Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-147

218 A nemzetgyűlés 147. ülése 1923. évi július hó 2-án, hétfőn. olyan beállítás, amely alól kilátszik a lóláb, hogy semmi egyéb, mint osztályizgatás a nagybirtok ellen. (Úgy van! jobbfelől. Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Elnök (esenget): Csendet kérek, képviselő urak I Kállay Tamás : Összetéveszti a cigányokkal ! Gaal Gaston : Ha ez a képviselő ur a budapesti háztulajdonosok ellen akart volna érvet felhozni és ott állította volna szembe a pincelakást, erre még azt mondhatnók, hogy a kettőt talán lehet bizonyos vonatkozásba hozni. De a pincelakást a nagybirtokkal állítani szembe, nem egyéb, mint fallácia, vagy pedig az igazság abszolút fejetetejére állítása. (Ügy van! jobbfelöl) Mondom, nem feladatom, hogy a nagybirtokot bármi tekintetben is védjem, de az igazságnak tartozom azzal, hogy igenis kijelentsem, hogy a nagybirtoknak kétségtelen hibái mellett feltétlenül vannak jó oldalai is, egyik jó oldala pedig épen az, amire a t. képviselő ur rámutatott, hogy semmiféle vállalatnak, semmiféle más foglalkozási körnek alkalmazottja vagy munkása nem részesül abban a szociális ellátásban, mint épen a mezőgazdasági nagybirtok cselédsége. (Ügy van! jobbfelől.) Az összes ipari és kereskedelmi körök most élénken tiltakoztak. — pedig csak az alkalmazottaik 10°/o-ának lakásokban való elhelyezéséről van szó —, amikor egy törvényjavaslat arra akarta kényszeríteni őket, hogy az alkalmazottaiknak 10%-át lakásépítés utján helyezzék el; kézzel-lábbal megmozgattak mindent, ankéteztek, feliratoztak, küldöttségjárásokat indítottak s a vége az lett, hogy a törvényjavaslatot visszaszívták. Forster Elek : Hát ehhez mit szólnak? Rassay Károiy : Azt, hogy a mezőgazdasági napszámosnak a földbirtokos sem épit lakást. Gaal Gaston : Az alkalmazottakról tessék beszélni, ne a napszámosokról. Rassay Károly : Csakhogy a gyári munkás nem olyan alkalmazott, mint a cseléd ! Ez rabulisztika! Gaal Gaston : Most a tisztviselőkről van szó ! Rassay Károly : Majd ha ezeket már négy órakor beállítják a munkába, akkor azoknak is építenek lakásokat. (Zaj.) Elnök (esenget) : Csendet kérek. Gaal Gaston: Mondom, semmiféle foglalkozási ágnál nincs behozva az, hogy az összes alkalmazottakat kötelesek ellátni, a törvényben megállapított higiénikus lakásokkal; csak a földbirtoknál van kimondva, hogy minden alkalmazottnak kell lenni egy szobájának, fél konyhájának, kamrájának és padlásának. A mezőgazdaság erre már évtizedek óta rá van kényszerítve, meg is csinálták. Rassay Károly: Mert a munka természete megkívánja. Gaal Gaston : Merem állítani, hogy a mezőgazdasági cselédek olyan higiénikus viszonyok között élnek, amilyenek között Budapest munkásságának legalább 50%-a nem él. (Ugyvan! jobbfelől. Zaj a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly: A háztartási cselédnek is külön szobája van. Gaal Gaston : A háztartási cselédnek a gazdaságban is van szobája. Itt nem erről van szó, hanem arról, hogy amit a mezőgazdaság már régebben végrehajtott, annak tizedrészét sem akarják a más foglalkozási ágak végrehajtani. (TJgy van! jobbfelől. Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Fallácia!) Méltóztassanak még hozzávenni azt, hogy annak a mezőgazdasági cselédnek teljesen ingyen gyógykezelése van, ingyen orvos, ingyen gyógyszer, ugy maga, mint a családtagjai részére . . . Ugron Gábor: De csak a cselédeknek. Gaal Gaston : Igen, ez természetes, ez csak magától értetődik. Az a napszámos, aki odajön és esetleg egy hétig dolgozik egy gazdaságban, azután tovább megy, nem várhatja a gazdaságtól azt a szociális gondoskodást, amelyet az a munkás várhat, aki az egész évi munkáját neki szenteli. Minthogy pedig a napszámosokkal való dolgozás hovatovább lehetetlenné válik, épen a beállott gazdasági krizis folytán, apránként minden munka átmegy a gazdasági cselédségre, ezt szaporítja minden gazdaság, mert jobban jön ki vele, ennélfogva a mezőgazdasági munkásoknak legnagyobb része olyan szociális gondozásban részesül, aminőt semmi más foglalkozási ág nem biztosit az alkalmazottainak. Azt mondotta ezután itt a képviselő ur, hogy mivel a nagybirtok és az egyke, mindkettő a Dunántúl van, tehát az egykének oka a nagybirtok. Aki az egykével csak a legkisebb közelségbe is kerül, nagyon jól tudja, hogy az »egyke« kiváltképen a Dunántúl azon református községeiben divik, ahol a leggazdagabb emberek vannak, tehát a vagyonos gazdák között. Már sokkal kisebb arányú az egyke a gazdag katholikus" községekben, úgyhogy itt ugy látszik, a vallás is játszik valami szerepet, szemben azzal, hogy a katholikus községekben ez a baj nem harapódzott el olyan nagy mértékben. Ha azt méltóztatnak keresni, hogy hol van a legtöbb gyermek, tessék elmenni egy gazdasági majorba, ahol családonkint 7—8 gyerek úgyszólván mindennapi dolog. Ennek meg is vannak az okai. Oka először a higiénikus lakásban keresendő, másodszor a szociális gondoskodásban, a gyógykezeltetésben stb. Ezenkívül gazdasági okai is vannak, mert annak a cselédnek minden gyermeke egész éven át jól keres abban a gazdaságban, ahol tízéves korától kezdve napszámmunkát végezhet, úgyhogy a cselédre nézve a gyermek tulajdonképen nem teher, hanem vagyont jelent. Amikor ilyen a helyzet, lehet-e azt mondani, amit az egyik t. képviselő ur mon-