Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-147
A nemzetgyűlés 147. ülése 1923. évi július hó 2-án, hétfőn, 221 trálishold. Most már, ha mind a három kategória végösszege 4,069.000 katasztrális hold, — miután jól méltóztatnak tudni, hogy a vagyonváltságról szóló törvény a nagybirtoknál 15-től 20%-ig terjedő kulcsot állapit meg, más megállapításban : 2—5 — 10—20.000 és 20.000-en felül, ám az én statisztikám nincs igy kiszámítva, tehát kénytelen vagyok átlagkulccsal dolgozni, amely 10.000-ig 16°/ 0 ' 10.000-en felül 197â°/o — a vagyonváltságföldek összege 704.000 katasztrális hold. Effektiv hold ! Tekintettel azonban ' arra, hogy ebben legelő, rét, kert, szántóföld benne van, miután az effektív holdak, amennyiben szántóföldben adja ki az illető nagybirtokos a vagyonváltságot, átszámittatnak értékholdakká, vegyük azt, hogy ez a 704.000 kafc. hold megfelel — itt már csak approximative lehet számítani — 450.000 kat. hold szántóföldnek. Tehát 450.000 kat. hold áll a magyar kormány rendelkezésére a földbirtokreform céljára, ott fekszik készen, a tulajdonában van. Azt kérdezem, hány holdat osztottak ki belője? (Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Es azt kérdezem, hogy amig ez a 450.000 kat. hold ki nincs osztva, mi szükség van kiterjesztésre, mi szükség hozzányúlni a középbirtokhoz, — mely egészséges birtokalakulás — akár keresztény, akár zsidó kézben van, mert ebben a tekintetben különbséget tenni nem tudok Fábián Béla : Izgatási és kortescélokra ! Mándy Samu : Ott kezdték azon az oldalon ! Fábián Béla : Azt nem nagyon lehet mondani, mert Zsilinszky nem tartozik ide ! (Felkiáltások jobb felöl: Ott kezdték/) Gaal Gaston : Az alaptörvénynek még egy hibájára rá kell mutatnom, arra t. i., hogy sokkal több igénylő előtt nyitja fel az ajtót, mint amennyi igényt egyáltalában ki lehet elégíteni; (Ugy van! a bal- és a szélsöbalólddlon.) és még abban a tekintetben sem disztingvál, hogy az a sorrend, ahogyan az igénylők a törvényben felsoroltatnak, kötelezően betartassék. Ugy képzelem el, hogy amig egy községben az 1. alattiak ki nincsenek elégítve, addig a 2. és a további pont alattiak egyáltalán ne kaphassanak. Ha már jutott az l-nek, csak akkor jusson a 2-nek és a 3-nak is, de ezt a hármat, — mert az az elem csoportosult a földreform 2. §-ának ebben a három pontjában, akiknek kedvéért az egész földreformtörvényt tulajdonképen hoztuk, t. i. a falu mezőgazdasággal foglalkozó népe — feltétlenül elsősorban kell kielégíteni. Azt tartanám szükségesnek, hogy ha már novellázunk, ha már hozzányúlunk az alaptörvényhez, egy szakaszban mondassék ki az, hogy amíg az 1—3. pontban felsorolt kategóriák teljesen ki nincsenek elégítve, addig a többi pontokban foglalt semmiféle más kategória földet nem kaphat. Én gazdaszemmel nézem és látom a kérdéseket és mondhatom, hogy ha valaki nem nézi ellenséges szemmel, ugy én nem nézem, mert hűségesen a földreform becsületes végrehajtásának alapján állok. De látom az óriási tülekedést is, látom, hogy olyan iparosok, akiknek eszükágában sem volt valaha földdel foglalkozni, de most a konjukturák folytán megszedték magukat, és szőlőföldre stb. volna szükségük, mindenütt igényelnek egy-egy holdat. Pláne, ha majd fizetni se kell érte, hanem járadékbirtok alakjában lehet hozzájutni, akkor méltóztassanak ezeket az igényléseket összeszámlálni. Mi lesz ennek a vége? Hiszen máris az a következménye, hogy igen sokan kiadják felébe a faluban levő parasztgazdáknak, mert maguk se nem tudják, se nem akarják művelni. Ok csak annak a földnek ingyenhasznát kívánják és látják. Nem tehetek róla, de azt tartom, hogy Magyarország földjének ilyen szétaprózása vétek Magyarország társadalma, közgazdasága ellen és vétek másfelől Magyarország éhezőivel szemben, (Ugy van / balfelöl.) Itt kell rámutatnom egy rettenetes kinövésre, amelyet mindennél jobban elitélek; a nadrágos föld után tülekedőkre. (Ugy van! balfelöl.) Engedelmet kérek, a földreformtörvényt mi nem azért hoztuk, hogy attól, aki mint gazda, szakképzettséggel benn ült a földben és dolgozott, elvegyük a földet azért, hogy odaadjuk másik nadrágos embernek, aki nem is ért hozzá. A földreformtörvénynek csak egyetlen egy jogosultsága van : a nemzetfejlesztés szempontja. Ahol nagy uradalmak, nagybirtokok bezárnak egyegy községet és azt fojtogatják, úgyhogy nem fejlődhetik és nem terjeszked hetik, a családok nem szaporodhatnak, hanem beleszorulnak pár száz hold földbe, a legkisebb reménye nélkül is annak, hogy onnan valaha kibontakozhassanak, mert a nagy uradalom nem ad el még drága pénzen sem egyetlen holdat, ott segítsen a földreformtőrvény. Ez a nemzetfejlesztési szempont volt az, ami engem arra birt. hogy a tulajdon szentségének érintését ilyen mértékben is magamévá tegyem. Azonban, hogy nadrágos urak, katonatisztek tábornoktól lefelé, azután tisztviselők, sőt még képviselő urak is ... (Ugy van ! balfelöl.) Fábián Béla : Képviselő urak ! Gaal Gaston : . . , beálljanak az igénylők sorába, ezt a legnagyobb mértékben elitélem. Egytől óva intem a kormányt és általában a többségi pártot. (Egy hang jobb felöl : Kik azok a képviselő urak !) Hogy ne ugy hajtassék végre a földreform, hogy a föld népe egyszer csak azt lássa, a földet szétosztották az urak között, a parasztnak pedig nem jutott. Méltóztassanak vigyázni, a földbirtokreformnak más célja van. A földreform nem lehet jogcím arra, hogy az egyik intelligens embert megrabolhassák a tulajdonától, a másik javára. Fábián Béla : Csak az lehet a kérdés, jól művelte-e a földet! NAPLÓ XIII -•
