Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-147
230 À nemzetgyűlés 147. ülése 1923. évi július hó 2-án, hétfőn. 26 megyei tisztviselő — 2529 tiltott állása van, átlag tehát egynek 2'3. (Zaj bal felöl.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister .* Vannak ott kirendelt tisztviselők is ! Peyer Károly: Azok nincsenek benne! Megmondta, hogy azokat nem veszi be az adatok közé! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) De az is panama ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Már hogy lenne panama ! Megbízzák ! Peyer Károly: Akkor mondjon le a másik tisztéről ! Gaal Gaston : Most még konstatálni kivánom azt is, hogy ezek az adatok nem merítik ki egészen az egész létszámot, mert van olyan nemzetgyűlési képviselő is, aki a főispánok közé, van olyan, aki az államtitkárok közé és ministerek közé csúszott, annál az állásnál fogva, szóval olyan nemzetgyűlési képviselő, aki sem nem főispán, sem nem államtitkár, sem nem minister. Kilencvenötnek van 195 állása, átlag tehát egynek 3'2 állása. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hallatlan !) Pikler Emil : Ezek az igazi jó honatyák ! Szeder Ferenc : Egészen jó társaság. Rassay Károly: De ezek nem a mi oldalunkon vannak. Olyan bolond egy sincs, aki minket hivna. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gaal Gaston: Nem kívánom ezt a témát kiaknázni és abszolúte nem kívánom kiszínezni, hiszen ezek beszélő számok. Szeder Ferenc: Nagyon szomorú számok. Gaal Gaston : Aki ezeket elfogulatlanul nézi, s akit semmi más nem vezet, mint az ország egyetemes közérdeke, az erre az állapotra nem mondhat egyebet, minthogy tarthatatlan, (ügy van! bal felől.) Nagy Ernő : Korrupció ! Gaal Gaston: Hogy csak két kis konkrét esetre mutassak rá, meg méltóztatnak látni, hogy micsoda gyilkos méreg van ezekben az összeférhetlenségekben. Az ember, amikor bizonyos érthetetlen intézkedéseket lát, önkénytelenül is azt keresi, hogy ennek mi a háttere, hogyan lehet ilyent csinálni, és ha keresi, akkor többnyire meg is találja, (ügy van! half elől.) Most merült fel az a helyzet, — és amióta a kisüstökön való főzést megengedték, majdnem minden községnek dolga van vele, (ügy van! a középen.) — hogy vissza kérik azokat az üstöket, amelyeket az állam annak idején az egyes tulajdonosoktól potom pénzen elrekvirált, sőt sok helyen még a réz árát sem fizették meg, ma. is tartozik vele az állam. Azok az üstök, amelyeket sub titulo hadi érdek rekviráltak el, ott hevertek a községekben, nem vitte el senki, vagy legfeljebb a járási székhelyen koncentrálták. Most, amikor megengedték a kis üstökön való főzést, ezeket az üstöket a községek kérelmezték s a pénzügyi hatóság — nézetem szerint, nagyon helyesen — ki is adta és bizonyos használati díjat szed az üstök után, a mai viszonyoknak megfelelően összehasonlíthatatlanul nagyobb díjakat, mint amennyiért az egész üstöt az állam valaha megvette. Aláírom, hogy a minister urnák mindenesetre meg van az a jussa, hogy az állam részére ebből is üzletet csináljon. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja él.) Propper Sándor: Az állam mindig jó boltos volt ! Gaal Gaston : Ma, mikor véglegesnek látszik a kis üstökkel való főzés, amennyiben az állam arra az álláspontra helyezkedett, hogy bizonyos ellenőrző intézkedések, ellenőrző órák stb. behozása mellett a kis üstön való főzést a jövőben nem akarja megakadályozni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem is lehet. Gaal Gaston : A községek most már azon gondolkoznak, hogy megfelelő, nem ideiglenes, hanem becsületesen berendezett főzőházakat létesítsenek községenkint. Ebből a célból szükségük lenne az időközben államivá vált üstök tulajdonjogának megszerzésére. A legtöbb község a pénzügyministeriumhoz beadvánnyal fordult, melyben kérte a ministeriumot, hogy tekintettel arra, hogy ezeket az üstöket annakidején potom pénzen vették el a községek tulajdonából, az állam most méltányos áron engedje vissza ezeket az üstöket a községeknek, ne kívánják, hogy a községek milliókat legyenek kénytelenek kiadni egy-egy rézüstberendezésért, — mert a rendes kereskedelemben ma egy ilyen megfelelő, óraszerkezettel ellátott üstberendezés legkevesebb egy milló koronába kerül. A válasz mi volt ? Azt a választ kapták a községek, — többek között az én községem is — legfelsőbb helyről, hogy a minister ur ezeknek az üstöknek értékesítését rábízta egy részénytársaságra, az »Anyagértékesitő Részvénytársaságra«, a községek ennek a részénytársaságnak vezetőségéhez forduljanak kérelmeikkel. Farkas István : Kik az igazgatóság tagjai ? Gaal Gaston : Türelem, türelem. (Derültség.) Ez a részvénytársaság irt is a községeknek levelet, hogy hajlandó a községekkel tárgyalásokba bocsátkozni a megfelelő napi áron való megváltás dolgában. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Én sehogy sem birom megmagyarázni magamnak, hogy mi szükség van itt egy részvénytársaságra, (ügy van ! jobb felől. ) Ahogy annak idején a pénzügyigazgatóságok kiutalták nekünk használatra ezeket az üstöket, nem lett volna-e most is sokkal egyszerűbb, ha az állam azt mondja, hogy kilogrammját az üstöknek oda lehet adni a gazdáknak ennyiért vagy annyiért, és akkor az összes pénzügyigazgatóságok rövid utón lemérték volna az üstöket, a gazdák kifizették volna