Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-147

224 A nemzetgyűlés 147. ülése 1923. évi július hó 2-án, hétfőn. a tulajdonos igenis tartozik a nemzetfejlesztő szempontoknak engedni és tűrni, hogy esetleg kisajátítsák, elvegyék a birtokát, de benne van az alaptörvényben a teljes mértékben való kielégités. A járadékbirtokrendszer ellenben azt jelenti, hogy a tulajdonos kap egy Ígéretet ; az az igéret azonban — amint ezt mindazok, akik a járadékbirtokrendszert ismerik, nagyon jól tudják — számtalan évben a változó gazdasági viszonyok között egyáltalában be nem váltható, az illető még a járadékot sem kapja meg és adósával szemben a törvénnyel kezében sem járhat el, mert ahol nem egy emberről, hanem százakról és ezrekről van szó, — már pedig a nagy mezőgazdasági krizisek és csapások mindig ezreket sújtanak — ott hiába állanak bíróság elé, hogy végrehajtás utján biztosithassák követelésüket, s ha mégis oda állanának, mindig fognak akadni népbolonditó apostolok, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) akik akkor fogják izgatni csak igazán a népet, hogy te itt dolgozol, vesződöl a magad földjén, a nagybirtokos pedig, mint a pók, szivja évről-évre a te véredet. a te verejtéked és munkád eredményét. Akkor jutnánk oda, hogy az izgatásnak, a felelőtlen és minden tekintetben elítélendő népbolonditásnak zsilipjei igazán megnyílnak. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől és a középen. Zaj a szélsőbaloldalon.) Ehhez én, aki felelősségérzettel és lelkiismerettel vagyok képviselő, a magam részéről soha segédkezet nyújtani hajlandó nem vagyok. (Helyeslés a középen.) Rassay Károly : Sohasem törölték volna el ilyen okoskodás mellett az urbériséget ! Gaal Gaston : Nem jár-e továbbá a járadékrendszer bevezetésével az igénylők olyan mértékű szaporodása, amit mindenki szerint, aki józan ésszel nézi a helyzetet, kielégíteni teljesen lehetetlen? Erről megfeledkeznek, mélyen t. képviselő urak, azok, akik a novella e részének pártolói. Elfelejtik, hogy ebben az országban sokkal hamarabb, mint ahogyan a képviselő urak képzelik, fog beállani egy olyan mezőgazdasági krizis, amely még a legjobban fundált nagygazdaságokat is alapjaiban rázza meg (Igaz! Ugy van! jobbjelöl.) s mi lesz akkor az ezer és ezer odadobott szegény kisemberrel, aki megfelelő eszközök, megfelelő tudás és anyagi erő nélkül kerül ebbe a krízisbe? A krizis szele el fogja őket söpörni, ezer és ezer kisember lesz földönfutó s ezer és ezer holdszámra lesz megmunkálatlan, parlagon heverő terület. (Igaz ! Ugy van ! jobbjelöl.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Áttérek most észrevételeim második csoportjára, amelyben az adminisztráció pontosságáról, pártatlanságáról és tisztaságáról kívánok beszélni. (Halljuk ! Halljuk !) Hogy röviden mondjam : az adminisztráció jóságának kétségtelenül legfőbb biztositéka egy jól fizetett, (Igaz ! Ugy van !) diszciplínáit, kötelességtudó tisztviselői kar. Rassay Károly ; Politikamentes ! Gaal Gaston : Azt, hogy az állam a tisztviselői karon segíteni kíván, hogy ebben a nagy gazdasági krízisben, amelynek következményeit legnagyobb mértékben és legelső sorban épen a tisztviselők, a fixfizetésüek érzik, azt én, amint előbb is mondottam, helyeslem és minden tekintetben hajlandó vagyok támogatni, de természetesen csak addig a mértékig, amit a természetes határ szab elénk, t. i. az ország teherbíró képessége. Mert azt aztán nem ismerem el, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy ennek az államnak, a föld népének s mindennek, ami ebben az országban van, elpusztulása árán is segíteni kell az egyik vagy a másik osztályon. Ugyan mi haszon is lenne belőle ? Mi haszon származnék abból, mélyen t. Nemzetgyűlés, ha most addig feszitjük a hurt, amig bele nem pusztul az egész ország ? Akkor nemcsak a tisztviselői kar pusztul el, hanem vele egész Magyarország, ugy amint van, és akkor többet még halottaiból sem lehet feltámasztani. Mondom, mélyen t. Nemzetgyűlés, én hajlandó vagyok a kormánynak segédkezet nyújtani, amikor a teljesítőképesség határáig iparkodik az Istentől ezt a nagyon meglátogatott osztályt, a magyar tisztviselői kart megmenteni, talpraállitani ; ha azonban azt vizsgálom, hogy ennek a célnak elérésére megfelelőek-e azok az intézkedések, amelyeket eddig a kormány tett, akkor kénytelen vagyok kijelenteni, hogy sem a tisztviselőknek, sem a köznek javára nem oldható meg igy a kérdés. Sőt — amire én már évekkel ezelőtt rámutattam, és különösen akkor, amikor a túloldalról, lelkem legjobb érzései ellenére is kénytelen voltam megválni — azok a pénzügyi intézkedések, amelyeket a kormány tett, el fognak vinni minket a termelés csődjéhez, anélkül, hogy az érem másik oldalán a tisztviselői kérdés megoldatnék, anélkül., hogy a magyar gazdasági egyensúly helyreállíttatnék. Sajnos, konstatálnom kell, hogy igazam volt. Konstatálnom kell, hogy annak a szédületes anyagi áldozatnak ellenére, amit a földbirtok meghozott, egy lépést sem mentünk előre, sőt ma talán sokkal rosszabb helyzetben vagyunk ; hiszen a ministerelnök ur szájából hallottuk azt a kijelentést, hogy megkíséreltek mindent a helyzet szanálására s az utolsó lépés, amelytől függ ennek a nemzetnek sorsa: a külföldi kölcsön. Hogy ez nem sikerült, hogy ezek az intézkedések nem váltak be, ennek oka egyfelől az a lehetetlen és komplikált fizetési rendszer, amelynek csak adminisztrációja is annyi tisztviselőt, hozzáteszem, annyi felesleges tisztviselőt igényel, kiket mind egy száb"g meg lehetne fizetés szempontjából az országnak takarítani. És oka másrészt a természetbeni ellátás, amelyről tisztviselői körökből tudom, hogy a leglehetetlenebb visszaélések és sérelmek forrása. (Ugy van ! baljelöl.) Egyesek ott nagyon jól érzik magukat és ezek nem akarnak engedni, ezzel szemben a vidéki tisztviselők hónapokig nem tudnak hozzájutni az őket megillető járulékokhoz. (Igaz! Ugy van ! Zaj.) Végül azt se m tartó m megoldásnak, amit most tervez a kormány s t. i. a létszám redukcióját.