gaston : Egy nagy párt ezzel a kormányzati programmal indult meg és másfél évi együttlét és kormányzás után sohasem hallok egyebet, mint azt, hogy : az én programmom az arany középút, — de hogy ez az arany középút hova vezet, azt ne ke m soha senki sem t udj a me gmondani. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ide !) Mert nem bizonyos, hogy a középút a legjobb. Pikler Emil : Bizony nem az ! Gaal Gaston : Két ut között lehet, hogy nem a középút a jó, hanem egy harmadik, a le gellen tétesebb irány. Én »középút« helyett rámutatok egy másik útra — melyhez nem kellenek semmiféle mesterkélt szavak — és ez nem más mint : a 34*